Sweet true lies - BEFEJEZETT

14. Akarlak

Egy hatalmas, tűzpiros sárkány robogott el a fejem felett. Eltátottam a szám a csodálkozástól, s jobban szemügyre vettem, még fordultam is egyet tengelyem körül. A talpam puha homokba süppedt, a tenger illatát hozta magával a szél.

Valaki megragadta a karom, majd erőszakosan maga felé fordított. Az alak írisze teljesen egybeolvadt pupillájával, oldalra döntött fejjel húzódott kaján vigyorra a szája, míg egyszínű, vörös szemével egyenesen az enyémbe nézett.

Kígyószerű nyelvével végignyalta alsó ajkát, miközben eddig felkaromon tartott ujjait felvezette az államig. Hosszú körmei egyre erősebben karcolták puha bőrömet.

A rémület elfogott, amint eddig államhoz szegezett kezét levezette a torkomig, majd belevájta sötét karmát. Fulladoztam, jóformán az életemért küzdöttem, de az idegen nem eresztett.

A szemhéjam felpattant, eszeveszettül kapkodtam levegő után. Zihálva szorítottam a tenyerem a mellkasomra, hogy úrrá legyek vágtázó szívverésemen. Tekintetem bejárta a szobát, a lágy őszi napfény beszökött az ablakon, így nyugtáztam, hogy eljött a reggel.

Aztán egyszeriben a derekamra kaptam a pillantásom, ugyanis valami határozottan ránehezedett. Ahogy elkezdtem észlelni a környezetem a kezdeti sokkos ébredés után, rájöttem, hogy Liam elég szorosan mögöttem feküdt. Kezét lazán átvetette az oldalamon, míg hátam a mellkasának nyomódott.

Ötletem sem volt, mikor kerültünk ennyire közel egymáshoz, de szinte biztosra vettem, hogy ő közeledett felém, hiszen én háttal feküdtem neki, szóval kizárásos alapon ő karolt át engem, és nem én húztam őt magamra álmomban.

Nem mertem megmozdulni, csak feküdtem az ölelésében, mint egy szobor. Az eddigi heves szívverésem nem csillapodott.

– Fent vagy, tündérke? – kérdezte, mire összerezzentem. Fogalmam sem volt róla, hogy ő már igen.

 – Igen – motyogtam megilletődve. – Mi-miért ölelgetsz?

 – Reszkettél álmodban – válaszolta, de nem húzódott arrébb. – Gondoltam, megnyugtat, ha érzed, hogy van melletted valaki és igazam lett.

 – Értem – suttogtam zavaromban. – Akkor... akkor... most már elengedhetsz, ha...

 – Nem akarlak – válaszolta a szavamba vágva. Jesszus! Akkorát ugrott a szívem a mellkasomban, hogy azt hittem, menten a mentő visz el. Így is egy szívroham küszöbén álltam.

 – Mi-miért? – dadogtam.

 – Egész kellemes így, nem? – kérdezett vissza, és lényegében egyetértettem volna vele, ha nem érezném magam annyira rohadtul feszélyezetten.

 Nem bírtam felelni, ezért még közelebb vont magához. Lassan már egy hajszálat sem lehetett közénk ejteni. Szinte éreztem a kockákat a hátamon, ahogy határozottan magához préselt. Egy pillanatra, mintha orra hozzáért volna a fejemhez, de nem mernék megesküdni rá.

 – Cseresznyeillatú a hajad – állapította meg, majd kezével, amit eddig a csípőmön pihentetett megragadta az egyik kósza tincsem. – És nagyon is szőke.

 – Az baj? – tudakoltam halkan.

 – Nem – simította gyengéden a fülem mögé. – Olyan különleges ezekkel a hullámokkal benne.

 – Liam, te beszívtál? – érdeklődtem, hátha kiderül, miféle szándékai vannak. – Esetleg bevettél valamit?

 – Nem, tündérkém – húzódott egy picit hátrébb, majd megragadta a felkarom, és a hátamra húzott. Ahogy pillantásunk találkozott, egy széles, gödröcskés vigyor kúszott a szájára. Fejét megtámasztotta a tenyerében, s kicsit felém hajolva bámult rám, míg könyökét az ágyon pihentette.

 – Biztos? – pislogtam rá zavarodottan.

