Álom Wellness

7

Vagy egy percig néztük egymást, én felváltva kettőjüket, mire meg bírtam szólalni:
- Ez most valami szar vicc, vagy teszt? Mire megy ki a jaték?
- Dehogy vicc! – mondta Anett – Ilyesmivel gondolhatod, hogy nem viccelek!
- Már bocs, de egyáltalán nem gondolom! Nem tudom, mit gondoljak! Hogy kérhetsz tőlem ilyet? Ami köztünk van az neked nem számít semmit?
- Dehogynem! Épp azért merek ilyet kérni, mert teljesen megbízom benned!
- Én már nem értelek téged! Sosem tartottalak prűd csajnak, de az elmúlt 1-2 napban rád sem ismerek! Ne érts félre, sok változást nagyon nagyra értékelek, ami azóta történt, hogy megérkeztünk ide, de néha durván megdöbbentessz. Mi történt?
- Semmi sem történt! Semmi káros dolog! Tök jól érzem veletek magam! Talán ez a baj?... Ez csak szex, puszta élvezet. Meg amúgy én is ott leszek és szeretném kivenni belőle a részem. Ezzel csak segítünk Erikának, hogy egyenesbe jöjjön önmagával. Az érzéseimet irántad és a kapcsolatunkat inkább csak megerősíti! – egy kis szünetet tartott.
Erika csak lapított az ágy szélén ülve és a lábfejét nézegette, mint akit rajtakaptak valamin. Én meg továbbra is egyik lányról a másikra néztem hitetlenkedve, hogy ez most valóban megtörténik!?
- Anett,... figyelj... – szólt közbe szégyenlősen Erika. – Én nem akarok gondot okozni köztetek. Mondtam, hogy nem olyan fontos...!
- Ne aggódj! Nincs semmi baj, de ezt meg kell beszélnünk! Egyébként meg ne csinálj úgy, - fordult ismét felém – mintha ez annyira ellenedre lenne. Tudom, hogy az eseted Erika. Látom, ahogy lopva rá-ránézel!
- De ez nem...- próbáltam közbevágni.
- Jó, tudom! Mondtam, hogy megbízom benned. Tegnap este meg már gyakorlatilag szexeltünk hármasban. Ehhez képest nem sok lesz a változás.
- Nem arról van szó, hogy bármi kifogásom lenne ellene, csak furcsa, hogy ezt te kéred!
- De értsd meg, hogy ez mindhármónknak jó! Erikának esélyt adunk tisztán látni, nekünk meg kicsit felkavarja a szexuális életünket. – mondta és már mosolygott.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy unalmas a szexuális életünk? – vontam kérdőre kicsit túljátszott duzzogással. – Te tegnap este nem voltál ott?
- Unalmasnak azért nem mondanám..., az meg egyébként csak tegnap volt. Meg egy kis változatosság azért nem árt! – a feszültség itt már elillant, átadta magát valami megfoghatatlanabb, de határozottan kellemesebb érzésnek. Széles mosollyal néztünk egymásra.
- És hogy terveztétek?
- Lemehetnénk egy kicsit a partra bemelegítésnek – vette át a szót Erika – Ilyenkor minden évben szuper utcabál van. Azért is szoktam ekkorra időzíteni az itt töltött 2 hetet. Aztán, ha este visszajöttünk, csináljuk, amihez kedvünk van. – Az utolsó mondatnál rám nézett és durván elpirult, majd lesütötte a szemét.
Szinte már nevetségesen közhelyesnek tűnt az egész. Mint egy török szerelmes sorozatban. Vagy ez is a show része? Anettre pillantottam. Mosollyal az arcán nézte a lányt, mintha neki fel sem tűnt volna a kicsit röhejes jelenet! Mennyire valószínűtlen, hogy valaki ne tudja eldönteni, melyik nemhez vonzódik! Ránézek valakire és rögtön tudom, ágybabújnék-e vele vagy sem!  Vagy ez csak nekem ennyire nyilvánvaló?- De lehet, hogy csak túlgondolom. - nyugtáztam magamban.
- Részemről rendben. – törtem meg aztán a kicsit kínossá váló csendet. – Csak közben majd együnk is valamit. Rögtön éhenhalok! Mennyi idő kell, hogy elkészüljetek?
- Max. 1-2 óra! Ugrott fel vigyorogva Anett és kézenfogva húzta maga után a meglepett Erikát.
