A négy testvér őrangyala (Y/N x Edmund)

Csak te meg én

Y/n pov:

A kastélyba menet fel ébredtem és Edmund nagyon barna szemeivel találtam szembe magam. Mind kaptunk saját szobát ami abból a szempontból nem tetszett hogy távol voltam Edmundtól. Ahogyan be léptem egy gőzölgő kád volt rögtön levetkőzöttem és bele merültem. Majd valaki konkrétan be törte az ajtót. Ahogyan oda néztem Edmundot láttam.

- Edmund?!!

- X/m...
- Nagyon sajnálom...- nézett végig rajtam majd gyorsan meg fordult
- Edwardott el kapták a kastélyba és azt hittem..

- Azt hitted értem jönn.. - mondta a hátta mőgé sétálva majd meg fogtam a válltál és magam fele fordítottam
- De jol vagyok. Különösen most hogy itt vagy. - mondtam végig nézve rajta
- Még mindig a páncélodban vagy...
- Gyere. Be gyógyítóm a sebeid.
- De Ed én még nem biztos hogy készen állok..

- Hé még nem is kell és mindennel várunk amíg készen nem állsz!

- Rendben.
- Egy dologra igen is készen állok.

- Még pedig?

- Hogy egy szobában legyünk.
- Csak te meg én..

Éppen Edmund melkasátt gyógyítóttam be egy nagy sebbet. Amikor Ed oda hajólt és homlokon csókolt majd a kezét az állam alá tette és el érte hogy rá nézzek.

- Mi az..- kuncogtam

- Csak gyönyörködöm a barátnőmben. - mondta lazán majd el mosolodott azon amilyen arc ki fejezést vágtam

- Várj te azt mondtad..

- Miért nem az vagy.
- Vagy ha te nem akarsz az lenni...

- De hogy nem akkarok
- Hogy ne akkarnák..- mondtam majd mosolyogva meg csókoltam

Majd csókolozni keztünk és én hátrébb csusztam Ed pedig fölöttem volt. Arra gondoltam hogy Edmundall csókolózom és ez most már teljesen normális mint ahogyan az is hogy a barátnője vagyok. A hétvégén pedig királynő leszek és már igaz angyal vagyok. Nem Edmund legjobb barátja. Nem hercegnő. Nem lovag. De egy dolog mind egyikben közös volt. Ed éppen a nyakam kezte csókolni a keze pedig a derekam körűl volt. Le nyúltam az egyik ért majd a mellemre hejeztem. A nyakamtól ell kezdett léjebb haladni. Tetével halk nyögésekt és nagy sóhajokatt csalt ki belőlem. Majd ki csapodott az ajtó.

- Y/n!
- Nem láttad Edmm.....- kiabált Peter aki még mindig nem tud kopogni

Ed rögtön maga mögé húzott hogy el takarjon.

- Szia neked is Pete. - köszöntem
- Te még mindig nem tanultál meg kopogni.

- Bocsánat.

- Peter!
- Miért jöttél! - kérdezte Edmund és láttam milyen vörös az arca

- Edward el szökött.

- Ezt hogy érted? - kiáltottam fel

- Voltak emberek akik az ő oldalán álltak és ők ki szabadítótak.

- Hát ez fantasztikus!
- Köszi hogy szóltál!

- Semmi. - mondta és csak állt

- Peter meg tenél még valamit?- bólintott
- HÚZZ KI!- kiáltotam rá majd azzall a lendülettel ki is ment

Én pedig ki szálltam és magam köré tekertem egy türülközött. Majd az asztalhoz siettem ahol valami erős Narniai ítall volt. Edmund rögtön utánam jött és meg fogta a kezem hogy le állítson. Ránéztem majd meg csókoltam és a dereka köré tekert türülközö ért nyúltam. De ell vált tőlem és a kezimet ell tolta magától. Talán nem akkar úgy engem.

Edmund pov:

Nem emgettem neki bár vágytamrá. De nem lehetett ívott, fel dúlt volt. Nem akkartam így el venni az ártatlanságát.
Láttam ahogyan ell sápat és az arca ijette el torzult.

- Hé nem azért nem akkarom mert ne szeretnélek.
- Hanem szeretném hogy az első ne azért történjen meg mert el akkarod terelni a figyelmedett.

- Igazad van..
- Várj.. te szeretsz engem?

- Hát persze hogy szeretlek!
- Te vagy az egyetlen személy akit valaha is így szerettem.- mondtam majd meg csókoltam amit még mindig nem hittem el hogy meg tehetek