Háború vagy szerelem? (PUF)

Háború vagy szerelem?(PUF): Vihar előtti csend (8. Fejezet)

Boka szemszöge:

A buli utáni reggel egy hangos káromkodásra ébredtem, ami a szomszédból jött. A szomszéd Marika néni hangosan elordította magát, hogy: "A KURVA ÉLETBE BASSZA MEG!" Erre a remek mondatra nyíltak ki a szemeim vasárnap reggel. Szörnyen éreztem magam. Pár percig azt sem tudtam behatárolni, hogy hol vagyok, mert annyira erősen nyilalt a fejembe a fájdalom. Lassan, óvatosan felültem a kanapén. Várjunk csak...miért itt aludtam, és miért nem a szobámban? És miért van kigombolva az ingem? 

Teljesen vállalhatatlan állapotban el kezdtem kisétálni a fürdőszoba irányába, azonban...ahogy sétáltam, a fejfájás mellé egy igen erős hányinger is betársult. Éreztem, hogy hányni fogok, szóval (ignorálva a szédülést) elrohantam a mosdóba. Amint a mosdóhoz értem már meg is történt a dolog, amit most nem nagyon akarok részletezni. 

Miután a belső szerveimet is kihánytam magamból, a csaphoz mentem, hogy arcot mossak, azonban...ahogy a tükörbe néztem egy lesokkoló dolgot fedeztem fel magamon...egy...szívásnyom volt...a nyakamon...Először azt hittem, hogy csak hallucinálok, ezért közelebbről is megnéztem. Sajnos eléggé egyértelműen egy szívásnyom volt...

Úristen...Mi történt tegnap este??? Ki csinálta ezt velem?! És ugye nem feküdtem le senki random idegennel?! A gondolatra teljesen elsápadt az arcom, és újra rám jött a hányinger, szóval ismételten "meglátogattam" a wc csészét.

Az "enyhe" pánikrohamom után még mindig szédülve elhagytam a fürdőt, és elvánszorogtam a konyhába kávét főzni remélve, hogy az majd hátha segíteni fog az állapotomon.

Amíg főtt a kávém, fájdalomcsillapítót kerestem. Hála az égnek találtam úgyhogy egy pohár víz kíséretében be is vettem. Amint kész lett a kávém, a kanapéra feküdtem és bekapcsoltam a tévét, hogy menjen valami. A telefonomon ránéztem az órára...10:22. Akkor apa miért nincs még ébren? Ez furcsa.

A tévében éppen valami híradó ment, de egyáltalán nem oda koncentráltam...Egyszerűen...csak a tegnap estére tudtam gondolni. Pontosabban...gondolkodtam rajta inkább, mivel a felére egyáltalán nem emlékszem. Az megvan, hogy felköszöntöttük Csabit. Utána tök jól elvoltunk...aztán megjelent Geréb azzal a random palival kézen fogva....aztán beszélgettem Áts-csal, és megkóstoltam a vodkanarancsot...és az ezutáni dolgokra nem emlékszem. De tényleg...Semmi. Képszakadás.

Üres tekintettel meredtem a tévére, miközben a kávémat szürcsölgettem, és azon gondolkodtam, hogy ha most ennék valamit, azt kihánynám-e? Úgy döntöttem, teszek egy próbát.

Felkeltem a kanapéról, majd miután előrelátóan hoztam először egy lavort, a konyhába sétáltam, és kinyitottam a hűtőt...Hát nem állunk túl jól kaja ügyileg...De hát most úgysem akarok nagyon sokat enni. Kivettem egy epres joghurtot, majd egy kiskanállal a kezemben újra leültem a tévé elé. 

Sajnos gyanúm beigazolódott, és a másnaposságom még ezt sem bírta megemészteni, szóval ez is visszajött.

Szerintem még soha életemben nem voltam még ilyen szarul. Soha többet nem fogok ennyit inni. 

Körülbelül egy óra szenvedés után egyszer csak apa jött ki a szobájából, és kissé aggódva megkérdezte tőlem:

-Szia! Hogy vagy?

-Hello...Mint látod, elég szarul...-válaszoltam, miközben óvatosan felültem.-

-Vettél már be gyógyszert?-érdeklődte meg apa, miközben a konyhába sétált.-

-Igen...De még mindig ugyanolyan szarul érzem magam.-feleltem őszintén.-

-Szerintem zuhanyozz le. Amikor én voltam fiatal, nekem mindig segített egy hideg zuhany az ilyen másnapos reggeleken.-mesélte apa a konyhából, mire nekem kicsit kikerekedtek a szemeim ennek hallatára.-