- Mi??? Na ne már!!!
Először azt hittem, a fürdőszoba felé szaladnak, de azon túl már lendültek is a bejárati ajtóhoz. Azon meg ki, mint a huzat. Amikor már vártam, hogy becsapódjon mögöttük az ajtó, Anett hirtelen bedugta a fejét:
- Csak vicceltem. Max. 20 perc az egész. Na jó, fél óra! Elfelejted, hogy egész nap szépítkeztünk. Ripsz-ropsz el fogunk készülni.
- De hova mentek? – kiabáltam utána
- Erika szobájában készülünk. – dugta vissza még egyszer a fejét. Aztán újra gyorsan elvágtatott.
- De hát a cuccaid itt vannak a...- a mondat befejezését az ajtó csapódása nyelte el. Válasz már nem jött. – Fél óra az ripsz-ropsz? – zsörtölődtem
Nem volt mit tenni, én is elkezdtem készülődni. Benyomtam az MTV-t. Rock legendák válogatás ment. Ez az, ami most nekem kell!!!
Kicsit feljebb tornáztam a hangerőt annyira, hogy a szomszédokat még ne zavarjam. Együtt énekeltem a TV vel meg az AC/DCvel, hogy: Big gun, kick the hell out of youuuu....!
Kerestem egy kis piát a minibárban. Vodka meg narancslé tűnt a legjobb választásnak. Találtam egy zacskó sós mogyorót is. Azt ropogtattam mellé. Azért nem gyakori, hogy éhgyomorra iszogatnék. Nagyon távolinak tűnt az előző esti vacsora.
Mivel a zuhanyon már túl voltam, csak néhány percbe került a limitált bőröndnyi cuccból egy laza világos nadrágot, egy hozzá illő hawaii inget magamra húzni. Egy bőr ujjas papucs lett a végső kiegészítő.
Pénztárca a zsebbe, már csak a telefonomat kellene valahonnan előszednem. Amióta megérkeztünk, rá se néztem. A melóban tudták, hogy szabin vagyok, nem vártam hívást, de azért mégis kicsit nyugtalan voltam miatta. Valószínűleg le is volt halkítva, így művészet lesz megtalálni, ha elkeveredett valahova a szobában. Szétnéztem minden helyiségben a lehető legalaposabban, átdúrtam a bőröndöt, meg még az ágy alá is benéztem, de semmi. Próbaltam fejben lejátszani az érkezés pillanatait, vagy hogy mikor volt utoljára a kezemben. Hogy jobban tudjak koncentrálni, halkítottam a zenén. Ekkor hallottam meg a szomszéd szobából a zajokat. Ezek a csajok lesznek! Finom dübörgés, mintha valaki többször végigszaladt volna a szobán, harsány felnevetések, halkabb sikkantások. Mit csinálnak ezek? – futott át az agyamon. Rátapasztottam a fülem a falra, de csak az előzőekhez hasonló zajok jöttek. Gondoltam egyet és kimentem az erkélyre, hátha nyitva hagyták az ajtót és tudok kicsit hallgatózni. De a kinti zajoktól még annyit sem hallottam, mint az előbb. Feladtam és visszamentem a szobába. Öntöttem még egy italt, majd a TV előtt ülve elkortyolgattam. Az eddig történteken és az este várható alakulásán járt az eszem. A farkam egyből elkezdett keményedni, ahogy az elképzelhető forgatókönyvek futottak át az agyamon. De nem volt sok időm merengeni. Nagyjából 10 perccel és még egy itallal később hallottam, hogy a lányok kilépnek a szomszéd szobából és egyikőjük már az én ajtómon kaparászik.
- Nyisd ki Tomi! Nincs nálam kártya! – kiabált be Anett, majd a nyomaték kedvéért néhányat koppantott az ajtólapon.
- Jövök már!
Ahogy feltártam az ajtót, a két bombázóval találtam szembe magam. Nehéz pár mondatban leírni a látványt, de megpróbálom! Anett egy fehér színű, halvány rózsaszín és zöld virágokkal díszített spagettipántos ruhában volt. Fantasztikusan kiemelte az alakját. Térd fölé nagyjából 10 cm rel takart. A mellei csodásan kackiásan álltak benne. Közöttük egy szexi masnival. Erika stílusra ugyanez, csak narancssárgában. Mindketten színekben hozzá passzoló magassarkúban, tenyérnyinél alig nagyobb kézitáskával, sötét, nagy keretes napszemüveggel. Ami cseppet sem volt indokolt a sötétbe hajló estében, a szállodai folyosók halovány fényei között, de remekül illett az egész szereléshez. Hibátlan formák, fantasztikusan simára borotvált lábak.  Legszívesebben behúztam volna őket  a szobába és nagy élvezettel kihámoztam volna csodás testüket a gondosan összeállított szettekből, hogy azonnal az estére tervezett programhoz lássak.
