Gonoszból hőst?

5.

Ahogy sikerült meg bilincsilni őket pár perc után fel is ébredtek majd ránk néztek.
Én mit keresek itt?-kérdezte értetlenül Shoto rám nézve.
Touyaval majd megbeszélitek amíg én Kacchant intézem!-mondtam majd át mentem a másik szobába ahol éppen fel ébredt Katsuki.
Jó reggelt!
Deku?!
Nem anyád!
Bazdmeg!
Meg is fogom!-mondtam gúnyosan majd léptem közelebb hozzá és néztem vörös íriszeibe.-Mindig is csodáltam hogy milyen szép szemeid vannak. Pont illik hozzád főleg a szőke hajadhoz. Sünire emlékeztetsz. Az is mindig mérges és ha veszélyben érzi magát akkor összegömbölyödik és úgy védi magát.
Te meg rohadt brokkoli vagy!
Sokszor mondtad már. Sőt mások is.
Mit akarsz tőlem?!
Megkeseríteni az életedet!
Pont te? Nincs is képességed!-mondta gúnyos nevetésbe kezdve de ahogy meg látta a kést kicsit furán rám nézett-azzal meg mi a faszt akarsz?
Szerinted? Vissza adom amit kaptam tőled!-mondtam majd vágtam volna meg de ekkor egy jég darab szúrta át a hasamat.
BAZDMEG!!-ordibáltam fel majd néztem hátra és azzal a felemás barommal találltam magamat szembe.
Nem csatolta rám eléggé azt a szart Touya. Könnyű volt kiszabadulni.
Faszom...belétek!-mondtam majd minden el homályosult és végül csak a sötétség.

Nemtudom mennyi idő telhetett el de megint egy fehér szobában ébredtem ágyhoz bilincselt kézzel.
FELÉBREDT!!-kiabálta hírtelen valaki mellőlem ami miatt egyből be is fogtam a fülemet és inkább az ablakot kezdtem el nézni. Ugyan ott vagyok mint tegnap előtt basszameg!
Mi?!-nyitódott ki az ajtó amire nem is figyeltem rájuk csak próbáltam megint kiszabadulni.
Nem fog sikerülni most!-mondta Aizawa rám nézve.
Nem érdekel! Nem fogok itt élni! Inkább a halál mint egy hősképző!-mondtam majd kedztem el ráncigálni a kezemet de legvégén annyira ráncigáltam hogy már önlött belőle a vér de még az után sem hagytam abba.
Miért nem akarsz hős lenni?
Mert és kész!-mondtam és egyre több vágás jelent meg a karomon hála annak a szar bilincsnek.
Ne rángatózzál már! Úgy csak még jobban fel sérted a bőrödet!
Legalább előbb halok meg!-mondtam amire hirtelen le fogott és le vette rólam a bilincset. Az alkalmat kihasználva meg akartam ütni de ő gyorsabban reagált ezért elhúzta a fejét majd utána el is ment a velem szemben lévő szekrényhez. Nagy nehezen sikerült kimásznom az ágyból majd a fél mentén el kezdtem az ablak felé menni de pár perc után valaki vissza rántott ami miatt el estem és be vertem a fejemet.
Nem fogsz elmenni soha sem!-mondta idegesen majd fel állítva tett vissza az ágyba és kezemet erősen meg fogva kötözt be a sebet.
Engedjen el!!-mondtam mikor már nagyon erősen szorított de még azért sem.
AZT MONDTAM ENGEDJEN EL MAGA....-hírtelen fogott le és döntött az ágyra majd ott fogta meg a hasamon lévő nagy sebet ami miatt fel akartam ordítani de a számat befogta.
Ha ordibálni mersz biztos hogy mész megint a börtönbe!
Úgyis kiszöknék onnan is.-mondtam fájdalmasan.
Abből nem. 0-24 órás megfigyelések kanerák és több ezer gonosztevő.
E...engedjen...e...el!!-mondtam már kicsit pánikolva hisz nem szeretem ha folyton fogdosnak és ez miatt lehet pánikrohamom is.
És ha ez még nem lenne elég egy csomó kisérletet végeznek rajtuk hogy el tüntessék a képességeiket!-forgatt le még jobban Amira gyorsabban kezdett el a szívem verni és a levegőt kapkodni kezdtem.
Sz...szájjon...l..le..r....rólam!!-mondtam könyörögve de csak folytatta tovább a rohadékja.
Miért is? Talán el akarsz megint szökni vagy mi?-mondta gúnyosan ami miatt egy határozott mozdulattal lelöktem a földre én pedig le estem az ágyról és a legközelebbi sarokba kúsztam a pánikroham miatt ami már át vette a testem felett az irányítást.
Miért menekülsz?! Talán félsz amit mondtam erről neked?
N...nem!!-mondtam fejemet fogva miközben próbáltam rendesen venni a levegőt de egy kis idő után a hallásom és a látásom is szarabb lett ezért csak fény foszlányokat láttam.
A férfi egyre jobban közeledett felén amíg én próbáltam védeni magamat de megállt és rám nézett.
Látom félsz tőlem.-mondta mosolyogva amire be jött Nezu igazgató és meglátott elsőnek Aizawat majd engemet is hogy már a földön ülve sírok.
Mi történt?
Megijedt tőlem!-mondta idegesen amire dadogva el kedztem beszélni.
Nem...
Akkor miért sírsz?-kérdezte Nezu igazgató karomra fogva amire elrántottam azt.
Ne érjen hozzám!-néztem rá idegesen amire csak bólintott.
Akkor el mondod mi történt?
Nem.-mondtam majd álltam fel és félre lökve a patkányt vagy mit feküdtem be az ágyba és húztam magamra a takarót.
Csak menjenek el és hadjanak békén!-mondtam idegesen amire szerintem el is mentek.

