Megjelölve (18+)

7. R É S Z

Freya

Míg a fiatalabb, hosszú, sötét hajú srác, akit Kadmonnak hívnak, a felsőtestemet az ölébe szorítja, a másik srác, Hasker megfogja a lábamat.

Nem srácok, emlékeztetem magam. Alfák.

Lehet, hogy kívülről embernek néznek ki, de belül vadállatok.

Aztán megint csak morogtam rájuk. Most már én is vadállat vagyok, akár tetszik, akár nem.

Hasker elkezdi széttárni a lábaimat, felfedve a bugyim lágyékánál növekvő foltot.

- Ne! - kiáltom. - Hagyd abba, nem szabad ezt tennünk!

- Tüzes vagy - morogja.

Az akcentusa gutturális. Szinte érthetetlen. A népe olyan régóta elszakadt a civilizált világtól, hogy a nyelvjárásuk eltért a standard beszédtől, de ha koncentrálok, megértem őt.

Az a helyzet, hogy nem könnyű koncentrálni, amikor ez a két vadállat a bőrömre tapasztja a kezét.

És Haskernek igaza van, tüzes vagyok. A testem zeng, ahányszor ezek a férfiak a húsomhoz érnek. A mellbimbóim megfeszülnek és fájnak a nyers szükségtől, ahogy eszembe jut a másik Alfa, az Addom nevű, korábban szopogatta őket. A nemem lüktet a szégyenletesen nedves bugyimban, és könyörög, hogy töltsék ki.

Még a hosszú lánc is izgat, amely még mindig a csuklómra van kötve. A bőröm bizsereg az érzéstől, ahogy a sima, hűvös vaspántok végighúzódnak a hasamon, miközben a fogvatartóim ellen vonaglok.

Ez nem helyes. Ez kurvára rossz.

Istenem, most jól jönne egy kis nihiloxin. Valami, ami segít elvonatkoztatni a helyzettől. De nincs ilyen szerencsém. A tablettáim a táskámban maradtak a szállítójárműben. Tágra nyílt szemmel kell belevágnom ebbe az egészbe. Minden érintést, minden szagot meg fogok tapasztalni.

- Ne küzdj - mondja Kadmon a hátam mögött.

Hátrahajtom a fejem, hogy felnézzek az arcába. Egyértelműen ő a legfiatalabb a három közül. A bőre kevésbé sebhelyes, és az arca, bár határozottan férfias, valamivel finomabb vonásokkal rendelkezik, mint a társai. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, nagyjából velem egyidős, ha nem még fiatalabb.

Hasker viszont egészen más. Ő a legizmosabb testalkatú. Szögletes feje borotvált és harci hegek borítják. Még a szemöldökében lévő piercing is vastagabb és brutálisabb kinézetű, mint a többieké. Haskerben nincs semmi finomság.

És abban sincs semmi finomság, ahogy hirtelen letépi a bugyimat, kettétépi az anyagot, és teljesen szabadon hagy alul.

- Várj! - Zihálok. - Ne nézz oda!

Összeszorítom a térdeimet, de hiába. Az Alfa embertelenül erős, és könnyedén szétfeszíti a lábaimat, szétfeszíti őket, amíg a belső combom inai fájnak a feszítéstől.

Látja az egész testemet. És látja, hogy a testem mennyire kétségbeesetten vágyik az érintésre.

- A Forrásra, ez aztán az édes kis pina - nyögi, amikor valami hosszú és kemény dolog megmozdul a szőrös ágyékkötője alatt.

A mai nap előtt csak néhány doktornő látott meztelenül. A sok munka és semmi szórakozás nagyjából azt jelentette, hogy nincs szerelmi életem. De most teljesen fedetlen és nyitott vagyok egy férfi előtt. Egy alfahím előtt. Mindent láthat - nem csak a külső ajkaim hasadékát, hanem a nedves, rózsaszín belső fodraimat is. Még az éhes lyukamat is látja, amely arra vágyik, hogy kemény, forró húsával szégyenlősen kitöltse, és átitassa erős spermájával.