- Hú, basszus lányok! Ez nem semmi! Gyönyörűek vagytok!
- Köszi, bébi! - lépett oda Anett, átkarolta a nyakamat és mélyen lesmárolt.
- Köszi, bébi! – lépett oda Erika is, majd megismételte az előző jelenetet, mintha ezt előre egyeztették volna.
- Hát, ... Én is köszi! ... – nyögtem bénán. – Honnan vannak ezek a fantasztikus ruhák?
- Vásárolgattunk ezt-azt, amíg te az igazak álmát aludtad. – mondta Anett. – Kész vagy, indulhatunk?
- Persze, csak a telómat nem találom sehol. Nem láttad?
- De, itt van nálam. – kihalászta a falatnyi táskából és felém nyújtotta. Kérdőn néztem rá és mielőtt megszólalhattam volna, megelőzött. – Csak meg akartam nézni valamit a neten.
Nem nagyon értettem. Akkor miért nem nézte meg a sajátján?  Mindegy, nem akartam abban a pillanatban ezzel foglalkozni. Rápillantottam a telefonra. Se üzenet, se hívás. Remek!
- Akkor indulhatunk végre, hölgyeim?
- Hajrá! – mondták kórusban.
A parti sétánytól csak 10 percre volt a szálloda. Útközben megbeszéltük, hogy keresünk valami hangulatos helyet, hogy harapjunk valamit. A sétáló két oldalán sorakoztak a vendéglátóhelyek. Csak azt kellett eldönteni, hogy mi lenne a közös nevező, ami mindhármónknak megfelelne. Egy pincészet éttermére esett a választás, ami mellett az igényesség és a minőségi borok igérete szólt leginkább. Később remek választásnak is bizonyult.
Ahogy beléptünk, Erika odasúgott valamit a közeledő pincérnek, aki ezután odavezetett egy viszonylag elszeparált sarki asztalhoz, ahonnan az étterem nagyobb része nem volt belátható. Következésképpen minket sem sokan láthattak. Én ültem az asztalfőn. Anett tőlem jobbra, Erika balra. Még alig foglaltuk el a helyünket, a pincér rögtön pálinkával kínált. Én 3-4 vodkanarancs után nem tartottam olyan jó ötletnek, de a lányok azonnal lecsaptak rá, így nekem is inni kellett. Egyébként is vacsihoz készültünk. Nem féltem, hogy idő előtt lenulláznám magam. Nagyon finom Irsai olivér szőlőből készült nedű volt, a pince saját termése. Longdrinknek a pincér ajánlására egy remek Chardonnay -t kaptunk.
Hirtelen vidám lett az addig sem gyászos hangulat. A csajok kipirult nevetgéltek. Nem tudom, hogy kajáltak e valamit már aznap, de én a mogyorót leszamítva éhgyomorral voltam. Hamar éreztem is a fejemben az alkohol hatását. Közben megrendeltük a kaját. Egy kétszemélyes bőségtálat kértünk, tele minden földi jóval. A lányok azt mondták csak „csipegetni” fognak, úgy gondoltuk, elég lesz. Kihasználva az emelkedett hangulatot, tapogatóztam kicsit, mire számíthatok később.
- Na és mit terveztetek az estével kapcsolatban?
- Látom, egyre jobban izgat a dolog! – mosolygott Anett a pohara mögül.
- Hát nem, csak... csak azért mégis érdekel, hogy mi fog történni!
- Arra gondoltunk – vette át a szót Erika – hogy ha már ilyen nyitott voltál és viszonylag jól fogadtad az egészet, jutalomként az fog történni egész éjszaka amit te akarsz. Persze azért normális keretek között! – egymásra vigyorogtak.
- Magyarán: - kezdte Anett – Úgy, akkor és oda dugod be a szerszámodat, ahogy, amikor és ahova akarod!
- Ja, és persze ez mindkettőnkre vonatkozik! – egészítette ki a másik lány!
