Én vagy Ő? - I. KÖTET

46.

*Jimin pov.*

Jungkook hirtelen leállt a csókban. Lassan húzódott el tőlem, és kicsit félve nézett a szemembe. Egyikünk sem mert a hang irányába fordulni. Végül egyszerre fordultunk az ajtó felé. Ahogy sejtettük, Taehyung állt ott.

- Mi a jó isten folyik itt?! - kérdezte idegesen. Jungkook lassan visszafordult hozzám. Levette a nyakából a fejhallgatót, és feltette a fülemre. Egy bocsánatkérő tekintet után odament a bátyámhoz.

Végignéztem, ahogyan a bátyám üvöltve cseszi le Jungkookot. Igaz, hogy nem hallottam, de így is a fülemre nyomtam a fejhallgatómat. Számomra nézni is szörnyű érzés volt, akkor milyen érzés lehetett Jungkooknak, aki szerepelt a vitában? Főleg, hogy Taehyung a végén meg is pofozta, és messziről látszott, hogy elég nagy erővel. Picit össze is rezzentem, a szememet pedig becsuktam. Nagyjából egy másodpercen belül könnyezni kezdtem, majd lassan sírni is.

Egy-két perc múlva megéreztem a csuklómon egy kezet. Hirtelen elhúztam, mert azt hittem, hogy Taehyung az. Másodjára viszont már hagytam, hogy elhúzzák a kezemet a fejhallgatómtól, majd azt is levették a fejemről. Lassan felemeltem a fejemet, majd bele is néztem Jungkook szemébe. Picit ő is könnyezett, de még így is mosolygott.

- Sajnálom, hogy látnod kellett. - utalt az előző veszekedésre.

- Az a szerencse, hogy nem hallottam. - letöröltem a könnyeimet. - Fájt?

- Egy kicsit. - fogott arcára. - De végül is, megérdemeltem. - nevetett kicsit, hátha jobb kedvre deríthet. Értékeltem, de nem sikerült neki.

- És most? - kérdeztem kicsivel később.

- Haza akarsz menni hozzá? - vetett fel valamit.

- Élni szeretnék. - tiltakoztam azonnal.

- Akkor gyere át hozzám. - nyújtotta a kezét. Nagyot sóhajtva megfogtam a kezét, majd kimentünk a tömegbe. Jungkook kicsivel erősebben fogta a kezemet, hogy ne vesszek el. Kint mindketten beszívtuk a friss levegőt, majd el is indultunk az ellenkező irányba, mint amerről jöttünk.

Jó pár percen át szótlanul sétáltunk egymás mellett. Jungkook még mindig fogta a kezemet, ami kicsit jólesett. Akartam is mondani valamit, de nem tudtam, mit. Inkább csak a kezét szorongattam, mintha ezzel utalni akarnék valamire. Rajta is lehetettet látni, hogy nagyon szeretne mondani valamit, de úgy tűnt, hogy ő sem talált semmi odaillőt.

- Figyelj... - kezdtük egyszerre, mire kicsit elnevettük magunkat.

- Kezd te. - mosolyogtam rá.

- Ne haragudj, hogy belesodortalak ebbe az egészbe. - fejezte be a mondatot. - Ennek nem így kellett volna lennie.

- De te még mindig szereted őt, igaz? - kérdeztem halkan.

- Nem is tudom. - gondolkodott el kicsit.

- Akkor inkább hanyagoljuk is a témát. - zártam le gyorsan.

Lassan odaértünk Jungkook lakásához. Ő szó nélkül kinyitotta kulccsal az ajtót, majd bementünk. Hatalmas lakása volt, bár ez nem is lényeges. Miután Jungkook becsukta az ajtót, szorosan átölelte hátulról a derekamat. Kicsit meglepett vele, de utána kicsit elmosolyodtam. Nem mondtam neki semmit, csak elindultam felfelé az emeltre. Jungkook elnavigált a szobájához, majd ott elengedett.

- Adsz pizsit? - fordultam felé. - Lefeküdnék egy ilyen nap után.

- Persze, egy pillanat. - megpuszilta homlokomat, majd odament a szekrényéhez. Keresgélt egy darabig, majd visszajött hozzám. - Kicsit nagy lesz. - nyújtott felém egy melegítőt és egy pulcsit.

