Gyilkos szerelem

20.

Jack

Mikor felkeltem, Vincent a a mellkasomon feküdt. Puszikkal hintettem be az arcát. Mocorgott egy keveset, majd nyitogatni kezdte a szemét. Rám néz, halványan elmosolyog és visszacsukja a szemét. 

- Még mindig fura így.- simítok barnás tincsei közé. 

- Mmm... Nekem tetszik.- motyogta bágyadt mosollyal. Megpusziltam a fejét. Felkuncogott. Rám mászott és heves csókba kezdtünk. Egyszer csak Brutus heves ugatásba kezdett. Egymásra néztünk. Kimásztam alóla. Felvettem egy alsó. Lementem a lépcsőn és Brutus morgását és léptek hangja csapta meg a fülem. Ahogy lejjebb értem, megláttam őt. De hogy? 

- Húzz innen!- förmed halkan a kutyára. Brutus megérezhetett, mert felém vette az irányt . 

Halkan felfelé vesszük az irányt. 

- Pakolj!- mondom barátomnak. Felkönyököl az ágyon és értetlenül néz rám. Lépteket hallunk. Vin összerezzen.  Ijedten néz rám. A lépcsőn megjelent ő. Gonosz mosollyal néz rám.

- Most már mind a ketten meghaltok.- mondta. Előhúzza a fegyvert és lő. Egy tized másodperc alatt vetem magam Vin-re, hogy a golyó ne találja el. Rá nézek, hogy nincs-e semmi baja. Szerencsére nem, de van egy kis gond. Brutus hamar a pasira ugrott. Nyakára mart és ráncigálni kezdte. A szőkés hajú egy pillanat alatt ledobta magáról. Nekem ez elég idő volt ahhoz, hogy fegyvert rántsak és lőjek. Lábon lőttem, ami visszatartja. Addig barátom felöltözött, én is hamar magamra rángattam pár cuccot és rohantunk is le.- Nem menekültök!- mondta és a töltény mellettem ment el. A kocsiba ugrottunk és elhajtottunk.

- Nem azt mondtad, hogy halott?!- pánikol be Vincent. Barna haja össze-vissza áll a fején, izzadt és zihál. 

- De... Én leszúrtam! Előttem esett össze!- szorítom a kormányt. Az ujjaim el is fehéredtek. Kutyám eszeveszett ugatásba kezdett. A visszapillantóba néztem. Faszom! Követnek. Nem is kevesen. Zack tényleg nagyon akar engem. Gyorsabban hajtok, le kell őket ráznunk. Ezt a forgalom meg nehezíti. Összerezzenek egy lövés hallatán. - Nem hiszem el!- csapok a kormányra. Balra rántom a kormányt. Az betont felváltotta a a föld út. 

- Merre mész?!- néz a szemembe. 

- Erre van egy híd. Elég rozoga. Ezt a kocsit még elbírja, de annyit már nem.- kanyarodok jobbra. Barátom megfeszül. Még több lövést hallunk. Kezébe nyomtam egy puskát.- Fedezz.- nyomok egy puszit az arcára. Lefagyva néz hol rám, hol a puskára. Nagyot nyel. Kihajol és lő. Az útra próbálok koncentrálni, de nehéz. Néha-néha oldalra pillantok; visszapillantóba látom, ahogy a volán mögött ülő személynek szétloccsan a feje, annak tartalma a szélvédőn végzi. Ezzel az egy lövéssel egy tömegbalesetet csinált. Hamar a hídhoz értünk. Hirtelen egy csomó autó jelent meg előttünk, elzárva az utat. Rükvercbe váltok, de el volt zárva az út.- Faszom!- mondom idegesen. 

- Innen nincs menekvés.- száll ki Zack az egyik fekete autóból. Nézem a menekülő utat, de nincs ötletem. A kocsikból kiszállnak a fegyveres emberek. 

- J...Jack?- néz ijedten rám Vin.- Most m-mi lesz?- pánikol. 

- Nem tudom Vincent!- akadok ki. Brutus is fél. Látom a szemeiben. 

- Szálljatok ki.- utasít a férfi. Úgy tettünk. Hét ez a vég. - Azt hitted megúszód?- néz rám gúnyos mosollyal. Megfogom barátom kezét és közelebb húzom magamhoz. Ezt látva elfintorodik. - Undorító a szerelem. 

- Nem te akartad azt, hogy a férjed legyek?!- akadtam ki. Az összes fegyver ránk szegeződik. 

