Az eltitkolt szerelem!

2/6 Az első csók?

Jó olvasást! ❤❤❤

Másnap a telefonomra ébredek

„Hallo!”- szólalok bele nehezen a telefonba.

„Theo Szia! Lenne kedved ma találkozni”- kérdezi és egy kicsit elgondolkozom, hogy ki lehet a vonal másik oldalán.

„Evan vagyok!”- szól közbe. Azt sem tudom hol van a fejem.

„Persze, tudom.”-hazudom, majd így folytatom-
„Miért hívsz ilyen korán Evan?” – kérdezem egy kicsit feszült hangon.

„ Theo?! Délután 1 óra van.”-Mondja kuncogva. Ránézek a kijelzőre és tényleg. Homlokomra csapom a tenyerem.

„Ne haragudj, de most keltem. De persze találkozhatunk ma”

„Semmi baj. Akkor ma este 8-ra ott vagyok érted” -mondja lágy hangon.

„Rendben”- mondom és leteszem a telefont.

Az álmom jut eszembe és töprengek. Elmélyülök benne és azon veszem magam, hogy mosolygok. Késztetést érzek arra, hogy magamhoz nyúljak. Leveszem a bugyim, de egy kopogás megzavar. Még szerencse, hogy takaró van rajtam. Ella benyit.

-Zavarok? – kérdezi.

-Nem zavarsz. Gyere.

-Na, hogy érzed magad? Damiano elment 1 hétre, tudod?

-Persze tudom. Tegnap bejött hozzám, és meg is öleltük egymást. – mondom és látom rajta, hogy ennek hallatán megcsillan a szeme. Fel állok az ágyból és elmegyek a szekrényig. Látom , hogy zavarban van, hogy alul meztelen vagyok.

-Nana! Mi a baj ? -kérdezem nevetve

-Hát még ilyen közvetlen nem voltál. – mondja szintén nevetve.

- Ezzel jár, ha megzavarsz. – mondom és hozzá dobom a bugyimat.

- Fúj Theo! Inkább megyek- mondja kacagva és vissza dobja nekem, és kimegy a szobámból.

Elmegyek zuhanyozni.
Lemegyek a többiekhez vagyis csak Ethanhoz, mert csak őt látom.

-Jó reggelt!- csipkelődik.

-Kösz! Neked is! A többiek?- kérdezem miközben reggelit vagy ebédet készítek magamnak.

-Elmentek próbálni.-Feleli, ami meglep, hogy nélkülem.

-És te?

-Beteg vagyok, így én itthon maradtam most. Meg biztos vágysz te is a társaságra.- mondja aranyos hangon.
Rántotta mellett döntök, mert máshoz nem igazán van kedvem.

-Nagyon szép hosszú a hajad.- dicsérem meg miközben a serpenyőbe öntöm a tojást.

- Már vártam, hogy mikor fogod megemlíteni.- mondja nevetve miközben a telefonját böngészi.

-Igen?- kérdezem vissza kuncogva.

- Igen. Régebben mindig kedved támadt befonni vagy fésülni. – közli velem mikor leteszi a telefont és pont rám néz.

- Ah ne mond! -mondom és kitör a nevetés rajtam. Ethan is velem nevet . Feláll odalép hozzám és megölel

-De jó megint hallani a nevetésed. Hiányzott nagyon.- suttogja a fülembe, és tovább sétál utána nézek, és látom ahogy eltűnik a nappaliból.

Olyan ismerős volt ez a jelenet, mintha már láttam volna.
Mióta hazajöttem azóta nem is próbáltam énekelni. Mindenki azt mondja, hogy jó hangom van, de valahogy mégsem érzem azt, hogy én nekem ez való lenne.

Leülök a kanapéra, és előveszem a telefonom. Megnyitom a galériám ami tele van képekkel, és videókkal.
Látok egy mappát aminek a neve: Tánc
Megnyitom és majdnem 300 videó ugrik be. Megnézek párat, és olyan jó látni, hogy egyszerre táncolnak az emberek, vagyis én és a csapatom. Nehéz így bele gondolni, hogy feladtam a táncot az éneklés miatt.
Megnézek 2 videót és feltűnik, hogy ott van egy srác, ha jól hallottam az a neve, hogy Tom. Azonnal megnézem, hogy meg van-e a telefonszáma.

Meg is van. Írok inkább egy smst neki, nem akarok zavarni, hogy hívogatom.

„Szia Tom! Esetleg, majd tudnánk beszélni pár szót?”

Miért zavar ennyire, hogy nem szóltak nekem is? Megunhattak volna?
Az órára nézek majdnem 4 szóval lassan el kell kezdenem a készülődést a vacsira.
Egy fekete ruhát választok ami hátul cipzáros és a mellrészénél meg pici apró gyémántkövek sorakoznak. Majdnem térdig ér.
A hajamat besütöm és felteszek egy szolidabb sminket. Miközben a kézitáskámba bepakolom a fontos dolgaim addig hallom, hogy a többiek megérkeztek.

Rezeg a telefonom, látom, hogy Evan írt

„5 perc és ott vagyok”

Belenézek még egyszer a tükörbe, nagyot sóhajtok, mert egy kicsit izgulok a randi miatt. Az ablakon kinézek, és látom Evan kocsiját.
Lemegyek a földszinten mindenki nagy szemekkel bámul.