- Az nem baj. - egy vállmegvonás után elvettem tőle a ruhákat, és bementem a fürdőbe átöltözni. Gyorsan felkapkodtam magamra a ruhákat, majd visszamentem Jungkookhoz. - Igazad volt, tényleg nagy. - néztem végig magamon. A pulcsi a combom közepéig ért.

- De legalább jól áll. - az ágyról felém nyújtotta a kezét. Egy mosoly után megfogtam a kezét, és beültem az ölébe. - Nagyon cuki vagy a ruháimban. - megpuszilt.

- Köszi. - mosolyogtam kicsit zavartan. - Nagyon tetszenek.

- Nekem te tetszel. - megint megpuszilt. - De amúgy megtarthatod, ha szeretnéd.

- Köszi. - mosolyogtam jobban. - De most már lefeküdnék, ha nem baj. - mutattam az ágyra.

- Oké. - befektetett az ágyba, majd betakart. - Mindjárt jövök én is, csak gyorsan átöltözök. - eltűrt pár hajtincset az arcomból, majd kiment a szobából. Nagyot sóhajtva az oldalamra fordultam, és jobban magamra húztam a takarót. Jungkook egy percen belül visszajött, befeküdt mögém, és szorosan átölelt hátulról. - Szeretlek. - suttogta a fülembe. Kicsit elmosolyodtam. - Tudom, hogy ez nem segít a jelenlegi helyzeten, de gondoltam, elmondom.

- Tényleg nem segít. - felé fordultam. - De azért jólesik, főleg most, hogy Taehyung utál.

- Az öccse vagy, biztos nem utál. - eltűrt pár hajtincset az arcomból. - Engem annál inkább, de én meg is érdemlem. - nevetett kicsit.

- Valamennyire azért én is. - hozzábújtam.

- Majd én megvédelek, jó? - belepuszilt a hajamba. - Azt sem fogom hagyni, hogy beszóljon neked.

- Köszi. - nevettem kicsit.

- Aludj jól. - megint megpuszilt, majd lekapcsolta a villanyt.

- Jungkook... - bújtam jobban hozzá.

- Oh, bocsi. - visszakapcsolta a villanyt. - Így jobb?

- Igen, köszi. - kicsivel közelebb bújtam hozzá, majd lassan el is aludtam.

Elég nehezen aludtam éjszaka. Folyton csak Taehyung járt a fejemben. Már nem tehettem ellene semmit, de nem is tudtam, hogyan kérjek bocsánatot. Ha elmondom neki, hogy lassan már fél éve beleszerettem Jungkookba, akkor meg fog fojtani. Egész éjjel azon gondolkodtam, hogy mi lesz holnap. Mit mondjak a bátyámnak, mit csináljak... Nem is bírtam elaludni, pedig nagyon álmos voltam és még a fejem is fájt az alkoholtól.

- Jimin-ah... - bújt bele Jungkook a nyakamba, amitől picit megijedtem, mert azt hittem, alszik. - Miért vagy fent ilyenkor?

- Nem tudok aludni. - fordultam felé lassan.

- Min gondolkodsz ennyire? - mosolygott fáradtan.

- Csak Taehyung jár a fejemben. - vontam meg a vállam. - Nem tudom, mit mondjak neki.

- Ezen ráérsz gondolkodni. Inkább aludnod kellene. - simított arcomra.

- Mindegy is, úgyis fáj a fejem. - fogtam a homlokomra. - A tiéd nem fáj?

- De, most hogy felébredtem. - picit szenvedő arcot vágott. - Túl sokat ittam. - nevetett kicsit.

- Akkor mit csináljunk, ha már egyikünk sem tud aludni? - piszkáltam kicsit a pólóját.

- Gondoltál valamire? - mért végig kicsit.

- Igazából nem, de neked biztos valami őrültség jár a fejedben. - mosolyogtam rá.

- Most csak arra tudok gondolni, hogy szeretlek. - hosszan megpuszilta a számat, mire kicsit elpirultam. - Próbálj meg aludni, jó?

Csak bólintottam kicsit, majd jobban hozzábújva próbáltam aludni. Jungkook végig szorosan ölelt, és párszor puszikat nyomott a hajamba. Ezzel megnyugtatott annyira, hogy lassan el tudjak aludni. Bár közben eléggé féltem az előttem álló naptól. Nem akarom elveszíteni a testvéremet is.