Bal egyenes [TAEKOOK]

Epilógus

Jungkook pov:

~3 és fél évvel később~

Az utóbbi 3 és fél évben sok minden történt és eléggé nehéz napokat tudhatunk a hátunk mögött a drága férjemmel. Nem sokkal a nászút után kiderült, hogy Tae műtéte tényleg sikeres volt és terhes lett, de szegényem nem sokkal később el is vetélt, ugyanis egy elmebeteg rajongóm megtámadta az utcán és megverte. Bírósági ügy lett belőle és a neten hetekig volt téma. Nagyon aggódtam Taehyungért. Nagyon szar állapotban volt. Nyilván szomorú voltam a baba miatt is, de inkább Tae egészsége miatt voltam nagyon ideges. Ezek után a borzalmas dolgok után nagyon magába zárkózott és kicsit össze is omlott ezért befizettem egy pszichológushoz. Szerelmem először nem akart elmenni, de aztán el kezdett kicsit javulni a kedve, így már ő is szívesen ment. Mai napig jár egyébként és ez szerintem nagyon jó dolog. Ma délután is volt. Visszatérve egyébként még ennél is több dolog történt. Olyan félévre erre a verekedős dologra rá, megcsúszott és leesett a lépcsőn. Kiment a bokája és eltörte a bal kezét. Ott is halálra aggódtam magam, mert csak egy hatalmas puffanást meg egy sikkantást hallottam az edző termemből és amikor kiszakadtam Tae a födlön ült a lépcső aljában és sírt. Abból is persze meg gyógyult, de nem mondom eléggé megijedtem, azóta mindig kicsit extrán figyelem hová lép. Egyébként igen, a baba projekttel arra az évre felhagytunk, ugyanis lelkileg még nem volt készen rá, hogy újra próbálkozzunk, meg hát az is hátrány volt, hogy mindig volt valami baj. Abban az évben nagyon sokat veszekedtünk. Az első házas évünk nem volt éppen a legjobb, de ez ilyen. Ha nehéz is egymást választjuk és nem a könnyebb utat. Mindig sikerült megbeszélni a dolgokat és persze sokszor voltak békülős szeretkezések, de akkor sem volt túl jó az az év. Aztán olyan karácsony körül elkezdtek változni a dolgok. Taehyung random elkezdett nekem kisbabás vicceket küldözgetni és azonnal elkezdtem gyanakodni, hogy valami lehet a háttérben. Nem kérdeztem rá akkor még, de furcsának tartottam. Próbáltam nem dolgokat bele látni, de reméltem azért van, mert szeretne próbálkozni megint. Aztán, mint kiderült akkor már terhes volt. De ennek is mindjárt elmondom a történetét... Szóval az úgy volt, hogy karácsonyi vacsorát tartottunk a barátainkkal, legalábbis próbáltunk, de Yoongiékon kívül más nem ért rá. Mindenki a szüleivel volt. Na mindegy, Yoongsék át jöttek 26-án és ajándékozgattunk, meg persze az ő lányuk már egy éves volt, így neki is vettünk kis puha játékokat. Na mindegy, ajándékoztunk, és Taehyung a kezembe nyomott egy kis dobozt. Azt hittem valami ékszer vagy hasonló van benne. Talán karórára gyanakodtam vagy nem is tudom.. És a lényeg, hogy egy apró pár zokni volt benne és egy ultrahang kép. Nagyokat pislogtam és először el se akartam hinni, Tae pedig irdatlanul idegesnek tűnt. Mikor azonban ezt ki is mondta, hogy terhes... Áh, úgy ugrándoztam, mint valami óvodás kisfiú. Aztán... Hogy azóta mi is van...?

Felvázolom:
A ház romokban, kaja a falon és a plafonon, játékok komolyan mindenhol ahova lépsz, ja és meg ne feledkezzünk a hangzavarról. Az hagyján, hogy sikonyál a gyerek, mintha éppen ölnénk le, de hogy ha csak ma nem hallgattam meg ezerszer a baby sharkot, akkor egyszer sem!!

-BÉBÍ SÁÁ DÜDÜDÜDÜ!! ÁÁHH SHÁÁ DÜDŰŰ! - Kiáltozott Hwan. Komolyan be nem áll a szája. Alig tud beszélni, de kiabálni azt nagyon tud. Most épp egy cápás plüssel totyog a szoba közepén. Lassan másfél éves lesz. Ah akkorát nőtt.. Nemrég még akkora volt a feje, mint a tenyerem... Olyan kis aranyos. Egyébként totál olyan, mintha leklónoztak volna engem kicsibe. Annyiban hasonlít Taehyungra, hogy kis fogai nem olyan nyúl szerűek, mint az enyémek. Legalábbis a tejfogai nem, de nem hiszem, hogy majd ha cserélődnek megváltoznának. A haja is sötét barna. Meg egyébként így azon kívül, hogy brutálisan hangos és idegesítő tud lenni, nagyon aranyos. Igazi bújós kisbaba. Azt vettem észre rajta, hogy nagyon apus, azaz Taehyung seggébe van ragadva folyamatosan, de ez persze érthető, hiszen verseny sportolóként sokat edzek és nincs túl sok időm rá, hogy velük legyek. Ez miatt egyébként gondolkodtam rajta, hogy ki veszek pár évet, ugyanis nem akarok lemaradni a saját gyerekem fejlődéséről. Annyi mákom volt, hogy az első lépéseit pont elkaptam, de az első szó meg minden más Taehyungé volt. Ez persze nagyon aranyos és Taehyung abszolút megérdemelte, hogy átélje őket, csak engem elszomorít, hogy alig voltam ott. Így tényleg nagyon hajlok arra, hogy kicsit abba hagyjam a verseny sportolást. Elég lesz csak elmenni edzeni párszor. Nem kell a verseny diéta meg a hosszú tréning edzések! A fiam és a férjem kellenek! Arról meg akkor ne is beszéljünk, hogy Taehyung milyen jókat főz! Te jó ég! Meg tanult főzni, nem mintha eddig nem tudott volna, de most egy olyan szinten főz, hogy halok meg! Olyan finom! Hát komolyan, nyáladzok már a gondolattól is. Na mindegy is..