-Hűhaaa nagyon szép vagy!- szól oda Thomas. Csak mosolygok rá ezzel köszönöm meg a bókját.

-Hova mész?- kérdezi Ella.

-Randim lesz.-Mondom kicsit büszkén és elindulok a kijárat fele.

-Na és kivel?- Kérdezi Ella és amint kiejti a szavakat a száján, már nyílik az ajtó és Evan lép be.
Zakó van rajta ami nagyon jól áll rajta.
A többiek kicsit megvannak döbbenve, de nem idegeskedek emiatt. Nem tartozok magyarázattal.
Elindulunk a kocsi fele. Evan kinyitja a kocsi ajtaját nekem. Úristeeeen milyen udvarias.

-Hölgyem?!- szólít és mutat az ülésre, hogy üljek be.

-Köszönöm.- mondom és amint beszáll a kocsiba már kezdek nyugodt lenni.

-Igazán csinos vagy, nagyon tetszik ez a ruha rajtad.- Dicsér meg miközben a visszapillantóra fokuszál, hogy elinduljon a kocsival.

-Te is nagyon kitettél magadért. Jól nézel ki.- amint kimondom ezeket rám pillant. Nagyon helyes és az a mosoly.

-Hogy vagy mostanában?- kérdezi aggódva

-Nem jól. Néhány emlék elő jön, de még mindig nem az igazi. Énekelni sem igazán akarok.

-Miért nem? Pedig azt annyira szeretted.

-Nem tudom. Nem érzem mintha ez én lennék. Néztem régi táncos videókat a telefonomon, és arra húz a szívem. De ezt ne mond senkinek. -Mondom és automatikusan könnybe ered a szemem.

-Vagyis inkább abba hagynád az éneklést és újra táncolnál?-kérdezi.

-Mehet a kettő egyszerre is. -Mondom.

-Nem Theo. Nem ment és azért hagytad abba a táncolást.-Mondja és ahogy a nedves ajkával kimondja a szavait, úgy be villan valami.

"Vissza emlékezés" : beleharap az ajkába és megcsókol.

-Theo jól vagy?- kérdezi és megfogja a combom.

-Öhm..igen.-mondom miközben egy kicsit megrázom a fejem.

- Beugrott valami? -kérdezi újra, és picit megszorítja a combom.

- Igen, de nem lényeges. – hazudom.

-Elmesélheted, ha akarod. – mondja, de egyből megrázom a fejem, így jelzem, hogy nem akarom elmondani.
Mosoly terem arcán, és én is mosolygok. Valószínű tudja, hogy valami vele kapcsolatos dolog.

Mikor odaérünk az étterembe, csak bámulom a pezsgő színű függönyöket, és szőnyeget, ami nagyon tetszik. Nagyon elegáns. Kihúzza nekem a székem...aaahhhw istenem nagyon cuki. Épp az első fogást eszem, mikor megszólal a telefonom.
A kijelzőn Damiano neve jelenik meg. Evan kérdően tekint rám, de nem fogadom a hívását, így le is némítom a telefonom. Vajon mit akart? Vajon jól érzi magát? És milyen volt az útja? THEOOOO! Miért érdekel hirtelen ennyire? Kérdezem magamtól.

Evanre nézek, és el is illan Damiano. Nézem Evant, és imádom a mosolyát, és a sötét szemét. Nagyon jól éreztem magam, és egész végig beszélgettünk.

Épp tartunk hazafele

-Nagyon jól éreztem magam Evan. Mióta megtörtént a balesett, azóta nem mozdultam ki.-mondom, és látom nagyon jól esik neki.

-Örülök neki Theo, én is nagyon jól éreztem magam veled, és remélem többször lesz ilyen. – jelenti ki és megböki az arcom. Nézem a házunkat mikor leparkol előtte Evan.

-Theo? – hallom a lágy hangját.

- Köszönöm Evan a mai napot.

- És egy ölelést azért kaphatok? – kérdezi szelíden. Bólintok, és közelebb húzódok hozzá, majd két karjával megölel.
Testünk egymáshoz simul. Nagyon jól esik most ez. Az öleléséből rám néz, és a hajamat hátra simítja a szememből. A hüvelykujja végig siklik, az arcomon, majd az alsó ajkamon.  Az számat nézi, és lassan megindul felé. Megcsókol, először csak egy csókot add, hogy megnézze, hogyan reagálok, de még én is alig hiszem el amit csinálok, mert mohon rácuppanok az ajkára. Olyan puha és nedves az ajka, majd elájulok tőle. Beletúrok a hajába, amire halk nyögéssel reagál.. annyira jó érzés, ezt hallani, jobban elmélyül a hangja. Vonzódok hozzá nagyon. A nyakamat simogatja majd a hajamhoz ér a keze, gyengéden beletúr. A nyelve lassan átkúszik a számba, amikor egymáshoz ér, a nyelve és az enyém ...kiráz a hideg. Mentolos a lehelete, és a nyelve íze .
A legjobb érzést amit éreztem valaha, megint a telefon zavarja meg