Háború vagy szerelem? (PUF)

Háború vagy szerelem?(PUF): Összekavarodott érzelmek viharában (4. Fejezet)

Kolnay szemszöge:

Másnap reggel szokás szerint fél hétkor csörgött az órám...Iszonyatosan szarul aludtam előző éjjel emiatt a Barabásos ügy miatt...Egyszerűen folyamatosan kattogott az agyam ezen az egész dolgon...és úgy döntöttem, hogy ma teljesen ignorálni fogom őt! Legalábbis...megpróbálom. Ami egyébként elég nehéz lesz, ugyanis MINDEN EGYES órán vele ülök..de szerencsére jó vagyok mások leszarásában. Csak hát...Barabás nem egy random ember, akit csak úgy "le lehet szarni"...Ő a legjobb barátom..de..úgy érzem, hogy most egyáltalán nem akarok vele lenni és nem tudnék ezek után a szemébe nézni. 

7-ig hagytam csörögni az órám (szundikkal), majd 7 órakor végleg kinyomtam, és felkeltem. A vendégszobában, ahol aludtam, volt egy tükör a szekrény előtt, szóval megálltam előtte és végignéztem a fejemen...

Szörnyen néztem ki. Mint aki legalább 2 hete nem aludt normálisan. A hajam pedig össze-vissza állt, de ezt gyorsan elintéztem. A szemeimet dörzsölgetve kisétáltam a szobából, majd rögtön észrevettem a még mindig alvó Barabást...Nagyon nem akartam beszélni vele, miután felkel, szóval megfordult a fejemben, hogy inkább visszafordulok, de aztán szerencsére meghallottam a konyhából jövő csörömpölést. Huhh, hála égnek, nem én vagyok az első, aki fent van! Kisétáltam a konyhába, és megláttam a sürgő-forgó, reggelit készítő Nemecseket. Pont háttal volt nekem, és egy tányért mosott el. Szerintem nem tűnt fel neki, hogy ott vagyok, én meg nem akartam szívrohamot hozni rá, (mert tudtam, hogy milyen könnyen ijed meg a LEGKISEBB dologtól is) úgyhogy inkább csak halkan leültem a konyhában lévő kisszékre.  

-Ó, jó reggelt, Pali! Mi újság? -köszönt nekem mosolyogva, mikor felém fordult.-

-Hát...nagyon semmi..Te hogyhogy fent vagy már ilyenkor? -kérdeztem, miközben ásítottam egyet.-

-Igazából..nem tudom. Egyszerűen csak kidobott az ágy. De én azon csodálkozok amúgy, hogy Weisz meg Richter még nincsenek ébren..Pedig mindjárt negyed nyolc.

Amint Ernő ezt kimondta, kisebb zörejt lehetett hallani Weiszék szobája felől, majd pár perccel később megjelent az álmos fejű Weisz, és a haját igazgató Richter. 

-Sziasztok...-köszönt nekünk először Weisz, majd helyet foglalt mellettem.-

-Jó reggelt. -mondta Richter is szokásos halk hangján, és felült a konyhapultra, mivel máshol már nem maradt hely neki.-

-Hogy aludtatok? -kérdezte Nemecsek jókedvű mosollyal az arcán, végignézve rajtunk.-

Nemecsek mindig olyan aranyos és vidám még REGGEL is...Sosem értettem, hogy honnan van neki ez a sok pozitivitása, de ezért én mindig tiszteltem őt, mert én sosem voltam ilyen. 

-Egész jól..-felelt először Weisz, miközben megpróbálta bekapcsolni a kávéfőzőt maga mellett, de nem nagyon jött össze, ezért Richter (aki valahogyan tudta, hogy működik a gépezet), azonnal a segítségére kelt.-

-Amúgy én is jól...-válaszolt szűkszavúan Richter is, miközben leemelt két kávéscsészét a szekrényről.-

-Te, Pali? -nézett rám Nemecsek érdeklődve, miközben egy nagyobb tálba kiszedte a most elkészült rántottát.-

-Hát,én elég szarul..-válaszoltam halkan, teljesen őszintén, mert tudtam hogyha azt mondtam volna, hogy jól aludtam, senki nem vette volna be a sötét karikák miatt a szemeim alatt.-

-Naa, miért? -kérdezgetett engem tovább Nemecsek, mire én kicsit kétségbeestem, de aztán szerencsére rájöttem, hogy ezt simán le tudom hazudni.-