Én vagy Ő? - I. KÖTET

58.

*Jimin pov.*

Pár óra múlva kopogásra riadtam fel. Jungkook fél perccel utánam szintén felriadt. Meglepetten néztünk egymásra. Egy újabb kopogás után felvettem magamra apukám egyik régi ingét meg egy alsót, majd kinyitottam az ajtót. Természetesen a bátyám ácsorgott ott.

- Csodálom, hogy fel vagy öltözve. - nézett végig rajtam.

- Neked is szia. - mosolyogtam picit zavartan, mert tudtam, hogy mire gondolt az előbb. - Mit szeretnél?

- Először is - ellökte magát az ajtófélfától -, örülök, hogy boldogok vagytok együtt meg minden. De máskor kicsit halkabban, ha nem probléma. - mosolygott kicsit gúnyosan. Zavartan hátranéztem Jungkookra, de ő csak nevetve nézett rám.

- Jó, persze. - néztem vissza a bátyámra. - És másodszor?

- Szólni akartam, hogy elmegyek pár órára, ha esetleg keresnétek. - mondta el gyorsan.

- És hova mész? - érdeklődtem.

- Majd máskor elmondom. Na, szia. - picit összeborzolta a hajam, majd el is ment. Meglepetten csuktam be az ajtómat.

- Ez szerinted is fura volt? - mentem vissza az ágyhoz, és még meglepetten néztem le Jungkookra.

- Kicsit. - behúzott maga mellé.

- Bár nagyobb részben inkább zavarba ejtő. - fúrtam a fejem a mellkasába.

- Én próbáltalak elhallgattatni. - vonta meg nevetve a vállát.

- Ha nem mozogsz úgy, mint egy állat, akkor halkabb vagyok. - néztem fel rá. Ő csak nevetve megpuszilta a számat, majd magához szorított. - De ez most tényleg fura volt. A bátyám még sosem titkolta el, hogy hova megy. Vagy? - felnéztem Jungkookra.

- Igazából én sosem kérdeztem rá, ha elment valahova. - vonta meg a vállát. - Olyankor csak arra gondoltam, hogy kettesben lehetek veled.

- Most arra utaltam, mikor még nem szerettél belém. - mosolyogtam picit.

- Taehyung nem sokat járkált el a kapcsolatunk első félévében. - vonta meg újra a vállát.

- Első félév? Mindegy... - ráztam meg kicsit a fejem. - De neked nem volt gyanús, mikor elkezdett eljárkálni?

- Nem, eszembe sem jutott. - rázta meg a fejét. - Talán csak talált magának valakit, de még nem akarja elmondani. Velem is járt már egy hónapja, mire bemutatott neked.

- De nekem elmondhatná. - sóhajtottam picit. - Talán azt hiszi, hogy őt is elveszem tőle? - szomorkásan lehajtottam a fejemet.

- Édesem, nem a te hibád volt, hogy belém szerettél. - emelte fel a fejemet. - És az sem, hogy én viszonoztam az érzéseidet. Lehet, a bátyád ezt nem látja, de így van.

- Talán igazad van. - hozzábújtam.

- Ne aggódj, el fogja mondani. - belepuszilt a hajamba. - Most pedig ne ezen agyalj, inkább pihenj. Addig hozok neked enni... vagyis inni. - ki akart mászni az ágyból.

- Várj. - fogtam meg a kezét. - Veled megyek, egyedül nem fog menni. - kimásztam az ágyból, de az ajtóban visszafordultam. Jungkook csak kicsit gúnyosan mosolygott rám. - És melletted akarok lenni. - visszaléptem hozzá, és a kezemet nyújtottam felé.

Jungkook mosolyogva megfogta a kezemet, felkapott valamit, majd lehúzott a konyhába. Alig léptem be a konyhába, ő már fel is dobott engem a pultra. Nem mondtam semmit, csak néztem, ahogy előszed egy csomó mindent a hűtőből. Tudtam, hogy kérdezgetni fog, ezért nem akartam szólni még semmit sem.

- Na, párosításban jó vagyok, csak nem tudom, mit eszel meg. - mosolygott kicsit zavartan.

- Még hogy menni fog. - nevettem kicsit.

- Ne nyavalyogj, mert megkapod a magadét. - lépett elém. Ajkaimat beharapva néztem rá. - Helyes. - megpuszilta a számat, majd visszalépett a turmixgéphez.

