Én vagy Ő? - I. KÖTET

1.

*Jimin pov.*

A padban ücsörögtem legjobb barátommal. A fejhallgatóm természetesen a fejemen volt, olyan hangos zenével, hogy nem hallottam semmit. Legjobb barátom párszor megütögette a vállamat, mikor mondott nekem valamit, de leginkább hagyott engem zenét hallgatni. Ha pár paddal arrébb vezettem a tekintetem, láthattam a bátyámat. Ahogy minden szünetben, most is a párjával csókolózott. Inkább nem is néztem oda.

A zenehallgatástól soha nem hallottam meg a becsengőt sem. Sokszor el is kobozták már a fejhallgatómat, de persze nap végén mindig visszaadták. De ennek elkerülése érdekében haverom mindig megütögette a vállamat, mikor megszólalt a csengő. Nem szívesen, de eltettem olyankor a fejhallgatómat, és már figyeltem is a tanárra, aki pontban becsengőkor belépett a terembe.

Valamelyik szünetben kimentem mosdóba. A fejhallgatóm kivételesen nem volt rajtam. Amint beléptem az ajtón, meghallottam pár hangot. Mind nyögésre hasonlított. Egyből fel is ismertem bátyám hangját. Együtt lakom vele, így már ezer közül is megismerném a nyögéseit. Kissé szürreális élmény volt ezt hallgatni, úgyhogy inkább kimentem a mosdóból, mentem egy emeletet lejjebb, és inkább ott mentem el mosdóba.

Délután a bátyámmal indultam el haza. A pasija nem jött vele, volt valami más dolga, bár ez engem annyira nem izgatott. A fejhallgatóm a nyakamban volt, hátha Taehyung megáll beszélgetni valakivel. Olyankor mindig tovább szoktam menni, és így tudok zenét hallgatni. De most nem történt ilyen, így hamar hazaértünk.

- Taehyung. - sétáltam utána a konyhába. Ő kivett a hűtőből kétféle üdítőt, és nekem adta az egyiket.

- Mondd. - ült fel a pultra.

- Mi a jó istent csináltatok ti a mosdóban ma délben? - kérdeztem, de tudtam a választ. Felültem az asztalra.

- Nem volt rajtad fejhallgató? - kérdezett mást egy kicsit zavartan.

- A mosdóba sosem viszek, te is tudod. - emlékeztettem. - Ha viszek is, akkor sem hallgatok vele zenét. Szóval?

- Jungkook nem bírta ki. - vonta meg a vállát, és beleivott az üdítőjébe. - Honnan tudtad, hogy én voltam az?

- Ezer közül is megismerem a hangod. - vontam meg én is vállam. - 22 éve ismerlek. És itthon is szoktalak titeket hallani, részben ezért hallgatok zenét. Hangos tudsz lenni.

- Bocs. - mosolygott picit. - De ne engem nyaggass miatta, Jungkook a hibás. Cseszd le őt.

- Nem feltétlenül szeretnék vele beszélni. - leszálltam az asztalról, és felmentem a szobámba.

Beültem az ágyba, felvettem a fejhallgatómat, és elkezdtem zenét hallgatni. Az ajtóm csukva volt, amiből Taehyung tudta, hogy nem akarom, hogy bejöjjön. Nem akartam megint arról beszélni, hogy miért nem akarok beszélgetni a pasijával, vagy hasonlók. Ezt bátyám is tudta, mert nem is jött be hozzám. Valamikor viszont benyitottak a szobámba. Először észre sem vettem, de utána felnéztem az illetőre.

Lehúztam a fejhallgatómat a nyakamba. - Mit akarsz?

- Hallom, nem szeretsz velem beszélgetni. - ült le Jungkook az ágy szélére. - Nem kedvelsz?

- Olyan szintem nem, mint Taehyung. - vontam meg a vállam, és a kezembe vettem az ágyamon heverő kontrollert. - Más szinten csak elvisellek. Nem szoktam barátkozni a bátyám udvarlóival. Úgyis mindet kidobja.

- Ugye tudod, hogy mi már féléve járunk? - kérdezett újra, mire csak bólintottam. - Haverkodhatnánk.

- Nem, kösz. - elkezdtem játszani. Próbáltam nem foglalkozni Jungkookkal, de ő kivette a kezemből a kontrollert. - Add vissza vagy meghalok!

- Ez csak játék. - tette a kontrollert az ágy végébe.

