Megjelölve (18+)

EPILÓGUS

Freya

Heteropaternális szuperfecundáció.

Tudom, tudom. Bár képzett tudós vagyok, ez a kifejezés számomra is új volt.

Arra a jelenségre utal, amikor az ikreknek vagy hármas ikreknek különböző apjuk van. Ez akkor fordulhat elő, ha egy nőnek több petesejtjét több férfi termékenyíti meg. A külvilágban ez nagyon ritka jelenség, legalábbis az embereknél.

De itt a zónában ez eléggé így működik.

Az elmúlt hónapokban Hannah és én rengeteg szülésnél segítettünk, és van néhány tendencia, amit észrevettünk.

Az Alfák és az Omegák mindig alomban születnek. Általában hármas vagy négyes ikreket, de a legnagyobb alom, amit eddig láttunk, hét volt.

Az omegák is viszonylag ritkák. Talán egy alomban legfeljebb egy.

Kevesebb omegának születik gyereke, de ha mégis születik, akkor egy egész csomó. És mindig három vagy négy Alfából álló falkával párosodnak. Itt a zónában nincsenek normális párok. Úgy tűnik, hogy mindez Seraph "új tervének" része lehet, bár még mindig nem tudtunk túl mélyre ásni az AI titkaiba.

De a legfurcsább dolog, amit észrevettünk ezekben a szülésekben, hogy a kicsik úgy tűnik, hogy az összes alfa apukájukkal osztoznak a vonásaikon, nem csak az egyikükkel.

Heteropaternális szuperfecundáció. Csak feltételezhetem, hogy velem is ez történik.

Az a kis életerő, amit korábban éreztem a méhemben? Megnőtt, és most rájöttem, hogy valójában három kicsi növekszik bennem.

Három baba.

Három apuka.

Egy pocak.

Az enyém.

Tudod, egy olyan lányhoz képest, aki alig fél évvel ezelőtt még szűz volt, azt mondanám, hogy a dolgok elég gyorsan eszkalálódtak számomra.

Vajon az egyik kicsikém omega lesz? Ha igen, az Ella nevet fogom adni neki.

És nem én vagyok az egyetlen, aki várandós. Igazam volt Hannah-val kapcsolatban. Már terhes volt, amikor megjelentem a zónában, és most már nagyon közel jár. Úgy néz ki, bármelyik percben kipukkadhat.

- Szia Freya - mondja, miközben odabattyog hozzám, néhány hangberendezést és kábelt cipelve. - Emlékszel, amikor megkérdezted, hogy van-e valami, ami hiányzik a kinti életemből?

Rámosolygok. Most éppen a Forrás kamrájában vagyunk, én pedig a padlón ülök, és néhány vezetékkel dolgozom, amelyek az alul elásott promécium-akkumulátorokból futnak felfelé.

- Igen?

Eldobja a felszerelést, én pedig felajánlom neki a kezem, hogy segítsek neki kínosan leülni mellém.

- Fagyi - suttogja. - Hiányzik a fagyi.

A nyögésem majdnem orgazmikus.

- Szent szar - mondom. - Most rögtön meg tudnék enni egy egész litert.

Munkához látok, hogy bekötöm a hangberendezést Dr. Lucian adattáblájába, ami viszont a Forrás energiarendszerébe van bekötve, az egész zóna egyetlen elektromos áramforrásába.

Az Alfáim védelmezően körém bújtak. Kíváncsi tekintetük követi mozdulataimat, miközben dolgozom. Hiába próbálom elmagyarázni nekik ezt a technológiát, nem hajlandóak másnak tekinteni, mint mágiának.

Igen, a technika nem igazán az erősségük.

Nagyvadakra vadászni, hogy etessenek és felöltöztessenek? Megvan. Tüzet gyújtani szó szerint botok összedörzsölésével? Pipa. Szeretkezni velem a hajnali órákig, amíg csak egy lihegő, izzadó szerelmi tócsa nem leszek. Megvan. Pipa. Kész.

De bármi, aminek köze van a technológiához? Igen...nem annyira.

Mégis, örülök, hogy most itt vannak körülöttem. A hatalmas testükből sugárzó melegségtől olyan biztonságban és védve érzem magam, és erre az érzésre most nagy szükségem van, mert nagyon ideges vagyok amiatt, amire készülök.