 – Igen – emelte ugyanolyan szemérmetlenül tekintetét az ajkamra, mint tegnap este. Nyeltem egy nagyot, amikor elképzeltem, milyen lehet, amikor úgy érinti meg a szája az enyémet, hogy ezúttal magamnál vagyok. Na, de állj! Mi van?

Minden bizonnyal a terhesség okozta hormonok hoztak ki belőlem efféle furcsa gondolatokat.

 – Min gondolkozol?

 – Semmi izgalmason – hazudtam zöldeskék íriszét figyelve.

 – Emlékszel, mit mondtál nekem tegnap este?

 – Öhm... – tágult ki a szemem. – Nem tudom, sok mindent.

 – Azt, hogy őrült vagyok – mosolyodott el ismét kisfiúsan.

 – Nem értem, mire akarsz kilyukadni – ráncoltam a homlokom. Teljesen összezavart ez az ember.

 – Van valami, amit meg akarok tenni, de határozottan az őrültség határait súrolja, tekintve a helyzetet.

 – Mit? – meredtem rá várakozón.

 – Szerinted megéri csinálni valami teljesen random dolgot, amiről te magad is tudod, hogy talán nem kéne, de mégis annyira akarod, hogy csak az jár a fejedben?

 – Mi a francról beszélsz? – csóváltam meg a fejem. – Nem tudom, ha nem teszed meg, sosem tudod meg, hogy jó vagy rossz lesz.

 – Szóval szerinted tegyem meg?

 – Felőlem – rántottam vállat, amitől csípőmbe egy tompa fájdalom kúszott.

 – Nagyon fáj? – aggodalmaskodott Liam.

 – Most igen – húztam magam ülésbe, roppant kínzó módon elfeküdtem a rossz oldalam.

 – Akkor gyere, együnk valamit – kelt fel az ágyról. – Lent találkozunk! – szólt vissza a folyosóról, majd hallottam, hogy a fürdőajtó becsapódott.

Értetlenkedve kászálódtam ki az ágyból, majd magamra húztam néhány otthoni göncöt. Ez kimerült egy sötétkék pólóban és egy fekete cicagatyában.

Liam szerencsére hamar végzett, így beslattyogtam a mosdóba, és elvégeztem a reggeli rutinom, egy kellemes pisilés és fogmosás keretében. Ezután a korlátba kapaszkodva oldalaztam le a lépcsőn, s egyenesen a konyhába sétáltam.

A pulthoz léptem, majd bevettem a fájdalomcsillapítót egy pohár víz kíséretében. Nekidőltem a konyhabútornak, majd felsóhajtottam. Liamet kezdtem figyelni, aki elég tanácstalanul meredt a hűtő felé.

– Mit keresel? Talán van ott valami, amit én nem látok? – cukkoltam jó kedélyűen. – Esetleg annyit füveztél, hogy már halucinálsz? Elég furcsa dolgokat mondtál...

 – Tündérke! – szólt közbe. – Szereted a tojásrántottát?

 – Aha – helyeseltem.

 – Akkor segíts! Már, ha jól érzed magad, persze – csúsztatta a pultra a tojásokat. – De pihenhetsz is.

 – Adj egy tálat! – tartottam a kezem, s kivártam, amíg előhalászott egyet a szekrényből. Lerakta a tojások mellé, míg én odafordultam, hogy kivegyek egy villát a fiókból.

 Épp a sóért indultam, amikor Liam szorosan elém lépett. Lényegében beleütköztem, ahogy bevágott elém.

 – Mit... – kezdtem bele, de a szó belém fagyott, amikor tenyerét az arcomra simította, s ajkát váratlanul rányomta az enyémre. Egy lágy csókot lehelt a számra, majd végighúzta nyelvét az alsó ajkamon. Nem gondolkodtam, csak belementem a játékba. Nyelve utat tört magának a számban, míg másik keze letévedt a derekamra. A tarkójába kapaszkodva simultam bele szánk érzéki táncába.

Liam folyamatosan csókolt, miközben a pult felé araszoltunk. Egy egyszerű mozdulattal ültetett fel rá, majd lábam közé lépve újra lecsapott az ajkamra. Végighúztam az ujjaim a göndör hajszálak között, míg ő egyik kezével a derekam tartotta, a másikkal a hajamba túrt.

A heves csók egyre felfűtöttebbé alakult, már levegőt se kaptam, amikor egy cseppet hátrébb húzódott tőlem, hogy némi oxigénhez jussunk mindketten. Zihálva álltam zöldeskék tekintetét, míg az ő arcára egy elégedett vigyor kúszott.

