Gyilkos szerelem

16.

A kirándulás hamar eltelt. Jól éreztük magunkat, főleg mikor ketten voltunk Jack-el. Dean és Nick kapcsolata is alakult. Fáradtan ültünk be Jack kocsijába. 

- Titeket hol rakjalak ki?- nézet hátra Dean-ékhez. 

- Nálam.- mondta Dean. Jack bólintott és elindult. 

Mikor oda értünk a két fiú kiszállt, mi meg tovább mentünk.

- Téged haza vigyelek?- fordult felém, kezét meg combomra. 

- Nem gond, ha nálad lennék?- fordultam felé.

- Nem.- mosolygott. 

Elindultunk Jack-hez. Mikor megérkeztünk boldogan pattantam ki az autóból és szaladtam is be. Brutus boldogan ugrált körbe. Megsimogattam és bent letettem a dolgaimat. 

- Megyek ki pakolok.- puszilt meg és eltűnt a szobába. Utána mentem, de megakadt a szemem az ajtón, ami mindig is érdekelt mi van mögötte. Az ajtó most résnyire nyitva volt. Hátra néztem barátomra, aki épp a szekrénybe matatott, így kapva az alkalmon halkan benyitottam a szobába. Mikor megfordultam, a szám is tátva maradt. Mindenhol fegyverek voltak. Puskák, pisztolyok, gránátok, kések... minden volt itt. Oké, hogy szeret vadászni, de szerintem ahhoz nincs szükség golyóállómellényre! Körbe néztem és megláttam egy rendezetlen asztalt. Oda léptem. Tele volt dossziékel és képekkel. Odébb toltam pár papír és megláttam egy ismerős arcot. Az elnök. Ott volt az elnök képe, rajta egy "kiiktava" felirattal. Nagy szemekkel néztem azt a rengeteg képet, amin ugyanez a felirat állt. Nők, férfiak, idősek, fiatalak... minden volt. Aztán észrevettem őt. Apát. Könny szökött a szemembe. Hogy tehette? Én megbíztam benne! Halkan folytak a könnyeim. 

- Vincent?- a hangjára megrezzentem. Ez nem lehet, biztos csak egy álom. Igen, biztos az! De olyan valós. - Vin, merre vagy?- hallatszódott megint. Most már biztos nem álom. - Hallod, ne szórakozz.- ahogy meghallottam a hangját, elfogott a düh. Kirontok a szobából, ő nagy szemekkel néz rám. 

- Te szemét fasz!- ugrottam rá és ütni kezdtem. Behúztam neki és még egyet, de harmadikra már nem tudtam, mert lefogott és maga alá gyűrt. 

- Mi bajod van ember?!- kiabál már ő is. 

- Te rohadék, megölted az apám!- kiabáltam tovább. 

- Ez nem igaz!- markolt a vállamra.

- Dehogyisnem! Láttam! Abba a szobába, amit elfelejtettél becsukni!- hirtelen elfehéredett és nagy szemekkel néz rám. - Igen, mindent láttam! Az a sok ártatlan ember mind miattad halt meg! A sebeidet is ezért szerezted, nem holmi "baleset" miatt!- kihasználva a sokkját, lelököm magamról és az ajtó felé veszem az irányt. 

- Hé, várj! Megmagyarázom!- fogja meg a kezem. 

- Ezt nem tudod! Kurvára nem!- lököm meg. 

- Te kurva!- ezzel elvetette a sulykot. Megfordulok, lendítem az öklöm, de megfogja és ő húz be nekem. Hátra esek, mikor visszaszereztem az egyensúlyom vissza ütöttem. Meg se kottyant neki, hasamba rúgott. Összegörnyedve fogom a fájó pontom és az ajtó felé veszem az irányt. 

- Kurvára feljelentelek!- böktem felé és hátat fordítva neki az ajtóhoz mentem mikor meghallottam egy kattanó hangot.

- Azt nem ajánlom.- megfordultam és egy pisztollyal találtam szembe magam. - Nem lesz jó vége, ha feljelentesz.

- Miért, mi lesz, hm? Lelősz?- keserűen felnevetek és megfogva a pisztoly csövét a fejemhez tartom.- Akkor csináld.- mondtam színtelen hangon. Ujja a ravaszon volt. Leengedtem a kezem, becsuktam a szemem és vártam a halált. Elsül a fegyver és egy éles fájdalom nyilall a karomba. Kipattannak a szemeim és nézem, ahogy a vér az ujjaimon csöpög le.