- Oké - mondja Hannah, miután mindent bekötöttem - - próbáljuk meg.

Az ajkaimhoz tartom a kis fekete mikrofont.

- Teszt, teszt, teszt - mondom, miközben a három Alfámra pillantok. - Egy. Kettő. Három.

Az adattábla repedezett képernyőjén egy hanghullámforma hullámzik, jelezve, hogy a hangomat veszi. Hannah felemeli a hüvelykujját.

Ez már több hónapja készül. A törzs tanácsával sok megbeszélést folytattunk. Ráadásul Hannah és én is megbeszéltük egymás között. Tudjuk, hogy ennek komoly kihatásai lesznek a külvilág városi kaptárjaira. De végül úgy döntöttünk, hogy fontos, hogy kiderüljön az igazság.

Addig is vártunk, amíg eltávolítottuk a nyomkövető és megfigyelő eszközöket, amelyeket a SynerGen ültetett belénk. Örökkévalóságba telt, mire megtaláltuk azokat az átkozott dolgokat csak egy aprócska kis chipet ültettek a bőr alá a nyakunk hátsó részén. Nem tudjuk, milyen visszhangja lesz, de azt tudjuk, hogy a SynerGen nem lesz túl boldog velünk, és a biztonság kedvéért meg akartunk győződni arról, hogy nem tudják követni a mozgásunkat.

Ki fogjuk fújni a SynerGen-t, a kataklizmát és a kormány nyilvánvaló eltussolását.

Dr. Lucian adattáblájával képesek leszünk eljuttatni az üzenetünket a kaptárakhoz. Gondosan megválasztottuk a címzetteket. A médiát a kormányt és a SynerGenhez hasonló vállalatok irányítják, de tudjuk, hogy vannak még olyan riporterek, akiket érdekel az igazság, és hajlandóak vállalni a kockázatot, hogy terjesszék a hírt.

De a nap végére mi mindenkinek elküldjük, aki meghallgatja. Tudósok, ügyvédek, rendőrök. Tudjuk, hogy sokan közülük el fogják utasítani az üzenetünket. Mások túlságosan félni fognak, hogy napvilágra hozzák.

Mi csak remélni tudjuk, hogy valaki meghallgat minket.

- Készen állsz? - Hannah megkérdezi.

Valahogy sikerült rábeszélnie, hogy én legyek az, aki felveszi az üzenetet. Kezdek egy kicsit lámpalázas lenni. Azt hinné az ember, hogy a kötési szertartásom gondoskodott erről.

Bólintok Hannahnak, aki bekapcsolja a táblagép műholdas kapcsolatát, és lehetővé teszi, hogy a kaptárakba sugározzon.

Ez az. Élőben vagyok.

Mély levegőt veszek, és sorban mindegyik Alfámra nézek. A fiatal és gyönyörű Kadmon rám mosolyog, és még most, ebben a lehető legkevésbé alkalmatlan pillanatban is a szexi ajakgyűrűje izgalmi lüktetést kelt bennem. Megpillantom a vállán és a mellkasán lévő sebhelyeket, és arra gondolok, hogy mi mindenen mentünk keresztül együtt.

Ezután Haskerre, a védelmezőmre pillantok. Kopaszra nyírt koponyáján olyan hegek látszanak, amelyeket jóval azelőtt kapott, hogy megismertem volna. Istenem, ezek közül a hegek közül néhány valószínűleg még nálam is idősebb. Ő egy félelmetes Alfa. De a sötét szemeiben csábítóan csillog a védelmezése irántam, és érzem a mosoly legcsekélyebb nyomát a férfias, ezüstös szakálla mögött.

Utoljára Addom. Ő az én rendíthetetlen sziklám. Szürke, pöttyös szemei a lelkembe merednek, megnyugtatnak, és csendben azt mondják, hogy valahogy, bármi is történik, a végén minden rendben lesz, amíg együtt vagyunk.

Ők a társaim és a gyermekeim apjai. Ők az én Alfáim. Örökre össze vagyunk kötve.

Addom bólint, és arra biztat, hogy kezdjem el.

Veszek még egy mély lélegzetet, hogy lecsillapítsam az idegeimet, aztán elkezdek beszélni a világhoz.

- A nevem Freya. Omega vagyok...

VÉGE.