[Tom]
Teltek múltak a napok, folyamatosan be jártam Biancához a kórházba,ott voltam mindig mellette,és segítettem neki amiben tudtam.
Ma 8-kor keltem,és össze készültem, egyébként,már vissza költöztem Billhez,de nekem megvan Bianca lakás kulcsa,így szoktam be vinni neki ruhákat.
Reggelire pirítós kenyeret ettem tojás rántottával,és persze a reggeli kávémat is ittam.
Vittem pár gyümölcsöt Biancának,és utánna még el mentem az ő házához is ruhákért.
Össze szedtem pár ruhát,ami jól jöhet neki,és már indultam is a kórházba.
Oda értem,és be kopogtam a szobába.-Igen? Tessék.
Hallom az orvos hangját.
Majd ki nyitottam az ajtót,és be léptem.
-Jó napot! Tom Kaulitz vagyok!
-Jó reggelt, Bianca még alszik,de hamarosan fel fog ébredni.
-Rendben.Az orvos ki ment a szobából,én addig le tettem a gyümölcsöket,és oda guggoltam Bianca ágya mellé.
Közben pedig azon tűnődtem,hogy milyen csodálatos,és hogy milyen aranyosan alszik.
Majd arra lettem figyelmes,hogy a szemeit ki nyitotta,és el kezdtett mocorogni.-Jó reggelt édes!
Felém szegezte a tekintetét,és azzal a csodálatos tenger kék szemeivel,a szemembe nézett.
-Jó reggelt!
-Jót aludtál?
-Igen,jót aludtam..de még mindig nem érzem magam a legjobb állapotban,és kezdem feladni.
-Nem! Nem adod fel, oké? Én itt vagyok neked,és együtt át vészelünk együtt!
-Ígérem, megpróbálok ki tartani, ameddig lehet.
-Ezt már szeretem.
Majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-Éhes vagy?
-Kicsit.
-Hoztam neked gyümölcsöket,mit kérsz?
-Alma,az jöhet.
Majd elő vettem egy almát és oda adtam neki,és ő el kezdte enni.
-Remélem rendbe jössz, aggódunk érted, nagyon. Szükségünk lenne rád!
-Tudom,tudom.
Majd éppen akkor nyelte le az utolsó alma falatot.
-Add csak,ki dobom!
Majd ki dobtam a kukába az alma csutkát,és vissza menten Biancához.
-Mennyi az idő?
Kérdezi Bianca.
-10:30
-Huh,már ennyi?
-Aha,hoztam neked ruhát.
-Ahh, köszönöm! Ide hoznád őket?
-Persze.
Elő kerestem a ruhákat és oda adtam neki.
-Ki menjek?
-Ne,kérlek ne..inkább segíts az öltözésben,mert egyedül nem fog menni,még mindig.
Mondja kuncogva
-Hát jó.Segítettem Biancának az oltözködésben,majd amikor melltartóban volt,meg álltam.
-Tom.. zavarba hozol..
-Bocsánat.. vakarom meg a tarkóm.
-Szeretem,amikor ilyen vagy.
Mondja Bianca.Én nem bírtam vissza tartani magam,le csaptam Bianca ajkaira,és el kezdem csókolni.
A csókomat ő is viszonozta,de sajnos a levegő hiány miatt el kellett válnunk.-Segítesz még ma a pólómat fel venni?
Kérdezi Bianca.
-Persze, persze,de póló nélkül is szívesen látlak.
Kacsintok rá
-Haha.Majd egy csókot nyom az ajkaimra.
Sok időt töltöttem ma is Biancával, szinte egész nap ott vagyok nála mindig.
-Tom..
-Hm?
-Hogy is mondjam..
-Mond édesem,mond nyugodtan.
Mosolygok rá, miközben a kezét fogtam.
-Én..
-Te?
A beszéde már kezdett lassulni,és halkabb lenni, ami miatt aggódtam.
-Én nagyon szeret-
Itt már nem tudtam végig mondani amit szeretett volna,a gép el kezdett sípolni.
-Orvost!!Kibálom torkom szakadtából,mire be jött egy orvos, engem ki küldtek a szobából,így a folyosón ültem,és a könnyeim potyogtak.
Közben dobtam Billnek egy üzenetet, hogy mi a helyzet,el mondása szerint hamarosan itt lesznek,és nem csak ők.