Te Atya Úr Isten! Most már egészen biztos, hogy ez lesz életem legjobb nyaralása! Sőt, egész életem legszebb néhány napja. Két ilyen tökéletes nővel, kiélve eddigi legtitkosabb álmaimat, amiről még beszélni is nehéz lett volna korábban.
Próbáltam értelmesen reagálni, de nem nagyon tudtam megszólalni. A pincér mentette meg a helyzetet azzal, hogy kihozta az evőeszközöket, majd újratöltötte a poharainkat.
- Mit szólsz? – kérdezte Anett
- Nem találok szavakat!
- Azt látom! – nevettek fel egyszerre. – Pedig ez még nem is minden!
- Mert? Mi van még? – kérdeztem mohón, de  ahelyett, hogy válaszolt volna valamelyik úgy kezdtek el beszélgetni, mintha ott sem lennék.
- Most mutassuk meg neki?
- Aha! Már én is nagyon várom!
- De hogy?
- Menjünk ki a mosdóba.
Azzal már fel is pattantak az asztaltól és szélsebesen elindultak a WCk felé.
- Mindjárt jövünk! – azzal otthagytak tátott szájjal.
- Ez aztán a remek meglepetés! – motyogtam halkan iróniával magamban.
Jobb híján a boromat kortyolgatva nézelődtem. Felmértem, kik vannak még az étteremben, már a kevés részén, amit beláttam belőle, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy pillanatra is sikerült elvonatkoztatnom. A mosdók felé pillantgattam, hogy mikor jönnek már a lányok. De a pincér jött előbb. Először üres tányérokkal megterített, majd hozta a hatalmas, sültekkel és körettel megpakolt bőségtálat. Mire mindennel végzett, megjelentek a lányok is vihogva. Felém majd egymás felé sűrűn váltva pillantgatva, mintha nekem is lehetne bármi fogalmam arról, mire készülnek.
- Kérem, töltse újra a poharainkat! – kérte meg Erika a távozóban lévő pincért, de előtte még gyorsan mindketten kiitták az utolsó 1-2 kortyot a poharukból. – És egy kör pálinkát is kérnénk az előzőből.
Nem tudom, mire készülnek, de kicsit soknak tűnt hozzá az ital. De nem hagytam magam aggodalmaskodni. Igyekeztem kiélvezni minden pillanatát az estének.
A pincér közben pillanatok alatt újratöltött, majd visszavonult. Ahogy ellépett az asztaltól már kezdtem is:
- Mi folyik itt csajok? Mi volt ez a hirtelen kirohanás?
- Ne izgulj! Mindent meg fogsz tudni idejében! – szólt rám Anett.
Erika egyik kezében a talpas borospohárral, másikban a feles pálinkával ünnepéjesen ránk nézett:
- Szeretnék tósztot mondani! ...Köszönöm a sorsnak, hogy összehozott veletek. Nagyon örülök nektek! Még sosem tudtam magam ilyen gyorsan elengedni senkivel, pedig alig ismerlek benneteket. Anett!  Olyan vagy, mint a nővérem, a legjobb barátnőm és a tökéletes szeretőm egyszerre. Tomi! Remélem, ma este be tudom neked bizonyítani, hogy számodra is különleges hely van a szívemben! Szeretlek benneteket!
- Mi is szeretünk téged, Drágám! Csirió! – mondta Anett.
Nem volt időm azon gondolkodni, hogy vajon nekem is kellene-e valamit mondani, mert a csajok felhajtották a rövidet, így nekem is követnem kellett a példát. Nem mondom, hogy amúgy is könnyen szólaltam volna meg. Nekem még mindig gyors volt kicsit az ismerkedés. Nem vagyok vaskalapos, de nem szoktam az ismeretség másnapján szerelemről beszélgetni akárkivel. Ez csak Anett esetében fordult elő velem először és lehet, hogy utoljára.
Egy darabig még vártam, hogy előjönnek-e valamivel, hogy mi volt az az előző mutatvány a wc-ben. De aztán győzött a gyomrom a cerkám és az agyam felett:
- Nem tudom, mit szóltok hozzá, de szerintem együnk. Meg bírnék enni egyedül egy lovat, amilyen éhes vagyok! – És ezzel lezártnak tekintettem a témát.
- Nagyon jól néz ki. – erősítették meg a lányok is.
