Sweet true lies - BEFEJEZETT

16. Csókok

Autóval érkeztünk a bíróság épülete elé. Liam bevezetett a helyiségbe, ahol a hosszú folyosón meglepően sok ember tolongott. Átfurakodtunk közöttük, majd megközelítettük a megfelelő termet. Odaérve a leghátsó padba húzódtunk be, hogy még véletlenül se keltsünk feltűnést. Liam Superman trükkjét vetette be, ugyanis egy szemüveget vett fel, míg én kivételesen egy szoros copfba kötöttem a hajam. Nem voltunk profik, azt hiszem. Az álcázás művészetét még tanulnunk kellene. Mondjuk ilyen esetekben hasznos dolognak tűnt senkinek lenni, ahogy Arya tette a Trónok harcában. Csak felkapnám egy random ember arcát, s rohangálnék kedvemre.

A tárgyalás meglepően hamar kezdetét vette.
Amikor bevezették a vádlottakat, automatikusan csúsztam lejjebb. Ilyen formában látni az apám, döbbenetesen megrázó élménynek bizonyult. Liamnek talán igaza volt. A kép örökre az elmémbe égett.

Úgy tűnt, nem vettek észre minket. Ez köszönhető volt az előttünk üldögélő toronymagas férfinak, aki mögé mindketten befértünk. Nem nyújtogattam a nyakam, csak csendben, meghúzódva hallgattam végig az ügyvédek védőbeszédét. Határozottan kitettek magukért, azonban nem tudtam, hogy Christopher mégis miből finanszírozta őket.

Amikor apa kisétált a tanúpadhoz, még összébb húztam magam. Nem akartam megkockáztatni, hogy véletlenül megakadjon rajtam a szeme. Liam is kicsit közelebb araszolt hozzám, hogy eltakarja a testes csávó.

Ajkam rágcsálva pislogtam magam elé, amikor egy hosszabb szünet után visszasomfordáltunk a terembe. Liamnek feltűnhetett, mennyire ideges lettem, ezért megfogta a kezem, és kedvesen összekulcsolta az övével. Futólag rápillantottam, de nem szóltam semmit. Mindennél jobban esett a támogatása, főleg most, mikor kiderül, hogy mi lesz Christopher sorsa.

A bíró megköszörülte a torkát, tekintete bejárta a belteret, végül megállapodott az esküdteken. Legalább fél percig merengett, majd apára emelte pillantását, és kiszabta az ítéletet.

Néhány enyhítő körülmény felsorolása után megtudtuk, hogy Christophernél kis mennyiségű anyagot találtak, így mindössze tíz év börtönbüntetést kapott, míg a terjesztéssel kapcsolatos vádakat ejtették, ellentétben Jackkel, aki tizennyolcat. Döbbenten vettem tudomásul, milyen olcsón megúszták. A pénzbüntetésről nem is beszélve, ami fejenként ötvenezer dollárt súrolta.

– Menjünk – súgta Liam, mire bólintottam, s kikászálódtam a padból.

A kocsihoz érve egyből beültünk, s Liam nagy gázt adott. Rásandítottam, de nem szóltam semmit, szokásomhoz híven a jobb oldali műanyag kapaszkodót markolásztam, illetve csendben reménykedtem, hogy nem csavarodunk fel egy fára.

– Na? – kérdeztem tőle, amikor megállt egy pirosnál.

– Kicsit meg vagyok lepve – felelte halkan. – Mindketten jól jártak.

– Igen – motyogtam a gumiszőnyeget fixírozva. – Azt hittem, sokkal erősebb lesz az ítélet. Habár tíz év börtönben...

– Nem kevés – fejezte be mondatom, majd folytatta. – Hány éves, Christopher? Negyven?

– Negyvenkettő – pillantottam Liam felé.

– Nem vészes – válaszolta. – Mire kijön ötvenkettő, viszont apám jobban rábaszott. Negyvenhét éves. Ha egyáltalán kijön onnan, már a hatvanötöt fogja súrolni.

– Sajnálom – érintettem meg a karját.

– Ne sajnáld, tündérke – simította tenyerét a combomra. – Magának csinálta, éljen a döntésével.

Nem tudtam mit mondani, hiszen igaza volt. Mindenki a saját sorsának a kovácsa, így minden érzelmi kötődésem ellenére is úgy gondoltam, hogy Christopher megérdemelte, amit kapott. Az apám, így szerettem, de valamiért mégsem rémített halálra az, hogy börtönbe kerül. Talán az utolsó húzásával vágta el nálam magát, amikor fontosabbnak érezte a menekülést, mint azt, hogy velem maradjon. Némi sértettséget éreztem ezzel kapcsolatban, pedig egészen jól alakultak az utóbbi két napban a dolgaim.