Gonoszból hőst?

14

Kirishima Eijiro:🪨❤️

Lassan 1 hónap is el telt de alig találltam valami infót arról a gyerekről csak azt tudtam meg,hogy meg ölte a szüleit és,hogy a második számú gonosz de ami a legdöbbentőbb az az volt amikor olvastam az egyik cikkben,hogy nincs képessége és úgy szabadult ki Japán na meg a világ legjobban örzött börtönéből ami mit ne mondjak de nagyon elképesztő már nem azért.

Most éppen Katsuki kortermében vagyok és a lapokat nezegetem amiket ez az egy hóbap össze írtam a fiúról.
Ha...-hírtelen ült fel melledtem lihegve és könnyezve.-Deku!-mondta majd sírta el magát.
Bakugo...-mondtam amire rám nézett ijedt arccal.
Értem jön!-mondta m3g mindig ijedt arccal.
Ki?
Nem mondhatom ki a nevét...Mert akkor meg jelenik...-mondta nagy nehezen a szavakat amire fel álltam majd magamhoz öleltem.
Nem fog ígérem!
Nem tehetsz semmit...te sem...-mondta majd a pólómba markolva sírt továbbamíg be nem nyitott az egyik orvos.
Ahogy látom fel ébredt Bakugo.
Nem bassza meg! Takarodjon!-mondta halálos komoly hanggal Bakugo amire az orvos már el is tűnt amilyen gyorsan meg jelent.-Meddig voltam kómában?
Honnan tudod hogy kómában voltál?-kérdeztem sokkoltan rá meredve.
Az újság ami melledted van a szekrényen 1 hónappal későbbi mint amire én emlékszem na meg nem lennék kórházban csak úgy.-mondta amire a szekrényrs néztem ahol tényleg ott volt egy újság rajta a mai dátummal.
Most vettem csak észre az újságot.-momdom kínosan amire kicsit el nevette magát-Na ne nevess!
De!-mondta nevetve amire csak el mosolyodtam boldogan.

1 héttel később ki engedték Katsukit és amikor vissza értünk a koliba nagyon nagy csönd fogadott minket.
A Tv hírtelen be kapcsolódott a nappaliban majd a híradóra ment ahol éppen egy élős közvetítés ment ahol egy maszkot viselő gonosztevővel állt szemben az osztályunk na meg pár hős.
Menjünk mink is!-mondta Katsuki gonoszan el mosolyodva majd meg sem várva a válaszomat el kezdett rohanni a kijárat felé.
Bakugo!!-szóltam utána de már a kolin kívűl futott így gyors össze szedve magamat agyilag meg testileg is kedztem el én is futni utána amíg a helyszínre nem értünk.

Pont téged vártalak!-mondta a gonosztevő majd a maszk hírtelen le esett a fejéről és ekkor egy csomó emlék rohamozott meg de ahogy látom a többieket is mert mind ugyan azt a nevet mondták ahogy én is.
Midoriya!!-mondtuk egyszerre a Senseiel együtt amire érzelem mentes arccal Katsukire nézett majd utána hírtelen el mosolyodott.
3!-mutatta ujjaival a számot amire Bakugo el kezdett remegni majd hátra is esett de el kezdett hátra kúszni amíg fel nem kellt és el kezdett hátra futni felém majd el haladt melledtem.-2!-mondta a következő számot Midoriya és a második ujját is le csukta.
ÁLLJ!-ordibáltam teli torokból amire kérdőn rám nézett.
Mit akarsz?!-kérdezte idegesen.
Állj rajtam bosszút!-mondtam amire a többiek el kezdtek könnyezni.
Miért?-kérdezte kérdőn rám nézvs.
Hagyd életben Bakugot cserébe engemet megölhetsz!-ajánlottam neki.
1!-és Bakugo hírtelen lett keze között.
Ne...Sajnálom!! MINDENT SAJNÁLOK DEKU!!-ordibálta Bakugo sírva.
Tényleg?-kérdezte Midoriya komoly hanggal.
Igen!!-mondta Katsuki.
Kérlek Midoriya...-mondta hírtelen a Sensei-állj át a jó oldalra...
Nem öllek meg Kirishima! Azért mert..-ekkor lett egy kéd a kezében ami Bakugo nyakához szorított-Az nem lenne ennyire élvezetes,mint rajtad!-mondta majd csiga lassúdággal kezdte el vágni Bakugo torkát aki csak üvölteni tudott a fájdalom miatt.
NEEEE!!-ordibálta a másik pedig csak nevetett mint valami szihopata. Végül Bakugo elhalkult és szemeit lecsukva adta fel mire a másik csak mint egy rongybaba úgy dobta el a testét utána pedig egy csomó tüskét szúrt át rajta hogy végleg meghaljon.
Ja és amit magát illeti Sensei!-mutatott a Senseire a zöld hajú- Gonoszból hőst? Na még mit nem!-mondta majd el is tűnt ahogy Bakugo teste is vele együtt.

Izukuról több hír is volt az elkövetkezendő napokban hogy egyre több embert ölt meg és még az első számú gonoszt is meg ölte így most ő lett az első és mindneki tőle retteg egész Japánban de még az osztálytársaim is ha csak meg hallják a nevét vagy akár én...borzalmas érzés fog el minket mindannyiónkat. Az eset óta Bakugo holteste sem lett meg így úgy gondolja mindneki hogy Midoriya vitte el magával bár azt nem tudjuk miért.
A bosszú édes akár a méz
De néha az is elvész.
Úgy mint emberben a vér mikor leáll a szív. Megszűn létezni. Ahogy az ember is. És egyszer a bosszú is megszűnik ha a szív dobbanása is. Remélem Midoriyat előbb utóbb el éri a véguet mert nem tudom megbocsátani ezt neki amit tett szegény Bakugoval még ennyi év után sem!

És itt lenne ez a borzalmas könyv vége amit sikerült meg írnom 🥲
Nagyon szépen köszönöm a csillagokat meg azt hogy ennyire sokan el olvasták ezt a borzalmat!!❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️