Én vagy Ő? - I. KÖTET

5.

*Jimin pov.*

Az a két és fél hét, amíg rajtam volt a gipsz, egy kész rémálom volt. Semmit nem tudtam csinálni abból, amit otthon szoktam. Meg is könnyebbültem, mikor levették. Azt mondták, hogy még fél-egy hétig pihentessem, de amint hazaértem, a kezembe vettem az egyik kontrolleremet. Kaptam pár üzenetet egy angol haveromtól, akivel együtt játszok. Mindben megkérdezte, hogy miért nem játszok vele már két hete, így muszáj voltam elkezdeni játszani. És már hiányzott a kontrollerrel való játék.

Játszottam pár órát a haverommal, majd átültem a gépemhez. Gyorsan rácsatlakoztattam a gépre az asztalon heverő kontrolleremet, és elkezdtem letesztelni az elmúlt két hétben beprogramozott játékot. Első tesztelésre találtam benne pár hibát, így azokat kijavítottam, és leteszteltem újra. Pont ekkor kopogtak. Fejhallgató volt rajtam, így nem hallottam, ezért nem mondtam semmit. Az illető bejött a szobámba. Picit megütögette a vállamat, majd lehúzta a fejemről a fejhallgatót.

- Nem azt mondta az orvos, hogy pihentesd még egy kicsit a kezed? - hallottam meg Jungkook hangját mögöttem.

- Nem érek rá. - mondtam monoton hangon.

- Miért, mit csinálsz? - ült le a mellettem lévő székre.

- Tesztelem a játékomat. - válaszoltam ugyanúgy monoton hangon. - Kipróbálod?

- Azt hittem, nem hagyod, hogy mások játszanak a játékaiddal. - gúnyolódott kicsit.

- Ezt én csináltam, ezzel játszhatsz. - nyújtottam felé a kontrollert.

Elvette tőlem. - Hogy lehet, hogy egyetem mellett is van időd videójátékot tervezni? - megcsinálta a próbajátékot, majd elkezdett játszani.

- Gyakorlott vagyok már. - dőltem hátra büszkén. - Nem ez az első játékom.

- Mennyire csináltad könnyűre? A rohadt életbe! - kérdése közben majdnem meghalt, amin én jót szórakoztam. - Látom, nem nagyon.

- Amit most csinálsz, az a médium szint egyik pályája. - magyaráztam. - Még lesz ennél nehezebb rész is.

- Ezt sem tudom megcsinálni. - emelte fel a hangját a végére, mert megint majdnem meghalt.

- Ahhoz képest, hogy rajtam kívül te vagy az első, aki ezzel játszik, nagyon jól csinálod. - veregettem meg a vállát. Végignéztem, ahogy Jungkook több, mint tíz perc alatt megcsinálta a pályát. A végén kifulladva adta vissza kontrollert, amin én jót szórakoztam. - Találtál benne valami hibát, amit ki kellene javítanom?

- Őszintén vagy legyek kedves? - kérdezte mosolyogva.

- Őszintén. - válaszom közben kiléptem a tesztelésből, hogy folytassam a programozást.

- Semmit. - válaszolt Jungkook. Meglepve néztem rá. - Nem azért mondom, hogy ne bántsalak meg, tényleg nem találtam semmit. Kicsit nehéz volt, de talán csak mert a közepén kezdtem.

- Tényleg? - még mindig meglepett voltam. - Nem akadozott, nem volt rossz a felbontás, nem volt túl könnyű vagy túl nehéz a karakter mozgatása?

- Nem. - mosolygott rám. - Jó volt, nagyon tetszett. Kaphatok egy változatot ingyen?

- Nem. - nevettem el magam.

- Rendben, rendben. - nevetett ő is. - Akkor inkább pihentesd a karodat, ezt ráérsz megcsinálni. - picit összeborzolta a hajamat, majd kiment a szobámból. Csak megráztam a fejem. Felvettem a fejhallgatómat, és programoztam tovább.