Jungkook sorra végigkérdezett minden gyümölcsöt, zöldséget. Megkérdezte, mit szeretek mivel, mire vagyok allergiás. Picit mosolyogva válaszoltam minden kérdésére, bár a végére már kezdtem unni kicsit. Végül Jungkook mindent belepakolt a turmixgépe, öntött mellé majdnem egy liter tejet, majd elkezdett mindent összeturmixolni. Amíg vártunk kicsit, addig elém lépett. Olyan mélyen nézett a szemembe, hogy úgy éreztem, vörösödni kezdek.

- Lejárt... a turmixidő. - dadogtam halkan, közben rámutattam a turmixgépre.

- Tudom. - mondta szintén halkan, de meg sem mozdult. Kicsit közelebb hajolt, majd arcomra simítva lágyan ajkaimra tapadt. Picit meglepett, de persze azonnal viszonoztam a csókot. Pár perc múlva elhúzódott tőlem, de közel maradt hozzám.

- Jungkook... - dadogtam kicsit. Ő csak mosolyogva nyomott egy hosszú puszit a számra, majd visszalépett a turmixgéphez. Csak zavartan néztem rá, nem is tudtam volna mit mondani.

- Jimin-ah. - rázta meg a kezét a szemem előtt, mire picit megráztam a fejem. - Kész van. - felém nyújtotta a kulacsomat. Csak elvettem tőle, és beleittam a turmixba. - Na? Megmérgeztelek? - nevetett kicsit, de azért látszott rajta, hogy aggódik kicsit. Picit mosolyogva megráztam a fejem.

- Tökéletes lett. - mosolyogva iszogattam tovább.

Jungkook végignézte, ahogy megiszom a turmixomat, majd átültünk a kanapéra. Összebújtunk, Jungkook betakart minket, és el is kezdtünk filmezni. Pár órán át nem is csináltunk mást. Én egy idő után nem figyeltem a filmre, csak az órát néztem. A bátyám olyan fél háromkor ment el, most pedig hatóra. Nagyon érdekelt, hogy hova ment, és meg is akartam tőle kérdezni, ha hazaért. De nem tudni, mikor jön meg végre.

- Miért nézed az órát? - hallottam meg hirtelen Jungkook hangját. Picit meglepett, ezért nem válaszoltam semmit. - Látszik, hogy nem a filmet nézed. A bátyádat várod?

- Persze, hogy őt várom. - sóhajtottam kicsit. - Nagyon érdekel, hogy hova ment.

- Haza fog jönni, nyugi. - belepuszilt a hajamba. - Csak nem aggódsz érte?

- Ő is mindig ezt teszi. - néztem fel rá. - Igaz, hogy én is eltitkoltam előle pár dolgot, de szeretném, ha nekem elmondaná. Ha baj van, akkor biztos tudnék segíteni.

- El fogja mondani. - nézett mélyen a szemembe, de talán csak azért, hogy elhallgattasson. Sikerült is neki, mert csak enyhén vörösen néztem rá. - Nagyon jól áll a piros. - megpuszilta az arcomat.

- Komoly? Ezzel koptatsz le? - néztem rá gúnyosan.

- Nem koptatlak le, édesem. Csak kicsit elhallgattatlak. - megvonta a vállát. - Ne haragudj, drágám, de engem nem izgat, hogy hol a bátyád.

- Igen, ezt értem. - ingattam meg a fejem. - Akkor be is fogom, és csak nézem az órát. - visszatettem a fejem a mellkasára.

- A filmet nézd, abban több minden van. - finoman beletúrt a hajamba, amitől picit felsóhajtottam. - Vagy inkább nézz engem. - suttogta a fülembe.

Felnéztem Jungkookra. Megint láttam egy apró vágyat a szemében. Picit elmosolyodtam, és már mondtam volna valamit, mikor ő hirtelen ajkaimra hajolt. Lassan viszonoztam a csókot, de így is ért meglepetés, hiszen Jungkook elfeküdt a kanapén, és behúzott az ölébe. Azt persze nem hagyta, hogy elhúzódjak tőle. Csókunk közben végighúzta a kezeit a felsőtestemen, majd elkezdte kigombolni az ingem gombjait. Alig vettem észre, így nem állítottam le. Már megtettem volna, mikor már le akarta venni rólam az ingemet, de pont ekkor nyílt a bejárati ajtó.