Háború vagy szerelem? (PUF)

Háború vagy szerelem? (PUF) : Több, mint barátság? (3. Fejezet)

Barabás szemszöge:

Én és ez a seggfej éppen a kocsmába megyünk, hátha itt találjuk Bokát...

-Te nem aggódsz? -kérdezte Kolnay, és még a hangján is hallottam, hogy fél.-

-De. Persze, hogy aggódok! De ilyenkor nem szabad pánikolni. -igyekeztem úgy tűnni, mint aki egyáltalán nem ideges...-

-Igazad van...Amúgy megjöttünk. -mondta Kolnay, mikor beléptünk a kocsmának az ajtaján.-

Elég kis helyiség volt, szóval amint beléptünk, láttunk minden asztalt. Sajnos a csomó részeg egyetemista vagy ötvenes éveiben járó alkesz között nem találtuk meg a barátunkat...Pedig én még a pultos csávót is megkérdeztem, hogy nem látott-e  itt egy magas, vékony, barna hajú, barna szemű, depressziós kinézetű 18 év körüli srácot, de sajnos nem látta..Pali még a wc-ben is megnézte, de ott sem találta meg...

-Kende...Mi a faszt csináljunk? - kérdezte tőlem Pali már teljesen kikészülve .-

Ritkán hív engem a keresztnevemen, szóval picit meglepődtem, majd csak felsóhajtva válaszoltam neki.

-Fogalmam sincs, Pali...Fogalmam sincs. 

Weisz szemszöge:

Richterékkel nagyjából a fél Budapestet végigjártuk, de Bokát sehol sem találtuk.

-Boka hova szokott menni, amikor szomorú? -kérdezte Leszik félig elmélkedve, félig idegesen.-

-Ötletem sincs. Nem szokott szomorú lenni. Csak akkor volt nagyon letört, amikor a Grundot elvesztettük..Meg amikor Nemecsek majdnem meghalt. -gondolkodott mellettem Richter.-

-És akkor hova ment? -túrt bele a hajába idegesen Leszik.-

-Szerintem haza. De nincs otthon, úgyhogy valahol ebben a kibaszott nagy városban van..Szóval induljuk el mondjuk...erre. -mutatott egy sikátor felé Richter.-

"Nagyon bíztató ez a hely...Remélem nem itt fogunk rátalálni. "-gondoltam magamban aggódóan.

Csele szemszöge:

Megérkeztünk a Lánchídhoz. Elindultunk azon a sétányszerűségen, ami a híd mellett volt..A félelmünk tényleg beigazolódott, és Boka ott állt. Közelebb rohantunk hozzá.

-BOKA!!!-kiabált oda Nemecsek, miközben futottunk.-

Boka nem hallott meg minket...

-Úristen, jól vagy? Halálra aggódtuk magunkat, János! -ráztam meg a vállait, de semmit nem reagált, pedig nyitva voltak a szemei.-

-Válaszolj már! Miért jöttél ide?  Mit akartál csinálni? -kérdezősködött Andris is kicsit ingerülten.

Pár perc elteltével még mindig nem kaptunk válaszokat tőle...

-BOKA! -Andris felpofozta Bokát..-VÁLASZOLJ MÁR!!!

-Hagyd abba kérlek! Boka...Légyszi mondj valamit..-Nemecsek elsírta magát..-

Boka még mindig nem mondott semmit, csak üres tekintettel meredt a távolba.

-Oké, akkor csak válaszolj a kérdéseimre! Ezekkel a gyógyszerekkel akartad megölni magad? -kérdeztem tőle az imént említett gyógyszereket (amiket Boka a kezében szorongatott) kivettem a kezeiből.- 

Boka alig láthatóan megrázta a fejét. 

-Miért jöttél ide?-kérdeztem tőle, és megfogtam a kezeit.-