You can only be mine /Tom Kaulitz/[Befejezett]

10.rész

Az elmúlt napokban sokat pihentem,és gyógyítgattam magam,Tommal töltöttem minden napom, mindenben segített,a végére még a gyógyszerekkel is sikerült megbékülnöm,hihetetlen,mi?

Be láttam,muszáj szednem őket,vagy tényleg kórházba kerülök,ami senkinek nem tenne jót,fiúknak sem,és nekem se.

Meg hát persze,nekem is van még mit élnem,még csak 21 éves vagyok..
Előttem az élet..

A napokban nem történt semmi érdekes,mint mondtam, pihentem stb.

És végre,el jött a nagy nap...
Vagyis még nem, holnap lesz a nagy nap,vagyis a koncert,de ma már indulunk, mivel úti célunk Párizsban lesz.

Igen, igen Párizs...a szerelem városa..minden vágyam az volt, hogy egyszer el juthassak oda,aztán életemben nem gondoltam volna, hogy pont a Tokio Hotel-lel fogok eljutni.

Most jelenleg reggel 8 óra van.
Tom már Bill-nél van,ő is pakolászik össze stb..

Ugyan úgy én is ezt teszem jelen pillanatban.
Mi nőknek sokkal több cuccot kell össze pakolnunk mint férfiaknak.

Tettem ruhákat is,sminket is,fehérneműket is,tehát mindent.
Semmi nem maradhat ki,el végre,ha itthon hagyok valami fontosat,magamra kell vessek.

Egyébként ma szerda van.

Miután sikeresen össze pakoltam,még vagy 500 ezerszer át néztem,hogy minden itt van e.

Ezután úgy döntöttem, amennyire tudok,rendet rakok még itthon.

Részben sikerrel jártam ezzel,mivel később már jött értem Tom.

Egyébként, ezt vettem ma fel:

Tomnak elsősorban kaput nyitottam,és beljebb tessékeltem.

-Készen vagy?
-Aha.
Majd a szokásos tekintetével végig mér engem azokkal a csodás mogyoró barna szemeivel,majd mellé játszás ként,még a száj piercingjével is játszott.
-Ez tetszik.
-Neked mi nem tetszik?
Kérdezem tőle kuncogva.
Majd ő csak megforgassa a szemeit,és a cuccaimat a kezébe veszi.
-Biztos minden meg van? Nem fogunk vissza fordulni.
-Emiatt ne aggódj. Mindent megnéztem egy csomószor,szóval,nem kellene semminek sem ki maradnia.
-Értem.

Majd be tette a kocsiba a cuccaim,be zártam az ajtót,és a kaput is,és be ültem Tom mellé az anyós ülésre.

Az út csendesen telt,én kifele bámultam az ablakon,és néztem a tájat.

-Ide értünk.
Parkol le Tom.
-Szuper.
Majd ki mentem a kocsiból és be vágtam az ajtót megint.
-Bianca Rodriguez!
-Igen,Tom Kaulitz?
-Nem tudom,hogy említettem e már,de ez nem wc ajtó!
-Ugyan,semmi baja nem lett,ne hisztizz már.
Forgatom meg a szemeim.
-Mindegy,hogy legyen valami haszon is belőled,szólj Bill-éknek,hogy lassacskán jöjjönek le a cuccaikkal együtt. Addig én át pakolom a mi cuccainkat a másik kocsiba, amivel ki megyünk majd a reptérre.
Majd én kopogás nélkül be nyitottam Bill házába.
-Fiúúk! Lassan hozzátok a cuccaitok,és persze magatokat is.