Megjelölve (18+)

30. R É S Z

Kadmon

A Forrás Suttogója.

A törzs néhány tagja már így hívja őt. Azt hiszik, hogy ő valamiféle próféta, aki egy új korba vezet minket. Freya tagadja ezt, és látom rajta, hogy nem érdekli a figyelem.

Mégis, próféta vagy sem, van benne valami különleges.

Visszatérve a lakásunkba, Freya és én együtt pihenünk a kedvenc helyén  a mohaágyon, a központi medence mellett, a nagyteremben. Az apró, csobogó vízesés hangja megnyugtató. Arra emlékeztet, ami a nagy vízesésnél történt, amikor Freya betegeskedett. Nem szeretem ezt az emléket.

Amikor lenézek, látom, hogy Freya szórakozottan babrál az ujján lévő gyűrűvel. Azt, amit tőlem kapott.

- A barátodra gondolsz - suttogom, és a tenyeremmel végigsimítok a vállán.

Freya bólint.

- Ava - mondja. - És a másik barátomra is. Ellára.

- Ella?

Freya ismét bólint.

- Ő az oka annak, hogy egyáltalán a zónába jöttem - mondja, és a hangja kissé remegővé válik a sírástól. - Ugyanannak a küldetésnek a része volt, ami Hannah-t is idehozta. Csak annyit tudtam, hogy eltűnt, és azt hittem, mentőakcióra jöttünk, hogy megmentsük. De tévedtem, csak csalinak használtak engem. Ugyanúgy, ahogy őt is felhasználták.

Freya zokogásban tör ki. Magamhoz szorítom, nem szólok semmit, csak hagyom, hogy mindent kiadjon magából.

- Ella volt a legjobb barátom - mondja végül. - Amikor először kezdtem el dolgozni a SynerGen-nél, nem ismertem ott senkit. Annyira ijesztő volt. De Ella összebarátkozott velem.

Szeretetteljesen megszorítom Freyat.

- Tudom, miért akart a barátod lenni - mondom. - Te különleges vagy, Freya. Biztosan ezt látta benned.

Freya csak szomorúan rázza a fejét.

- Nem akarok különleges lenni - motyogja. - Ez nem igazságos.

A szavai meglepnek. Óvatosan feljebb billentem az állát, hogy rám nézzen.

- Freya, miről beszélsz?

Újabb könnyeket pislog vissza, de úgy tűnik, ezeket inkább a düh szülte, mint a szomorúság.

- Úgy értem, nem igazságos, ami Avával és Ellával történt. A Forrás energiája bétává változtatta őket. Mintha nem lettek volna...kiválasztva. De én igen.

Visszaszipogja a könnyeit, és a medencébe néz, de tudom, hogy a szemei messze túlra néznek azon a fodrozódó felszínen.

- Ha rajtam múlna, bármelyikükkel helyet cserélnék - mondja.

Keménynek tartottam magam. Közömbösnek a fájdalommal szemben. Átmentem a férfiasság próbáin. Harcoltam a messzi földönkívüliekkel. De Freya szavai tőrként szúrnak a szívembe.

Megérzi ezt. A szemei kitágulnak, és az ujjbegyeit az állkapcsomra helyezi.

- Nem úgy értettem - mondja halkan. - Szeretek itt lenni veled és a többiekkel. Csak úgy értettem, hogy annyira igazságtalannak tűnik, hogy nekem omegaként kellett túlélnem, míg Ella és Ava mindketten...

A hangja elakad.

- Ez olyan önkényesnek tűnik - mondja végül.

Még sosem hallottam ezt a szót, de látom, hogy rossz íze van Freya szájában.