Háború vagy szerelem? (PUF)

Háború vagy szerelem?(PUF): A pulcsi (14. Fejezet)

Boka szemszöge:

Még nagyjából öt percig meredtem a rajzokra összezavarodva, amikor hirtelen meghallottam, hogy Áts elzárta a vizet. Nagyon megijedtem, hogy most le fogok bukni azért, mert kutakodtam a cuccai között, úgyhogy pánikszerűen vissza raktam a lapokat a mappába és gyorsan vissza slisszoltam a saját ágyamhoz. Hála Istennek amikor Áts ki sétált (szokásához híven csak egy törölközővel a derekán), akkor én már régen az ágyamon ültem és látszólag "nyugodt" arckifejezéssel a telefonomat nyomkodtam. A fürdőszoba ajtajának nyitódására akaratlanul kissé összerezzentem és felnéztem az onnan kijövő, a haját egy kis törölközővel törölgető Átsra. Rám emelte a tekintetét és egy félmosolyra húzta a száját.

-Na mi az, Boka? Olyan fejet vágsz, mint aki szellemet látott.~

-Hogy érted ezt?-vontam fel a szemöldököm meglepve.-

-Úgy, hogy kurvára sápadt a fejed.-válaszolt könnyedén, miközben el fordult tőlem és a törölközőjét ledobta a derekáról az ágyára.-

Ennek következtében már teljesen meztelen volt...Szerencsére...az alsó részeit nem láttam, mert háttal volt nekem, azonban...a fedetlen (egyébként meglepően formás) fenekére "tökéletes kilátásom nyílt". Frusztráltan csettintettem egyet a nyelvemmel és ki bukott belőlem a kérdés:

-Ezt miért nem tudod megcsinálni a fürdőben?

-Miért? Zavar?~-nézett át a válla fölött Áts még mindig egy gúnyos mosollyal az arcán.-

-Az, hogy folyamatosan pucérkodsz előttem? Persze, hogy zavar!-válaszoltam kissé idegesen, miközben fel pattantam az ágyamról és el kezdtem megkeresni a fürdőnadrágomat.-

-Tényleg ennyire zavar? Pedig eddig még senki sem panaszkodott a testem kinézete miatt.~-mondta Áts, miközben felhúzott magára egy fürdőnadrágot.-

Ne már...ő is ott lesz a strandon? Miért nem lehet csak egy percem anélkül, hogy ő a közelemben legyen?!

Felsóhajtottam, miközben még mindig sietősen kerestem az én fürdőnadrágom semmi sikerrel, ami miatt egyre jobban kezdett felmenni az agyvizem.

-Mit keresel?-hallottam meg Áts félig kíváncsi, félig szokásos gúnyos hangját.-

-A fürdőnadrágomat.-engedtem ki magamból egy újabb sóhajt.-

-Ja, az ott van.-mutatott Áts a két ágy közé.-

És tényleg ott volt. Hogy a francba került egyáltalán oda?! Vagy valamikor oda ejtettem volna? Tényleg kezdem elveszíteni az összes agysejtemet. Idegesen felvettem a földről és a fürdőszobába indultam vele.

-Áts!!! Hagyd majd itt a kulcsot nekem, ha majd lemész!-kiabáltam ki a fürdőből öltözés közben.-

-Jó, jó.-hangzott az unott válasz.-

És ezt követően hallottam is, hogy Áts valahova ledobta a kulcsot és távozott.

Hamarosan én is el készültem és egy világos kék pólóban, fürdőgatyában, a törölközőmmel a nyakamban, egy kis pénzzel a zsebemben papucsban lementem a többiekhez.

-Na végre Papuskám!! Már majdnem elindultunk nélküled!-szidott le Andris, mikor megérkeztem hozzájuk.-

Valóban mindenki lent volt már és tényleg mindannyian már vártak rám ki tudja mióta. Kellemetlen érzés fogott el. Soha nem szoktam késni sehonnan és általában én vagyok az, akinek várnia kell valakire és nem az, akire várni kell.