- Na jó, mondd gyorsan, mit akarsz. - tettem karba a kezem.

- Dumálni kicsit. - vonta meg a vállát.

- Jungkook. - jött be Taehyung is. - Nem jössz?

- Igen, légyszi, menj. - szóltam rá én is. - Túl sokan vagyunk. - visszaszereztem a kontrolleremet, és folytattam a játékot. Taehyungék szerencsére kimentek a szobámból. Az ajtómat nem csukták be, így nekem kellett játék közben odamennem.

Egyébként semmi bajom nem volt Jungkookkal. Egyszerűen csak nem vagyok barátkozós típus, főleg, hogy ő a bátyám pasija. Nem is érdekelt igazán, hogy ez neki nem tetszett. Tudtam, hogy Taehyung egyszer úgyis szakít vele vagy fordítva, akkor minek barátkozzak vele?

***

Reggel fáradtan mentem le a konyhába. A fél éjszakát végigjátszottam, de megérte, mert majdnem húsz szintet léptem feljebb.

A konyhában az első, amit megláttam az Taehyung volt. Fent ült a pulton. A következő látnivaló pedig Jungkook volt, ahogy bátyám combját simogatva csókolózik vele.

- Diszkrétebben nem megy? - szaladt ki a számon. Mindketten rám néztek.

- Menj fel, ha zavar. - vonta meg Jungkook a vállát. Már újra meg akarta csókolni Taehyungot, de ő eltolta.

- Jungkook, ő az öcsém. - pillantgatott felém.

- Igazad van, bocsánat. - puszilta meg bátyám száját. A szememet megforgatva kezdtem keresni a szokásos reggelimet.

- Taehyung megetted a reggelimet? - csuktam be a hűtőajtót.

- Szerintem én voltam. - szólt nekem Jungkook. - Bocs. - mondta, közben leült az asztalhoz, és behúzta bátyámat az ölébe. A bocsánatkérése nem tűnt őszintének.

- Legközelebb próbáld meg nem megenni, jó? - léptem a turmixgéphez, hogy újra megcsináljam a reggelimet. - Amúgy meg rá volt írva, hogy az enyém és ne edd meg!

- Mondtam, hogy bocs. - vetette oda nekem. - A bátyád mondta, hogy egyek, amit akarok.

- Ne bosszantsd fel, mert megharap. - figyelmeztette Taehyung. Igaza volt. Párszor Taehyung is megette, vagyis inkább megitta a reggelimet, és én meg is haraptam miatta.

Egy bosszús pillantás után pakoltam gyümölcsöket, egy kevéske zöldséget és egy adag tejet a turmixgépbe. Utáltam, ha megették a kajámat. Eleve nem eszek meg sok mindent, egyrészt mivel sok mindent nem szeretek, másrészt mert sok mindenre allergiás is vagyok. Ezeknek a tetejébe még sok szilárd ételt is nehezen tudok megenni, ezért kell összeturmixolnom a dolgokat. Eltart egy darabig megcsinálni, ezért nem szeretem, ha megisszák.

Negyedóra alatt megcsináltam a reggelimet. Leültem az asztalhoz, és amíg pihentem, szívószállal megittam a reggelimet. Kellett még kétszer negyedóra arra, hogy megcsináljam a kajámat a suliba is.

Bátyám és a pasija nem foglalkoztak velem, se azzal, hogy újra kellett csinálnom a reggelimet. Már megint csókolóztak. Én is próbáltam nem rájuk figyelni, de folyton elvonták a figyelmem, mivel az egész konyhában ők voltak a legérdekesebbek. Viszont, amint megittam a reggelimet, felmentem az emeletre felöltözni.

A reggeli rutinom után visszamentem a konyhába. A két szerelmes még mindig ott ült, és csókolózott. A fejemet rázva odaálltam a turmixgéphez, és elkezdtem megcsinálni az ebédemet. Közben felidéztem az éjszaka, játék közben megtanult leckéket. Nálam valahogy működik, ha játék közben tanulok, főleg, ha azt éjszaka teszem. Nem is alszok túl sokat.

Fél óra alatt megcsináltam az ebédemet, majd a folyadékot áttöltöttem két kulacsba, és tettem mellé két szívószálat. Összeszedtem a többi cuccomat, és elindultam az egyetemre. A két szerelmes ráért elindulni, nekik később kezdődött az órájuk. Kicsit irigyeltem őket, de nekem a több óra is tökéletes.