Gyilkos szerelem

17.

Jack

Basszus, basszus, basszus... Hogy lőhettem meg?! Dühösen rúgtam bele a falba. Ennél rosszabb már nem lehet.

 Egy hét múlva Zack hívott.

- Ezt elrontottad!- mondja nyugodtan, de ijesztően.

- Mit, én mindent úgy csináltam, ahogy kellett. 

- Nem. A méreg, amit beadtál a pápának, hatott, de a bizonyíték meg maradt. A kis fiola tetejét megtalálták, és mivel te már használtál  ilyet, ezért beazonosították és már keresnek.- mondta halál nyugodtan. -Nem, ez nem lehet. Mondjuk nem ez az első ilyen alkalom. - Segítek neked, egy feltétellel.

- Mi az?

- A férjem leszel.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Soha, nekem barátom van!- akadtam ki. 

- Tényleg? Azok után, hogy fegyvert szegeztél rá, sőt még meg is lőtted, nem hiszem.- nevetett. 

- Honnan tudod?!

- Az titok.- kuncogott.

- Akkor se leszek a férjed!

- Kár, pedig nem lenne jó, ha valami történne a drága pasiddal.- a hangjában tömérdek gúny volt. 

- Hozzá ne merj nyúlni!- akadtam ki még jobban. Ördögien elnevette magát és kinyomta. - Basszus. Brutus gyere!- pattantam fel és egy pisztollyal a kezemben rohantam a kocsi felé. 

Mire Vincent-hez értem, már volt ott egy kocsi. Kipattantam és az ajtóhoz futottam. Az ajtó nyitva volt és Vin kiabálása hallatszódott. 

- Eressz el!- a nappaliba léptem és megláttam Zack-et és barátom fejéhez szegezte a fegyvert. 

- Ereszd el!- kiáltok rá. Brutus mellettem morogva figyeli a jelenetet. 

- Jack, te mit keresel itt?! Ez is megint a te hibád?- néz rám gyilkos tekintettel.

- Sajnálom, mindent rendbe hozok.- néztem rá könyörgően.

- Milyen romantikus... undorító.- szólt bele Zack. Idegesen fogtam fegyverem markolatát. Ő is szorosabban fogta áldozata fejéhez a fegyvert. 

- Ha igent mondasz, akkor a kis barátod elmehet, de ha nem, akkor meghal.- pszichopata mosollyal néz rám. Gondolkozz Jack, gondolkozz.

- Miről van szó?- értetlenkedik Vincent.

- A szerelmed nem is mondta? Elengedlek, ha a férjem lesz.- ijedten és szomorúan néz rám. Talán van egy kis remény nála, hogy megbocsájt. Sóhajtva leeresztem a fegyvert.

- Jó, rendben. Hozzád megyek.- Vincent szemei bekönnyesedtek és szomorúan néz rám. 

- Okos fiú. - engedte el Vin-t és mellém lépett. Brutus értetlenül néz rám. A férfi megragadta a karom és elkezdett kifelé vinni. Még egyszer hátra néztem Vincent szomorú szemeibe és eltátogtam egy sajnálomot. Amint a kocsihoz értünk, a pisztolyát a kocsiba dobta és közelebb húzott magához. Egy csókot akart adni, de abban a pillanatba szemei nagyra nőttek, ledermedt és nemsokára a vér is folyni kezdett a szájából. Elléptem tőle és kihúztam a kést hasából. Lenéz a vérző területhez. Kezét rá akarja tenni, de megszédül.

- Bazd meg.- motyogja és eldől. Egy elégedtet mosollyal futottam vissza a házba, ahol barátom a kutyámat ölelve sír.

- Vincent, drágám.- rogytam le elé és szorosan megöleltem, megfogtam arcát és megcsókoltam. Értetlenül néz rám. 

- De... te nem...- mutatott az ajtó felé, majd vissza rám. 

- Ő már nem árthat, de sietnünk kell. A rendőrök bármikor megjöhetnek és ha meglátnak, nekem annyi.- fogtam meg kezét és a szobája felé húzom. Elkezd pakolni pár cuccot egy táskába. Mikor végzet megragadta a kezem én meg húzni kezdtem az ajtó felé. - Hozzám is elmegyünk pár cuccért.- bólintott. A kocsiba meghallottuk a közelgő rendőrautók hangját. Gyorsan el hajtottam. 