- Menj el.- sóhajtott.

- Te rohadt görény! Nem mersz megölni, mi?! Akkor nem lenne kit megdugnod!- szólok vissza.

- Azt mondtam takarodj!- rivallt rám. Felpofoztam és elmentem. Az orromból folyt a vér, a karom fáj, azt próbáltam elállítani. Felhívjam Dean-t? Fel fogom. 

Lassan, de haza értem. A táskámat csak lecsesztem az ajtóba.  A konyha felé veszem az irányt és kiveszek egy kis jégzselét a fájó orromra. Ledobom magam a kanapéra és tárcsázom Dean-t. 

- Egy pillanat drágám.- hallom meg barátom zilálását és azt, hogy megcsókolja Nick-et. - Megzavartál.

- Hallom. Bocs a zavarásért, csak...- nem engedte, hogy befejezzem.

- Te nem Jack-nél vagy?- kérdezi. 

- N...- most mit mondjak? Megzavartam őket és nem mondhatom azt, hogy a palimnak gúnyolt személy valójában egy bérgyilkos- Deee... Tudod mit, hagylak titeket. Ha végeztetek írj.- és rányomtam a telefont. Sóhajtva dőlök el a kanapén és a plafont bámultam. 

Pár órával később kaptam egy üzenetet. Dean volt az. 

Dean

Na itt vagyok. Hívhatlak?

Én

Aha

Ahogy megírtam a választ, már hívott is. 

- Helo haver. Mi a gond? Jack hogy van?

- Inkább ne is beszéljünk arról a rohadékról.- sziszegem.

- Hú, ennyire rossz a helyzet?- kérdezi.

- Még annál is rosszabb.- motyogtam. 

- Mesélj.- mondta lágyan. Ezért szeretem Dean-t, mert megértő és neki mindent el lehet mondani. 

- Nincs ott Nick?

- Nem, most éppen fürdik.

- Mikor haza értünk, azt mondta kipakol. Én addig járkáltam és megláttam, hogy nyitva van az az ajtó. Bementem és egy komplett fegyver raktár volt, de ez még nem semmi. Dean... Ő ölte meg az apám és sok más embert. - suttogtam. - Aztán neki estem és elmondtam neki, hogy mit tudok. Elkezdtünk verekedni és mikor mentem volna el, azt mondtam neki, hogy feljelentem. Erre ő felém szegezett egy pisztolyt. Mondta, hogy nem ajánlja, de én vissza szóltam neki, hogy nem mer lelőni. Nem lőtt meg, de a karomat megsebesítette, én meg eljöttem.- fejeztem be. A vonal másik végén csend lett. 

- És feljelentetted?- kérdezi pár perc néma csönd után. 

- Nem.- sütöttem le a szememet.

- Figyelj, azt mondom, hogy ezek után ne találkozz vele. Ha szeretnél át jöhetsz egy időre, vagy mi is átmehetnénk. 

- Nem! Nem kell. Nem akarom elrontani a mámoros napjaitokat.- mosolyodtam el halványan, noha ezt nem láthatta. 

- Biztos?- aggódó hangja volt. 

- Nem. És ha ide mersz költözni, esküszöm, hogy kiheréllek és annak Nick se fog örülni.- fenyegetem meg. 

- Jaj ne... - tettetett ijedséget, mire elnevettem magam. 

- Remélem világos voltam.

- Igen főnök.- nevetett. Aztán elkezdtünk felesleges dolgokról beszélni. Közben a barna hajú is csatlakozott és átváltottunk videóhívásba. A nap hamar eltelt. Lehetett éjfél mikor letettük. Meg vacsoráztam, lezuhanyoztam. 

~~~

Eltelt egy hét. Bekapcsoltam az Xbox-ot és próbáltam elfelejteni minden rossz dolgot. Jack szerencsére nem keresett. Habár miért csodálkozok? Mindent elrontott. Szenvedjen csak. Ezekkel a gondolatokkal folytattam a játékot egészen hajnali négyig, mikor is egy furcsa zajra lettem figyelmes.