Ahogy kinéztem a takaró alól észre vettem hogy nyitódik az ajtó ezért egyből el is bújtam.
Tűnj el!
Nem!
Azt mondtam TAKARODJ KI BAZDMEG!-ordibaltam rá de lerántotta rólam a takarót.
Fogd be!-mondta...
Katsuki?
Ja képzeld.
Mit akarsz tőlem?
Csak beszélni.
Eddig is meg teheted volna az a két év alatt.
Kerestelek. Minden egyes nap. Éjszaka is egészen reggelig. Azt hittem meg haltál.
15 napig voltam halott. Azóta semmit sem változtam külsőleg csak belül. Örökké 14 maradok.-mondtam amire csak sokkoltan nézett rám.
Hittem benne hogy még mindig élsz.-mondta könnyezve de csak nevetve válaszoltam.
Én pedig abban hogy te nem.-mondtam amire csak leült az ágyamra.
Tudom hogy kedvelsz Izuku.-mondta amire nagy szemekkel rá néztem-Tudom hogy kedvelsz kiskorunk óta és hogy bántottalak de...nagyon sajnálom! Nem telt el olyan nap ebben a két évben hogy ne gondoljak rád. Minden egyes nap kínkeserves volt nekem és annyira hiányoztál hogy...-mondta majd húzta fel a pulcsija újját ami egy csomó vágást takart sőt valameik még vérzett is-Magamat is bántottam...és öngyilkos is akartam ez miatt lenni.-mondta már sírva rám nézve amire nekem szemem sarkából kigördült egy könnycsepp és csak néztem rá.-Nagyon sajnálom amiket tettem és mondtam neked Izuku!-mondta felállva meg hajolva előttem amire el kezdtem sírni-Tudom hogy nem fogsz megbocsátani nekem soha de én akkor is nagyon sajnálom!-Mondta még mindig lehajtott fejjel amire fel álltam és oda menve elé álltam majd álla alá nyúlva emeltem fel a fejét és öleltem meg.
Meg bocsátok de felejteni nem felejtek soha sem.