You can only be mine /Tom Kaulitz/[Befejezett]

17.rész

Reggel 5-kor keltem, a csörgő órámra, azt hittétek mi, hogy el felejtettem be állítani?
Hát nem.

-Hány óra van?
Kérdezi Tom rekedtes hangon
-Reggel 5 óra. Te aludj csak vissza.
Majd egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Vigyázz magadra,majd mi is megyünk!
-Okés,várlak titeket majd.

Kerestem gyorsan magamnak valami ruhát, teljesen más stílusban,annak érdekében,hogy az emberek ne ismerjenek fel..
Mivel még az újságban is benne voltunk,mi szerint én Tom barátnője vagyok,félek,hogy jönnek majd a lányok akik folyamatosan kérdezősködni fognak,meg hát nem csak a lányok...

Régebben más volt a stílusom,jobban szerettem a baggy ruhákat,így maradt még régebbről egy pár darab,erre legalább most hasznosak lesznek.

-Ehh..nem rossz..de lehetne jobb is.. mindegy.

Még elő kaptam a szekrényből egy hozzá való cipzározos pulcsit,és el kezdtem csinálni a reggelim.
Tojás rántottát simán,és az el nem maradhatatlan reggeli kávém,e nélkül én már nem élnék.

Megcsináltam magamnak a sminkem és a hajam is ki vasaltam.
Össze szedtem a cuccaim,és rá zártam Tom-ra az ajtót majd el indultam.

Út közben most kivételesen nem hallgattam semmit,nem volt még energiám nyomkodni ott a kocsiban a rádiót.

Gyorsan oda értem,magamra vettem a pulcsit és a kapucnit is fel tettem,majd be gyömöszöltem a szőke tincseimet oda,hogy még véletlenül sem ismerjenek meg az emberek.

Parkolókat meg lepték az emberek,biztos várják már a nagy Bianca Rodriguez érkezését,haha..

Messze tudtam le parkolni,így most jó sokat kell gyalogolnom,de jó..

A lépéseimet csak úgy szegtem,siettem, féltem, hogy ennek ellenére is fel ismer valaki.

Gyorsan oda értem,volt már ott egy pár ember,lányok is voltak,én csak gyorsan be léptem,mintha teljesen egy átlagos ember lennék.

Nancy már nagyon várt engem,a nyakamba ugrott szó szerint.
-Biancaaa! Annyira hiányoztál már!!
-Nancy,te is hiányoztál nekem,de nem kapok levegőt.
-Ahh,ne haragudj..azt hittem sosem térsz már ide vissza. Milyen volt Párizs a fiúkkal?
-Csodás, élőben még gyönyörűbb.
-Bárcsak én is ott lehettem volnaa. Na mindegy,majd egyszer.
Mondja nevetgélve.

Én be mentem az irodámban,hát semmit nem változott szerencsére,csak tiszta por minden.

Úgy döntöttem,hogy akkor kicsit le törölgetek már.
Elő kaptam egy törölgető rongyot,amit be nedvesítettem,és el kezdtem csinálni.
Időközben Tom-ék is be tértek ide.

-Sziasztook.
Mondom mosolyogva.
Majd csináltam nekik kávét,és neki láttunk a dalszövegekeknek.

-Szóval, tegnap délután kicsit bele néztem a dolgokba,szóval Bill, megmutatnám neked az új szüleményem egy részét.
A fiúknak nagyon tetszett,mind a négyen csak bólogattak rá.

Az idő gyorsan el telt, 12:00-kor úgy döntöttünk el megyünk ebédelni egy közeli kis étkező szerűségre.
Mindenki rendelt magának amit szeretett volna. Egész gyorsan ettünk majd Bill felszólalt.

-Tom és Bianca,most akkor mi is van? Mármint közöttetek?
Majd mi Tommal egymásra néztük,és Tom bólintott egyet.
-Együtt vagyunk.
-Tényleg? És nekünk erről mikor akartatok szólni??
Szólalt fel Gustav és Georg egyszerre
-Bocsi,de nem tudtuk, hogy mondjuk el.
Szólalok fel én.
-És mikor lesz össze fekvés?
Kérdezte Bill majd a száját egy ravasz mosolyra húzta.
-Már volt.
Mondja Tom büszkén.
-Mivan? Ennyi mindenről le maradtunk?
Háborodik fel Gustav
-Mikor??
Kérdezte Bill.
-Amikor bulizni voltunk éjjel,mi hamarabb haza jöttünk,és akkor.
-Védekeztetek?
Kérdezi Gustav.
-Még jó! Nem akarok gyereket még!
Mondom a fiúknak,mire belőlik ki tört a nevetés,meg is értem,én is nevetettem már utánna.

Vissza mentünk az irohához,ahol neki fogtunk még egy kicsit a munkának.
Együtt terveztük a dalszövegeket,és nagyon jól sikerültek, ebből bomba zene lesz,az is biztos.

Billék már el mentek,de Tom még maradt.
-Meg várjalak?
-Nem kell,menj csak. Még van egy kis dolgom. Majd megyek én is.
Majd egy puszit nyomok az arcára.
-Oksi.

Tom is el ment, végül. Én folytattam a törölgetést,és az asztalomon raktam rendet, mikor egy borítékra bukkantam.

-Hát ez meg?
Majd ki nyitottam a poros borítékot,és ekkor jutott eszembe. Igen,ez az amit egyszer Nancy adott nekem,mi szerint nekem küldték, akkor félre dobtam,és nem foglalkoztam vele. 
Ki nyitottam a borítékot,amiben piros szivecskék voltak,majd végül egy levél.

Kedves Bianca!
Ezt a levelet neked üzenem, hálás vagyok neked mindenért,csak tudatni szerettem volna veled,hogy nagyon fontos vagy számomra,és azt hiszem többet érzek irántad. Remélem találkozunk még!

-Mi a fasz.
Csak ez jött ki a számon.
Persze,azt már nem írta oda,hogy ki is valójában ő..
-Biztos szégyenlős volt.
Nevetem el magam.
-Mivan ha Tom írta ezt? Hm..majd megkérdezem tőle.

Majd táskába vágtam mindenestől és be zártam az iroda ajtaját,és kifelé mentem.
Mivel messze parkoltam,így végül egy olyan utcában parkoltam, ahol nem igen járkál ember,és elég sokszor történik ott baleset.

Mentem a kocsim felé,amikor valaki a nevemen szólított.
Hátra néztem és nem hittem a szememnek...

----------------------------------
Sziasztook
Itt lenne a következő,nem lett valami hű de hosszú,de este megpróbálom még hozni a kövit.
Szerintetek Tom írta Biancanak a levelet?🤭
Legyetek jók, jó olvasást!❣️
Ig:vivcsi.senpaii