Megjelölve (18+)

13. R É S Z

Freya

- Segítség! - Kiáltom.

De az a három bunkó csak áll a tó szélén, és röhögnek. Hát, örülök, hogy valaki jól szórakozik, de én biztosan nem. Azt hittem, nekik engem kellene védeniük, nem pedig megfojtaniuk.

- Nem tudok úszni! - Sikerül felkiáltanom, mielőtt a fejem a felszín alá merülne.

Addom azonnal abbahagyja a nevetést, hogy rám kiáltson valamit, de nem hallom a fülemet megtöltő víz és a sűrű, kavicsos akcentusa között. A karjaimmal küszködve sikerül ismét a víz fölé emelnem a fejem.

Az Alfák vezetője újra kiabál, minden szótagot tisztán érthetővé téve majdnem.

- Tedd. Le...Lábad. Le.

Azonnal megteszem, amit mond, kiegyenesítem a lábam, és érzem, hogy a lábujjaim megérintik a talajt. Nagy kerek kövek, amelyeket vékony, csúszós sárréteg borít. Kicsit undorító, de ugyanakkor furcsán kellemes érzés a lábujjaim között. Kicsit még nyomkodom a lábammal, és rájövök, hogy itt meg tudok állni, ha felemelem az állam. Az ugrálással az egész nyakamat és a vállamat a víz fölé tudom emelni.

Az arcom forrón ég, ahogy a három nagy Alfa nevetve bámul le rám, arcpiercingjeik megvillannak a napfényben. Hasker hitetlenkedve rázza a fejét, és mond valamit a többieknek, amit nem értek. Abból kiindulva, hogy mindketten még jobban nevetnek, valószínűleg valami rosszat.

- Igen, nagyon vicces, srácok.

Gúnyolódom a nevetésükön egy mély, buta hangon, ami Haskerét utánozza.

Addom és Kadmon továbbra is mosolyognak, de a gonosz tekintetű Hasker valóban feldúltnak tűnik. A vigyora eltűnik a szakállában, és mogorva arccal a peremhez lép. Pánikrohamot érzek, mert arra számítok, hogy beugrik és megbüntet. De Addom a vállára tett kezével megállítja a társát.

A vezér mond még valamit, amit nem tudok megérteni. Hasker és Kadmon mindketten bólintanak, és elindulnak a hegyoldalon felfelé a vízesés tetejére, eltűnve az ottani erdő kék árnyékában.

Most már egyedül vagyok Addommal.

- Hová mennek? - Kérdezem, és nyelek egyet az idegességtől.

- Mindegy - mondja, és gonosz vigyor görbíti a szája szélét. - Vissza fognak jönni. Most pedig itt az ideje fürdeni.

Egy önkéntelen és nagyon hangos zihálás hagyja el az ajkaimat, amikor Addom leoldja az ágyékkötőjét, leveszi, és egy közeli faágra akasztja.

Teljesen meztelenül, Addom buja, csukott szemekkel néz le rám. Teljesen szégyentelen, és bizonyára nincs is oka rá.

Lábai között hatalmas hímtagja lóg.

A tegnap este előtt persze még soha nem láttam férfi nemi szervét a valóságban. Persze, láttam képeket az egyetemi anatómiaórákon. De azok közönséges férfiak voltak, apró kis izékkel, amelyek alig tűntek többnek, mint egy női mell túlméretezett változata.

Aztán tegnap este éreztem és láttam Addom és Hasker kemény erekcióját. De ez a barlang sötétjében történt. Most, hogy fényes nappal nézem ezt a szörnyeteget, teljesen eláll a lélegzetem.

Forró vágy szorul össze mélyen a lelkemben, és azon kapom magam, hogy küzdök, hogy visszatartsak egy nyöszörgést. De akárhogy is próbálkozom, nem tudom levenni a szememet arról a hosszú, gyönyörű farkáról.

Megnyalom az ajkaimat. A bőröm mintha megfeszülne. Hálás vagyok, hogy a víz eltakarja a felszíne alatt, így Addom nem láthatja, ahogy a mellbimbóim kezdenek gyöngyözni az izgalomtól.