-Kicsim, nem kérsz almalét? - Kérdezte Tae ahogy a cumis üveggel besétált a nappaliba. Fáradtnak tűnik és a haja is sok felé áll, de egyszerűen így is csak arra tudok gondolni, hogy ő az én gyönyörű férjem..

-Inkább, pelus cserét kér! - Pattantam fel. - Budira mikor kell szoktatni? - Kérdeztem szerelmemtől miközben felvettem az éppen nagyon éles hangon visító kisfiamat. Utál pelust cserélni.

-Még fél év elvileg, de nem tudom.. nagyon utál pelust cserélni.. lehet majd egy-két hónapon belül elkezdhetjük... - Mormogta a tarkóját vakargatni. -Hwannie, lassan aludni kell majd, úgyhogy kikapcsolom a Baby Sharkot! - Nyúlt a távirányítóért. -Kook, meg fürdeted? -

-Persze, de addig te is zuhanyozz a fentiben! - Indultam el a közelebbi fürdő szobába. Hwan kezdett elnyugodni, ugyanis a cumisüvegből elkezdte inni a kis almaléjét. Elkezdtem kis habfürdőt engedni neki a kis kék műanyag kádjába amíg levettem a pelusát és kitöröltem a kis popsiját. Krémet meg ilyeneket majd csak azután teszek, hogy kipancsolta magát. Taehyung ezeket a dolgokag mindig is jobban csinálta, olyan ügyetlennek érzem magam.. azt se tudom mit kell a seggére kenni, csak annyit, hogy szürke tégelyben van. Meg van valami baba olaj amivel be kell dörzsizni... Van hintőpor is ahogy nézem.. ahh.. fogalmam sincs mit milyen sorrendben kell rá felkenni. Rákeresek...

Miután ezt a nehéz feladatot is megoldottam, letettem aludni a kis zenélős, színesen világító cuccaival, és olvastam neki egy rövid mesét. Nem aludt el, de csöndesen cumizgatott és ölelgette a cápás plüssét. Cumit csak alváshoz szoktunk neki adni, nem szaretnénk, ha annyira nagyon rá szokjon. Kiosontam a szobából és résnyire nyitva hagytam az ajtót. Beszaladtam a hálóba, hátha még ébren találom Taet, s szerencsémre sorozatot nézett. Gyorsan dobtam neki egy puszit és én is elrohantam fürdeni. Csak egy alsóban trappoltam vissza olyan öt perccel később és még csak meg se törölköztem normálisan. A seggembe van ragadva a textil, de nem érdkel. Szerelmem mosolyogva nyomta ki a tévét és hozzám bújva csókolt meg, mikor az ágyba bújtam.

-Ah, végre itt vagy! - Hunyta be szemeit. Jó szorosan magamhoz öleltem és a hajába nyomtam egy puszit.

-Végre.. - Sóhajtottam egyet és nagy puszikat adtam az arcára. -Baba.. Gondolkoztam egy kicsit és szeretném tudni, hogy te mit gondolsz.. - Kezdtem bele rekedten. Kicsit hátrébb húzódott, hogy a szemembe tudjon nézni és eléggé értetlen arcot vágott. Ez meg is mosolyogtatott. Gyors puszit nyomtam a szájára és idegesen bele kezdtem. -Kicsit abba hagynám a versenyzést egy pár évre.. Hiányoztok nagyon és Hwant csak egyszer láthatom felnőni és nagyon sok dologról már így is le maradtam! Nem akarok még többről! Imádom a kis szarost és téged is! És komolyan olyan sutának érzem magam amikor elküldesz egy alap dolgot megcsinálni! Ez az egész nagyon felemészt.. Apa vagyok és szeretnék is úgy élni.. szóval nem tudom.. csak azt akartam megtudni, ezzel kapcsolatban miket gondolsz..? - Pár pillanatig csak nagy szemeket láttam, majd kis remegős ajkakkal megpuszilt. Elpityeredett.. egyem meg.

-Ez egy nagyon jó ötlet! - Bújt a nyakamba. -Apa vagy, éld is át! - Simizte a hátamat közben. -Ahj de szeretlek! -

-Én is szeretlek! - Hunytam be szemeimet megkönnyebbülve.

-Álmos vagyok.. - Dünnyögte a könnyeit törölgetve, szipogva.

-Akkor aludj! - Kuncogtam és megsimogattam haját. -Én itt vagyok, és holnaptól mindig. -

-Jó éjt! - Bújt jobban hozzám.

-Jó éjt... -

Vége

Na sziasztok!
Huh... Így a végén szeretném megköszönni az olvasásokat és az érdeklődést, de legfőképpen a türelmet tőletek!
Mostanában nagyon sokára tudok csak odáig eljutni, hogy foglalkozom a kis irományaimmal, de igyekszem teljesíteni!
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mik a meglátásaitok a könyvvel kapcsolatban, mi tetszett és mi nem? Kérdéseitek is lehetnek, szívesen válaszolok bármire!
️❤️