Gyilkos szerelem

7.

- Elmondod mi történt?- simogatja hátamat. 

- Ugye ma jött volna haza apa valamiért. Már két órája landolt a gépje, de nem jött. Próbáltam hívni, de csak csörgött. - sipogom.- Az...Aztán a rendőrség hívott, ho-hogy megtalálták.... De akkor már nem élt.- motyogom alig hallhatóan. Újra sírni kezdek.- Azt mondta a-a halottkém, h-hogy állattámadás volt, de-de nem értik hogy kerülte egy régi gyárépülethez.- fejezem be. 

- Annyira sajnálom Vincent. - húz közelebb magához. Tudja, hogy a válás miatt nem volt könnyű gyerekkorom. Ő megért. Ő az egyetlen, aki megért engem. - Itt maradhatok a héten, ha akarod.

- Az jól esne.- mondom halkan és érzem, hogy egyre álmosabb leszek, mire képszakadás. 

Mikor felkeltem nem volt mellettem senki. Finom illatokat érzek a konyha felől. Az ajtófélfának dőlve nézem, ahogy barátom valamit szorgoskodik.

- Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.- kuncogom.

- Most megsértettél.- játsza a sértődöttet. - Akkor nem is folytatom a palacsintát. - néz rám. Tudja, hogy ez a kedvencem. 

- Csak a palacsintát ne!- kapok színpadiasan a mellkasomhoz. Egymásra nézünk és kitör belőlünk a nevetés. 

- Hogy vagy?- halkul el.

- Jobban egy kicsit. -sóhajtom. 

- Akkor jó. Haza megyek és pakolok össze pár ruhát. 

- Oké. - leülök az asztalhoz és várom a reggelimet. Leteszi elém a tányért és a lekvárt. Otthonosan mozog már. Tudja mi hol van. 

- Mentem, egy óra és itt vagyok. -int és elmegy. Megint egyedül maradtam a gondolataimmal. Felsóhajtok és elkezdek enni. 

A hét hamar eltelt, főleg hogy Dean is itt volt. Újra hétfő lett. Nem akarok suliba menni. Nem akarom Jack-et látni. De mennem kell. 

A suliba beérve mindenki körém gyűl és kérdezgeti hogy vagyok. Mindenki felajánlják a segítségüket, meg hogy részvétüket mondják el. Bemegyek a terembe, ott még többen jönnek. Bennem kezd felmenni a pumpa. 

- Elég! - kiáltom. - Nem kell senki sajnálata, meg segítsége! Hagyjatok engem ezzel békén!- dühösen ledobom magam az padomhoz. Dean szúrós szemekkel néz az elnémult osztályra és mellém ül. Átöleli a vállam. Szeretem, mikor tudja mit kell csinálni. Fejemet a karomba temetem, ami a padon van és csak nézek ki az ablakon. Megfordítom a fejem és barátomra mosolygok. Elmotyogok egy köszit. Az ajtó kinyitódik és Jack lép be rajta. Elpirulok. Egy bőrdzseki van rajta, mert ma reggel hideg volt. Egy piros feszülős póló van rajta ami kiemeli felsőtestét; egy fekete feszülős farmer, egy napszemüveg, olyan mint a Top Gun-ba volt a Pete-nek. És a nyakába egy nyaklánc, amin két dögcédula lógott. Akár csak egy nedves álom. A fejemet még jobban a karjaim közé fúrom. Lépteket hallok, majd megérzek két kart az enyémek mellett. Felnézek és egy nadrággal találom szembe magam, majd hirtelen felülök normálisan és a szürkeségekbe nézek. A mosolya. Megint az az ördögi mosolya. 

- Sajnálom ami az apáddal történt.- támaszkodik a padon.  Dean- re nézek, aki értetlenül néz rám. 

- Megmondtam, nem kell senki sajnálata.- motyogom félre nézve és össze fonom mellkasom elött a karom.

- Jaj, ne légy ilyen morci.- foglya meg az arcom. Én elkapom a fejem. Ő csak nevet és elénk ül. Én nem fogom ezt kibírni. Dean is csak mosolyog rajtam. 

Én

Segíts rajtam, ne nevess!!