Életem nyara

10-rész

Éppen a buliba készülődtem amikor Chase hírtelen berontott a szobámba az arc kifejezése arra utalt , hogy fél valamitől ezért oda siettem hozzá majd faggatni kezdtem.
-Chase mi a baj? Mi történt? -Kérdezgedtem még párszor de nem válaszolt semmit majd egy kis idő után megfogta a csuklómat és elkezdett ráncigálni maga után .- Chase hagyd abba . – Ordítottam rá de mintha meg sem hallotta volna húzott tovább , majd amikor megláttam a szőke fiút a kanpénkon szét esve oda siettem hozzá , nem tudtam mi történt vele de féltem hiszen volt egy érzésem , hogy ez mind miattam van.
-Rudy , mi történt ? Kérlek kelj fel. -Sírva fakadtam amikor nem válaszolt , rettegtem ugyanis nem tudhattam mit tett magával.
-Chase mi az Isten történt vele? -Kezdtem el ok nélül üvölteni a bátyjámra .
-Nem tudom Caroline , egyszer csak beállított az ajtón és téged akart látni , de nem jutott messzire mivel tele van sebekkel az egész teste mellesleg teljesen részeg . -Mesélte Chase amit látott , de én már tudtam mitől jobban mondva kitől van tele sebekkel , nem szóltam semmit csak ki futottam a házból majd tovább futottam egészen Drewhoz , borzasztóan ideges voltam rá , hogy tehetett ilyesmit és miért? Oda érve bekopogtam az ajtón és nagy szerencsémre ponz ő nyitotta ki az ajtót , abban a pillanatban egy akkora düh jött ki rajtam , hogy egyből felpofoztam .
-Áu ezt most miért kaptam? -Nyúlt arcához fájdalmában.
-Ne tettesd magad , miért kellett ezt csináld? -Néztem mélyen óceán kék szemébe majd tovább kezdtem ütöttem a mellkasát.
-Kincsem miről beszélsz ? Én nem tettem semmit. -Arca vörös lett az idegességtől , majd megfogta a kezemet ezzel jelezve , hogy ne üssem őt tovább.
-ÁÁÁ szóval akkor nem te verted meg Rudyt? -Kérdeztem tőle irónikusan mint egy elmebeteg mivel közben nem tudtam megállni a sírásból.
-Tehát erről lenne szó. Nem én tehetek róla Caroline ő jött ide minden féle hülyeséggel , nem bírtam magammal és részeg is volt . -Magyarázkodott fel alá járkálva de egy csöppnyi megbánást nem láttam rajta , abban a pillanatban realizáltam , hogy Drew teljesen olyan mint az apja , a hányinger kerülgetett akárhányszor rá néztem.
-Mi az hogy nem te teheszt róla Drew? Igen is a te hibád akár mit is mondott nem kellett volna szinte halálra verd . -Néztem rá idegesen de ez sem érdekelte csak elkezdett közeledni felém majd közel hajolt hozzám és úgy mesélt nekem tovább.
-Tudni akarod mit mondott az a barom? Hát elmondom azt mondta , hogy hiába próbálnálak vissza szerezni mert te már az övé vagy és már semmit sem ézel irántam számodra már egy senki vagyok. -Suttogta fülembe , ez egy kicsit megrémisztett mert nem jó emlékeket hozott elő ugyanis az apja is mindig így kezdte aztán erőszakkal folytatta tovább , reménykedtem abban , hogy Drew nem fogja ugyan azt tenni hiszen tudja min mentem akkor keresztűl.
-Lehet nem tévedett , Drew már nem érzek irántad semmit főleg ez után , eddig még lehet sikerűlt volna vissza szerezni de mostmár minden elveszett. -Nem mertem el lépni előle , féltem tőle és nem tudtam mire lenne képes ebben az idegállapotban .
-Van valami köztetek ugye? -Kérdezte miközben kezeit a tarkójára rakta , nem úgy nézett ki mint aki az igazságot szeretné hallani de nem fogok neki hazudni hátha békén hagy miután megtudja.
-Igen Drew tényleg van köztünk valami. -Meredtem rá idegesen majd közelebb húzott magához és megcsókolt, próbáltam elhúzni magam szorításából de nem sikerűlt túl erős hozzám képest nem is tudom miért gondoltam , hogy el tudok tőle szabadúlni.
-Még mindig érzel iránta valamit? -Kérdezte egy huncut mosollyal a száján.
-Jesszusom Drew , te komolyan azt hiszed ha megcsókolsz egyből minden rendben lesz? Nem érzek irántad semmit kérlek fogadd el és lépj tovább. -Hadartam el , hogy minél hamarabb el mehessek onnan, de nem voltam teljesen őszinte ugyanis még mindig szeretem Drewt de már nem akarok tőle semmit főleg nem azok után amiket tett , mellesleg úgy érzem Rudyval még lehetne egy közös jövőnk. Hátat fordítottam a sötét szőke fiúnak majd gyors léptekkel siettem haza , Drew próbált megállítani de ezuttal nem sikerűlt neki de hallottam amiket utánnam kibált.
-Caroline ezt nagyon megfogodd bánni , nem fogsz tudni nélülem élni és ezt te is nagyon jól tudod. -Már nem válaszoltam semmit csak tovább siettem , már látni akarom Rudyt semmi másra nem tudtam gondolni csakis Rudyra és a hogy létére.
Belépve az ajtón Rudyt láttam ahogyan szenved felállni a kanapéról , oda mentem hozzá és felsegítettem őt.
-Köszönöm. -Motyogta rám sem nézve.
-Tudod amiket Drewnak mondtál. -Vágott közbe Rudy , Istenem hadd fejezzem már be.
-Ne is folytasd kérlek. -Továbbá sem nézett rám de én megfogtam az állát majd magamhoz fordítottam.
-Rudy kérlek hadd fejezzem be, szóval amiket Drewnak mondtál minden igaz volt nem érzek semmit iránta. -Néztem mélyen szemébe és eküszöm elvesztem bennük igaz Drewnak is kék szemei vannak de neki agresszióval van tele , Rudynak pedig lágy a tekintete ez nekem mindig nagyon tetszett benne.
-De hiszen az nap amikor találkozni készűltünk láttam ahogyan a semmiből megcsókolod őt. -Hajtotta le fejét, majd felállt és elkezdte a konyha felé venni az irányt.
-Rudy , csak azért csókoltam meg mivel nem akartam , hogy össze verje a bátyjámat  és hírtelen csak ez jutott eszembe mivel tudtam , hogy ez lefogja nyugtatni Drewt. -Követtem őt a konyhába , majd amikor megállt közelebb hajoltam hozzá , megfogtam az állát majd egy lágy csókot nyomtam szájára.