Kezét az arcom két oldalára simította, majd lopott tőlem még két apróbb csókot. Végül hüvelykujjával megcirógatta mostanra vörösben pompázó orcám, és újra elmosolyodott.

– Szerintem elég nagy hatást gyakorlok rád – támaszkodott meg a combom két oldalán. – Te mit gondolsz erről, tündérkém?

 – Szóval ez az egész a tegnapi miatt volt? – fixíroztam arcát, de Liam megcsóválta a fejét.

 – Nem – érintette hozzá orrát az enyémhez, majd ellökte magát a pulttól, és a tojásokhoz lépett.

 – Akkor? – pillantottam rá döbbenten. Nem akartam elhinni, hogy lazán lesmárol, aztán nekiáll tojásokat törni a reggelihez. Egyáltalán mi a francért történt ez?

 – Azóta meg akarlak csókolni, mióta hozzám vágtad, hogy előbb aludnál egy sertéssel, mint velem.

 – Szereted a kihívásokat? – kérdeztem, mire futólag rám pillantott, s felkuncogott.

 – Ugyan már, tündérkém, te is tudod, hogy nem vagy túlzottan nagy kihívás. Most is ellökhettél volna magadtól, de nem tetted.

 – Nem – kapaszkodtam meg a pult oldalában, s a padlót kezdtem vizslatni. – Biztos egy másodpercre leállt az agyműködésem.

 – Tényleg? – hajolt felém újra, mire szemem kitágult. Liam elvigyorodott, majd megpuszilta az orrom hegyét. – Édes vagy, kislány.

 – Miért csinálod ezt? – érdeklődtem őszinte kétségbeeséssel a hangomban.

 – Már akkor meg kellett volna tennem, amikor először megfordult a fejemben. Francba is az egésszel, Riley! – hajította a tojáshéjakat a szemetesbe, majd megmosta a kezét. – Nem csodálom, hogy lefeküdtünk.

 – Teljesen összezavarsz – adtam tudtára halkan.

 – Van valami köztünk – borította bele az összekevert masszát egy serpenyőbe, azonban egy csepp olajat sem tett bele. – Amikor először megláttalak, legszívesebben ott helyben meztelenre vetkőztettelek volna. – Óriásira tágult szemekkel bámultam, ahogy rászórta az előre kockázott bacont a tojásra.

 – Ké-kéne olaj – mutogattam a tűzhely felé.

 – Igazad lehet – vette le e polcról, majd hozzáadta azt is, és bekapcsolta az indukcót. Rajtam keresztül nyúlt át egy fakanálért, közben karja súrolta az enyém.

 – Te tényleg beszívtál, ugye? – súgtam halálra váltan. Nem jutott el az agyamig az, amit az imént közölt velem. Miért akarna tőlem bármit egy ilyen kaliberű csávó, mikor bárkit az ujja köré csavarhatna egy másodperc alatt? Bármelyik lány térde megremegne a rohadt gödröcskés mosolyától.

 – Nem, tündérkém – kezdett bele az étel kavargatásába. – Csak nem húzom tovább feleslegesen az időt. Egyértelmű, hogy vonzódunk egymáshoz. Ha nem így lenne, nem lenne ott az a baba.

 – Miatta csinálod? – próbálkoztam tovább, hátha megértem az indokait.

 – Nem – rázta meg a fejét, majd futólag felém pillantott. – Bár biztos örülne neki, ha egy normális családban nőne fel.

 – Jó, hogy mindjárt nem kéred meg a kezem! – szakadt ki belőlem, mire Liam elnevette magát.

 – Ami késik, nem múlik, tündérkém.

 – Jézusom – sóhajtottam lemondóan. Úgy tűnt, nem derül fény rá, mi ütött belé. – Talán leestél az ágyról éjszaka és beverted a fejed, Caldwell?

 – Miért? Olyan furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy bármikor szívesen az ágyamba cipelnélek, tündérke?

 – Igen? – ráncoltam a homlokom. Váratlan fordulatot vett a reggel.

 – Nem értem, miért – húzta le az indukcióról az elkészült kaját, majd felém fordult. – Biztos vagyok benne, hogy egy páran már megtették.