- Csak hogy az apádat kiidegeljem, meg hát...- elém áll és megfogja az államm- Olyan dugni vaéó segged van.- nevet fel. 

- Most úgy felrúgnálak!- morgom és elrántom a fejem. 

- Csak nyugodtan, de biztos, hogy egy másodperc alatt halottak lennétek.- kuncog.- És hogy tudd...- lép közelebb, én meg hátrálok, hátunk a korlátnak ütközik- Élvezném a halálod. Gazdag és jóképű vagyok- fordít hátat- ki ne akarna engem.- ördögi mosollyal fordul meg, de hamar le is olvad. Hirtelen megfogom kutyám nyakörvét és barátomat, és egy hirtelen mozdulattal leugrunk. A vízbe érkezés után nem bukunk föl egyből. 

- Lőjetek!- hallatszódik tompán. A lövedékek elsuhannak mellettünk.- Baszki!- hallom. Felbukunk. Észrevesz és idegesen néz minket. 

- Kapd be!- mutatom fel a középső ujjam. 

- Meg döglesz!- kiabál a távolból. A víz messze visz.

- Jól vagy?- nézek az engem szorosan ölelő fiúra. Nem válaszol. Megfogom arcát és magam felé fordítom. Nincs semmi baja, csak a sokk. Kutyámra nézek, aki kimerülten úszik mellettem. Megfogtam nyakörvét és kihúztam őket a partra. Lihegve dőlök el a parton. Brutus megrázza magát és mellém fekszik. 

- Meg vagy?- szólal meg a barna hajú. Csak bólintok. Fejemet a földre hajtom és nagyokat sóhajtok. 

- Este vissza kell mennünk a kocsiért és a fegyverekért.

- De mi van, ha ezt akarják? Mi van, ha ott fognak várni?- akad ki barátom.

- Figyelj- fogom meg vállait- a kocsi az egyetlen, amivel túl tudjuk élni.- nézek szemébe. Elhúzza a száját, de bólint. 

Az éj hamar leszállt. Visszaindultunk és tényleg volt ott kép fegyveres férfi. 

- Rendben, te leütöd a jobb oldalit, rendben?- nézek Vin-re. Gondolkodik, de bólint. Így is lett. Halkan a pali mögé lopóztam és a sötétségbe rántottam. Letérdelek és befogom a száját meg az orrát. 

- Shh...

- Sam?!- hallatszódik a másik férfi hangja. Elkezd felénk lépkedni.  Sam kapálózik még, de hamar abbamarad, a teste elernyed a kezemben. Meghalt. - Hé, Sam, itt vagy?- ezt követően egy puffanás. 

- Jack?- látom meg a fiút és a kutyát. Felkelek és megnézem, hogy él-e a két pasi. Mikor meg bizonyosodtam róla, hogy nem, a kocsi felé vettük az irányt. A kulcsot kiszedtem a bőrdzseki zsebéből és elindultunk. 
- Minden megvan?- nézek a fiúra. Bólint. 

- Most merre?- kérdezi- A faházba nem  ehetünk vissza.

- Ez igaz. Egy ideig még motelekben kell laknunk, míg kitalálok valamit.- sóhajtok gondterhelten. Hamar az autópályára tévedtünk. 

- Ugye tudod, hogy ez nem mehet így.- mondja.

- Tudom.

- Akkor meg? Miért nem megyünk apádhoz, vagy valamilyen szövetségeshez?- emeli meg a hangját. 

- Figyelj, ez nem olyan könnyű!- nézek rá dühösen.

- Igen?! Engem is belekevertél ebbe a szarba! Boldogan élnék apámmal, csak jöttél TE, és mindent elrontottál!- kiabál velem. Rá nézek, a szemeim szikrákat szórtak. 

- Tényleg?! Bocsánat, hogy csak a munkámat végzem!- nézem még mindig- Nem tehetek róla, hogy egy ilyen családba születtem, de megoldom, oké?!

- Megoldod?!- hitetlenkedik- Eddig is csak a bajt keverted! Miért ismertelek meg!- kiabálja. 

- Én a bajt?! Te kezdtél kakaskodni, hülye gyerek!- erre egy pofon csattant az arcomon. Elképedve figyelem a fiút. Emelném a kezem, mikor Brutus elkezd ugatni. Előre nézek és megfagy bennem a vér, ahogy meghallom a dudát.