Aznap majdnem kihagytam a vacsorát. Teljesen belemerültem a programozásba, csak akkor mentem le, mikor Taehyung bejött a szobámba megkérdezni, hogy nem eszek-e velük. Gyorsan elmentettem a változtatásokat, majd lementem hozzájuk a konyhába. Nem szóltam semmit, csak előszedtem pár dolgot a hűtőből, feldaraboltam a gyümölcsöket és a zöldségeket, és mindet összeturmixoltam. Felöntöttem ezt tejjel és három kanál cukorral, kicsit összeráztam, és pár perc várakozás után már ihattam is.

- Jimin, adsz belőle? - szólalt meg Jungkook velem szemben.

- Rendben, egy korty. - felé toltam a kulacsomat. Jungkook a szájába vette a szívószálamat, és egy nagy kortyot ivott a vacsorámból. - Most már add vissza. - elvettem tőle.

- Mit tettél ebbe? - kérdezett újra.

- Narancsot, őszi- és sárgabarackot, almát, körtét, citromot, répát, tököt, krumplit meg tejet és némi cukrot. - mondtam egy levegővel, majd egyből inni kezdtem. Az előttem ülők furcsa tekintettel néztek rám. - Mi van?

- Hogy tudod ezt meginni? - kérdezte bátyám.

- Kóstold meg, szerintem ízlene. - vontam meg a vállam.

- Igaza van, ahhoz képest, hogy mi van benne, egész finom. - helyeselt Jungkook.

- Kösz, nem. - mosolygott Taehyung furán, majd Jungkook füléhez hajolt. - Én csak téged akarlak megkóstolni. - suttogta neki, de én is hallottam.

- Ha már előttem kell ezt csinálnotok, akkor legalább ne vacsi közben. - kezdtem nyavalyogni.

- Ennyire zavar? - nézett rám a bátyám.

- Nem, de nem vagyok kíváncsi rátok. - inkább folytattam az ivást.

Hamar be kellett fejeznem a vacsimat, mert a két szerelmes inkább egymást akarta felfalni a vacsi helyett. Amint befejeztem, fel is mentem a szobámba. Beültem az ágyba, felvettem a fejhallgatómat, és elkezdtem játszani. A haverom sajna nem ért rá, de úgyis egyedül akartam játszani. Ma nem vágytam társaságra, ahogy általában a többi nap sem.

Teljesen belemerültem a játékba. Teljesen el is vesztettem az időérzékem, így csak akkor tűnt fel az idő, mikor a haverom üzent nekem, hajnali háromkor, hogy most már ráér. Meglepődtem, hogy hajnali három van már, legfőképp azért, mert hétkor kellett kelnem reggel. De még így is játszottam egy félórát a haverommal.

- Jobbra. - beszéltem hozzá angolul. - Jobbra. Mondom, jobbra! - emeltem fel a hangom.

- Jobbra mentem. - szólt vissza haverom szintén angolul.

- Nekem jobbra, nem neked. - mondtam idegesen, közben nyomkodtam a gombokat.

- Akkor azt mondd, hogy balra. - mondta szintén idegesen.

- Csak fogd fel, hogy mit mondok! - emeltem fel még jobban a hangom, de rájöttem, hogy nem kellene kiabálnom, mivel Taehyungék alszanak.

- Hány óra van nálatok? - kérdezte haverom, mikor nyugisabb rész jött a játékban.

- Hajnali fél négy, miért? - válaszoltam.

- Nem kéne aludnod? - kérdezett újra.

- De, de mindig eddig vagyok fent. - vontam meg a vállam, amit haverom nem láthatott.

- Szerintem feküdj le. - ajánlotta. - Úgyis mennem kell nekem is, szia. - ezzel kilépett a játékból. Én is kiléptem, és ahogy kikapcsoltam a tévét, elaludtam.

Álmomban is videójátékoztam. Ha valaki nézett volna engem alvás közben, akkor azt látta volna, hogy a úgy tartom a kezemet, mintha kontroller lenne benne, és összevissza mozgatom az ujjaimat. Fejben meg is csináltam jó pár pályát, majd áttértem a programozásra. Éjjelente elég sokszor szoktam továbbálmodni a játékot, amit éppen csinálok. Reggelente nem szoktam rá emlékezni, de a következő napon, mikor leülök a gép elé, mindig eszembe jut, hogy mit akartam csinálni. Nálam elég furcsán működik minden.