 – Nem éppen – tört ki belőlem egy visszafogott kuncogás. – Egy barátom volt, talán egy hónapig tartott, ugyanis az apám hamar elüldözte. – Szegény Peter, fejvesztve menekült, amikor apa megtudta, hogy lefeküdtünk.

 – Meglepő – reflektált elgondolkodva.

 – Azért csinálod ezt, hogy pótold Stellát? – hoztam fel a következő ötletem.

– Nem – sétált vissza elém, majd vészesen közel hajolt hozzám. – Azért, Riley, mert rájöttem, hogy kellesz nekem.

– Dugni? – álltam pillantását egyre magabiztosabban.

 – Hm – vigyorodott el. – Tulajdonképpen igen. Szívesen megdugnálak.

 – Te teljesen megbolondultál, igaz?

 – Nem, tündérkém – simított végig puha ajkával az enyémen. – A szexen alapuló kapcsolatok nem a legjobbak, persze egy ideig kielégítőek, aztán megunod.

 – Mégis most közölted, hogy csak arra kellek – motyogtam, mire Liam szája ismét felfelé kunkorodott.

– Nem – ellenkezett. – Valakinek takarítania is kell, illetve nem ártana, ha főznél is.

– Seggfej vagy! – mormoltam szemöldököm ráncolva.

 – Igen – húzódott egy picit hátrébb, majd megemelte az állam. – De megpróbálom ezúttal jól csinálni. Szóval van kedved ma este velem vacsorázni?

 – Értem – meredtem a zöldeskék szempárba. – Lesmárolsz, teljesen összezavarsz, majd közlöd, hogy megdugnál, végül pedig megkoronázod az egészet azzal, hogy randira hívsz?

 – Azt hiszem, így történt – rántott vállat. – Benne vagy, tündérkém?

 – Én ilyen állapotban ki nem teszem a lábam innen.

 – Pedig tegnap még nagyon menekültél.

 – Oké, hülye voltam – forgattam a szemem sértődötten. – Talán elhamarkodottan döntöttem.

 – Akkor megoldjuk itt – mosolygott rám. – Főzünk valamit, ha jól leszel, aztán ha meggyógyultál, elmegyünk egy normális randira. Mit szólsz?

 – Miért éri ez meg nekem? – érdeklődtem hunyorogva. – Nem is értem, mi történt veled. Csak szórakozol velem?

 – Miért tennék olyan? – húzta végig ujját az arcom oldalán. – Egyszerűen csak végre azt teszem, amit akarok. És én téged akarlak, Riley.

 – Megy neked ez az egész – állapítottam meg lesütött szemmel. – Mondasz pár szép szót, és a lányok csúsznak előtted, igaz?

 – Volt már rá példa – ismerte be nyugodtan. – De, tündérke, téged elkápráztatónak tartalak.
Összevontam a szemöldököm, ahogy felrémlett egy kép. Mintha hallottam volna már ezt Liamtől, talán azon a bizonyos éjszakán...

 – Jól van – adtam be a derekam végül. – De isten bizony itt hagylak a fenébe, ha csak játszol velem. Sőt, viszem magammal a gyereket is! – fenyegettem, mire szeme elkerekedett.

 – Nem lesz rá szükség – csókolt homlokon. – Gyere, tündérkém! – segített le a pultról, majd elvezetett a székig.


Reggeli közben mindketten elcsendesedtünk. Mindenki a maga gondolataiba mélyedve eszegette a végül botrányosan olajosra sikeredett rántottát. Nem is bírtam elfogyasztani mindet, csak a háromnegyedét. A többit csak fintorogva odébb toltam, majd elkényelmesedtem a széken, s megvártam, hogy Liam is befejezze. Rengeteg kétely megfogalmazódott bennem azzal kapcsolatban, amit mondott, többnyire hitetlenkedve álltam a történések előtt. Tegnap szakított a barátnőjével, ma pedig közölte velem, hogy akar engem. Nem gyors ez egy kicsit?

Nem bírtam napirendre térni ezzel, így tekintetem az előttem ülő fiúra emeltem. Egy barátságos mosollyal jutalmazott, zöldeskék szeme csillogott, ahogy pillantásunk összeért.

Elidőztem a gödröcskéin, majd szemügyre vettem kidolgozott vállát és karját. Ajkam harapdálva figyeltem őt, miközben eszembe jutott: miért lennék a magam ellensége, ha lehetek mindenki másé is?