Néhány percig aztán inkább az evés élvezetének adtuk át magunkat. Nem sok szó esett, inkább csak általánosságokról beszélgettünk. Csak sűrűn egymásra mosolyogtunk, vagy előzékenyen átengedtünk egy-egy ínycsiklandó falatot a másiknak. Kiderült, hogy Erika jól ismeri a helyet, többször megfordult már itt és ez a kedvenc asztala. Megint piszkált kicsit a kisördög, hogy furcsák vele kapcsolatban ezek a véletlenek, amikről aztán gyakran kiderül, hogy nem is véletlenek. Miért nem mondta nyíltan, hogy jöjjünk ide, ha jól ismeri, pláne ha saját asztala van? Óvatos kérdésemre csak annyit mondott, hogy általában mindenhol a kicsit eldugott helyeket keresi és azokat nem gyakran osztja meg mással.
A tál apadásával egyenes arányban telítődött a gyomrunk. A lányok valóban nem ettek sokat, igazából csak csipegettek, ahogy azt előre is jelezték. Ennek ellenére nem sok harapnivaló maradt a tányéron, mert én viszont szinte mindent betermeltem.
- Nem is érdekel már a meglepetés? – kezdte aztán Anett, amikor már az utolsó falatokat nyeltük le a vacsorából, amit a hűs borral öblögettünk le.
- De, nagyon is! Csak nem akartam kaja közben megint előhozakodni vele.
- Ideadnád egy percre a mobilodat? – kért Erika.
- Persze! – Már megint a mobil. Némi fáziskéséssel  kihalásztam a zsebemből és odaadtam. – A kódom 17...
- Megvan, köszi! – válaszolt gyorsan a lány.
- Dehát végig sem mondtam.
- 1766, Anett már megadta.
Kérdőn néztem Anettre!
- Ne parázz már! Mindjárt megtudod, mire kell.
Megint a pincér törte meg az eseményeket. Az volt furcsa, hogy Erika hirtelen a mellkasához kapta a telefont, nehogy az odalépő pincér meglásson valamit. De mit?
Amikor már tiszta volt az asztal, a lányok sem desszertet, sem kávét nem kértek. A poharakat viszont újratöltették. A röviditalosokat is.
Amikor újra magunkra maradtunk, néhány perc matatás után Erika visszaadta a telefont. A képernyőn középen egy kék pötty volt, felül meg egy vonal futott. Mint egy majdnem teljesen egyenes EKG.
- Mi ez? – kérdeztem.
- Egy alkalmazás. Illetve kettő. Tudsz közöttük váltani. – odanyúlt és átváltott egy másik képernyőre, ahol nagyjából ugyanaz volt látható, mint az előzőn. – Ezzel a középső gombbal tudod irányítani. – és ezzel a mondattal többször egymás után fel-le mozgatta a kis pöttyöt.
- Úr isten! – ugrott össze Anett abban a pillanatban, mintha megrázta volna az áram. Vagy mintha kirázta volna a hideg.
Az első pillanatban nem is tulajdonítottam neki jelentősséget.
- De mit irányítok vele? - és most már magamtól megmozgattam a pöttyöt többször fel-le, majd körkörös mozdulatokkal.
- Jézusom! – hördült fel Anett ugyanúgy, mint az előbb. – Erika, ez nekem nem fog menni! Rögtön elmegyek! – az arcán olyan kifejezéssel, mint amikor a pinciját nyalom.
- Hogyhogy elmész? Mi a baj, bébi?
- Semmi baj. – Mondta Erika - Ezzel a két alkalmazással most 2 kis elektromos kütyühöz vagy csatlakoztatva. Az egyik, amelyiket most piszkáltad, történetesen Anett puncijába van sűlyesztve. A másik értelemszerűen az enyémbe. Tudniillik ezek távirányítós vibrátorok. – és a nyomaték kedvéért még egyszer megmutatta, hogy tudok váltani a két képernyő között. – Felül látod a számokat. Az egyes Anetté, a kettes az enyém. Így tudod megkülönböztetni a látható hatásokon felül.
Mivel most a kettes volt aktív, gyorsan megmozgattam azt is, várva a reakciót. Az bizony nem is maradt el!
- Baaaaasssszzuusss! Ez nagyon durva! – szinte felsikoltott Erika. Gyorsan oda is néztem, nem figyelt e fel ránk valaki, de rögtön megértettem a sarokasztal jelentősségét.

Folyt.köv.

Ha tetszett, küldj csillagot!