Vártam,és vártam. Teljesen aggodalom töltött el, féltem,hogy el veszítem,annyira szeretem őt..nem tudnék nélküle élni!Pár perc múlva ide értek Billék is,és szinte mindenki egyszerre.
-Van már valami?
Kérdezi Bill aggódva.
-Nincs. Mondom szipogva (elnezest, hogy ennyire érzelgős,de hat na)
-Nyugi Tom, minden rendben lesz!
Nyugtat meg Ana.
Majd ki lépett az orvos az ajtón.
-Fiatalok,sajnálattal közlöm,hogy Bianca meghalt. Részvétem!
-Nem,nem! Ez nem lehet igaz! Engedjen be hozzá, kérem!
-Sajnálom,de azt nem tehetem,fiatal ember.Az arcomon csak úgy égtek a fórró könnyek amik le folytak,nem tudtam senki szemébe nézni,csak ki rohantam a kórházból,és a közeli kis parkban találtam helyem.
-Szerettem őt.. nagyon.
Közben pedig rá gyújtottam egy szál cigire,és el kezdtem szívni.[Bill]
Tom kirohant a kórházhól,nem hagyhattam,még is az iker testvérem,és tudom, hogy ez most mennyire megviseli őt.
Utánna rohantam,majd példámat követve a többiek is jöttek utánnam.
Meg leltük Tomot egy közeli kis parkban,ahol egy padon ült.
Oda mentünk hozzá és helyet foglaltunk mellette.-Szerettem őt.. nagyon.
Mondja Tom miközben rá gyújtott a cigire.
Én a kezemet a vállan helyeztem el,majd így szóltam:
-Tom, tudom.. tudom, hogy hiányzik,de próbálj erős maradni, oké? Mi itt vagyunk neked mind,és ránk számíthatsz bármi van. Nekünk is hiányzik nagyon,de tudjuk,hogy neked még jobban. Sajnálom tesó!
Ölelem meg szorosan.
-Ott kellett volna lennem, hogy megvédjem..de nem voltam ott..
-Tom,nem vagy hibás,kérlek értsd meg!
-Bill én ezt nem bírom.. hiányzik kurvára..nem lesz akit át ölelhetek majd,nem lesz akit csókólhatok,nem lesz aki dalszövegeket ír nekünk..utánna akarok menni!
-Nem,Tom! Nem szabad! Meg ígértem Biancának, hogy figyelek rád,nem szabad! Mi mind itt vagyunk.
-Szeretem őt.
-Tudjuk,mi is szeressük őt,de el kell ezt most fogadnunk, oké? Most szépen haza megyünk,és te is le pihensz,oké? Alszol egy nagyot,én holnap le rendezem a temetést.
Nagy nehezen el jutottunk odáig,hogy haza mentünk mind annyian, mindenkit megviselt a dolog, leginkább Tomot,és ez meg is látszódik rajta,olyan rossz látni a testvéremet, hogy szenved. Nem értem mit képzelt magáról Bianca nevelő anyja,de remélem kap egy 10 év börtön büntetést.De egy biztos. Mostmár Bianca sokkal jobb helyen van,az angyalok vigyáznak rá.
Majd belőlem is ki csórdultak a könnyek,és vissza emlékeztem,a sok közös pillanatunkra.[Tom]
Haza érve az ágyamba vágtam magam,nem érdekelt más,csak Biancára tudtam gondolni.
Szinte az össze könnyem ki sírtam,már sírni is nehezemre esett, hiszen már az összes könnyem ki folyt.
Egész éjjel alig tudtam aludni,kérdések járkáltak a fejemben,válaszok nélkül.------------------------------------
Szép jo estet kívanok nektek
Gondolom,ti is szép jó estét kívántok nekem,ezek után,és úgy vagytok vele, hogy el mehetek mostmár az anyám picsájába,hogy megint ilyen tragikusan végződik a könyv.
Btw. Nincs még vége a könyvnek,számításaim szerint(amik nem mindig jók) még 1 vagy 2 rész lesz.
Legyetek jók,jó olvasást!
Ig:vivcsi.senpaii
ESTÁS LEYENDO
You can only be mine /Tom Kaulitz/[Befejezett]
RomanceBianca-nak már kisebb korában jelentkeztek pszicho problémái,a szüleit hamar el veszítette egy autó balesetben,így ez is megviselő volt számára,és a nagyszülei sem éltek már. 10 évesen nevelő szülőkhoz került,majd 17 évesen szabadult ki onnan csak...