Bal egyenes [TAEKOOK]

35. Fejezet

Taehyung pov:

Betegen, lázasan fetrengek az ágyban és várom, hogy Jin hyung befejezze a leves főzését, ugyanis átjött engem pátyolgatni. Nagyon hálás vagyok hyungnak, hogy az amúgy is eléggé fárasztó napjaiban szán rám időt. Ah francba.. be van dugulva a jobb orrlyukam! A bal oldalon kapok levegőt, de a jobb az tele van takonnyal és nem kapok levegőt normálisan. Annyira utálom ezt az érzést. Sőt, beteg is utálok lenni, hisz ki a fasz szeret lázasan fetrengeni és küzdeni az életéért? Senki.

-Na, hogy van a kis beteg? - Jött be Jin az ajtón, kezében egy tálcával, rajta pedig egy tál gőzölgő finom levessel és egy pohár vízzel, valamint kis fehér gyógyszerek voltak még ott, meg valami hugy színű szirup.

-Szarul.. - Próbáltam meg felülni, de egyből megindult a taknyom és mire zsepi után nyúlta addigra ki is kígyózott az orromból. Elkaptam zsepivel, de ez a pillanat annyira megalázó volt, akkor is ha csak Jinnie látta, aki nem fog ítélkezni felettem. Annyira elszégyeltem a taknyomat, hogy elsírtam magam és mostmár mindkét orrlyukam be van dugulva.

-Oh, Tae! - Tette le a tálcát és mellém ült. -Semmi baj! Beteg vagy. Na, vedd be az orvosságot és edd meg a levest. Körülbelül olyan fél óra múlva jobban leszel majd. - Mosolygott rám. Szipogtam egy keveset, de a tálca után nyúltam.

-Kinn meleg van.. én meg fázom.. - Mormogtam durcásan.

-Mert beteg vagy. - Bólogatott Jinnie.

-Igen, beteg. Pont ezért nem félsz, hogy haza viszed a betegséget a kis hercegnőnek? - Kérdeztem hüppögve. Hyung csak legyintett és megrázta a fejét. Én addig normálisan elhelyezkedtem és a tálcát is megigazgattam az ölemben.

-Nem aggódom ez miatt. Hyorinak erős immunrendszere van. Joon is múltkor beteg volt. Fosott meg hányt egész nap, alig maradt meg valami ennivaló vagy folyadék benne, de Hyori nem kapott el semmit. - Ecsetelte míg a kezembe nyomta a pohár vizet és a kis bogyeszkáimat amiket rövidesen be is szedtem. Utálok gyógyszert szedni. Keserűek, mint a szar és ha megakad a nyelvemen és nem bírom lenyelni normálisan, akkor meg csak még szarabb lesz. Szerencsére ezt most sikerült ügyesen lenyelnem és már nyúltam is a kanál után, hogy megkóstolahassam a meleg levest.

-Ez forró, de amúgy isteni, mint mindig. - Mosolyogtam az idősebbre. -Máris érzem, hogy jobban vagyok. - Bólogattam elismerően, amit Jin csak megkuncogott.

-Mesélj, olyan régen beszélgettünk.. mizu van Jungkookal? - Mosolygott kedvesen és szép lassan felkelt, hogy kinyissa az ablakot, hogy szellőzzön kicsit a szobám.

-Hát.. igazából semmi extra, nemrég veszekedtünk kicsit.. - Sóhajtottam. -De aztán megbeszéltük és hát.. ja. -

-Esküvő szervezéssel kapcsolatban, vagy valami másról volt szó? - Ült vissza mellém az ágyra.

-Hát, is-is.. de olyan gáz dolgokat mondtam, és annyira bántókat is.. - Sóhajtottam és még egy kanál levest tömtem magamba. -Igazából a bajom a korábbi színes szexuális életével volt. Igazából mindig is zavart, csak félre söpörtem, merthát az a múlt, azzal ő már nem tud mit tenni, és már az enyém, miért is elmélkednék ilyeneken? Miért lenne okom rá, hogy ezen megsértődjek, ha már csak velem szexel és már csak engem szeret? Pluszteljesen odaadó a kapcsolatban. - Ráztam fejem és egy répát kihalásztam a levesből. -Puha? - Néztem hyungra, hisz tudja, hogy nekem kiemelten nagy igényem, hogy puha legyen a répa a levesben. Mondjuk, ha normálisan van megcsinálva, akkor puha, de volt már rá esély, hogy egész híres éttermekben elbaszták, így azóta mindig megkérdezek másokat róla, hogy jó-e. Jinnie csak bólogatott és szóra nyitotta a száját, de a csacsogásommal belé folytottam a szót. -Persze megkaptam, hogy ezt már az elején el kellett volna mondanom, attól függetlenül, hogy nem tud rajta változtatni. -