Amint haza értünk berontottam a házba és a fegyverek felé vettem az irányt.

- Tudsz fegyvert használni?- fordultam a fiú felé.

- Hát, csak játékokban használtam.- motyogta.

- Na, ugyan az, csak itt egy életed van.- nyomom kezébe a fegyvert.

A táskába került egy csomó fegyvert és pár hamis személyi. Aztán a szobámba mentünk és ruhákat pakoltam össze. 

- Mehetünk?- kérdeztem. 

- Igen.- megfogtam karját és magamhoz rántottam egy csókra. 

- Sajnálom.- homlokomat az övének döntöm.-Ígérem, hogy mindent jóvá teszek.- pusziltam meg homlokát. - De először is meg kell változtatni a külsőnk és kell egy hamis személyi is. 

Így is lett. Három várossal odább bementünk a személyes fodrászomhoz, aki tudja, hogy mit dolgozok, és kértem egy kis fazonigazítást. Az én hosszabb fekete hajamból rövid lett. Oldalt felnyírva, de a teteje még hosszú. Pár tincset pirosra is befestette. Lett egy fülbefalóm a bal fülembe és még egy tetoválás is a mellkasomon. Mivel Vincent-et nem nagyon ismerik, így neki mogyoró barna lett a haja. Csináltattunk hamis személyit is. 

- Dean-nel és Nick-el mi lesz?- nézett rám aggódva. 

- Felhívhatod és vagy hazudsz nekik valamit, vagy megmondhatod nekik mi történt. - sóhajtottam. Egy ideig forgatta a kezében a telefont, majd letette. 

- Inkább hallgassunk valamit.- nyúlt a rádióhoz és bekapcsolt valami zenét. Utunkat egy motel felé vettük. A zene lágyan szólt, Jack néha-néha dúdolta, vagy énekelte az aktuális számot. Brutus békésen aludt a hátsó ülésen. 

- Sajnálom, ez mind az én hibám.- motyogtam.

- Hm?- kapta rám a fejét. 

- Ha nem fogdatam volna el ezt a hülye küldetést, akkor nem lennénk itt, rendőrökkel a seggünkben és körözött ként.- ütögettem fejemet a kormányba.

- Először is, az utat figyeld. Másodszor, megmentettél.- lágyult el a hangja.- Megbocsátok neked, de még azért mérges vagyok.

- Köszönöm.- mosolygok rá. 

- Na de most már az utat figyeld.- csapta meg a vállam. Nevetve teszem  azt, amit mond. A légkör már egy fokkal nyugodtabb volt. 

Egy út melletti kis motelnál álltunk meg. Kipakoltuk a a fontos dolgokat és a bejárathoz indultunk. A recepción egy idős hölgy ült, egy magazinnal a kezében. Ránk nézett, majd az összekulcsolt ujjanikra és végül Brutus-ra. 

- Jó estét. Egy estére szeretnénk kivenni egy szobát.- mondtam. Felvonta a szemöldökét. Kezd idegesíteni.

- Mhm.- elkezdett pötyögni a gépen- 400 dollár.- mondta unottan. Odaadtam a pénzt, ő meg egy kulcsot. 

- Köszönöm.- a nő valamit mormogott. Elindultunk a szobánk felé. Nem volt nagy szám. Ahogy beléptünk, volt egy kis folyosó. Bal oldalt egy kis szekrény. Becsuktam az ajtó és a szekrényre tettem a kulcsokat. Bementünk és jobban körbe néztünk. Jobb oldalt volt két nagyobb ágy, előttük egy tv. A sarokban egy négy személyes étkező asztal. A tv mellet  volt egy ajtó, ott volt a fürdő. És még egy mini hűtő is volt. Letettük az ágyra a táskákat, majd szorosan magamhoz öleltem Vincent-et. 

- El megyek fürdeni.- puszilt meg.

- Én is megyek.- vettem volna le a pólóm, de ő a mellkasomra bökött. 

- Nem, te itt maradsz. Szenvedj egy kicsit.- mosolyogva zárta kulcsra az ajtót. 

- Jó. Akkor hozok kaját.- motyogtam.