Én vagy Ő? - I. KÖTET

32.

*Jimin pov.*

Hatalmas sokkot kaptam. Igaz, hogy nagyon vágytam erre, de nem hittem, hogy valaha megtörténik. Gyorsabban kapkodtam a levegőt, mintha futottam volna. Egy idő után viszont sikerült kicsit megnyugodnom, és kicsit bátortalanul viszonoztam a csókot. Viszont ahogy Jungkook lágyan mozgatta ajkait az enyémeken, kicsit én is felbátorodtam. Lassan felvezettem a kezeimet Jungkook mellkasára, majd a nyakába.

Pár percen át biztosan csókolóztunk, csak a fejhallgatómból kiszűrődő zenét lehetett hallani. Én közben egy picit be is könnyeztem, mert még mindig nem hittem el, hogy ez megtörtént. Mégis nagyon élveztem. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége annak a csóknak. Nem akartam elengedni magamtól Jungkookot. Főleg, hogy sokkal jobban csókolt, mint ahogy azt elképzeltem.

- Jungkook! - hallottam meg az emelet felől Taehyung hangját.

A hangra Jungkook hirtelen elhúzódott tőlem. Mindketten az emelet felé néztünk, majd vissza egymásra. Ő vetett felém egy apró mosolyt, majd elengedett. Kicsit megvakarta a tarkóját, aztán fel is ment az emeltre. Meglepetten néztem arrafelé. Nem hittem el, hogy itt hagyott ilyen zavartan, de azt még kevésbé, hogy ez valóban megtörtént. Kicsit fel is pofoztam magam. Hangosat sóhajtottam, mikor kicsit megfájdult az arcom.

Kicsit még ácsorogtam ott, majd lassan felmentem. Még épp elkaptam, ahogy Jungkook bemegy a bátyám szobájába. Ő is ugyanolyan sokkoltnak tűnt, mint én, bár talán egy fokkal jobban viselte. Egy pillanatra belenéztem a szemébe. Csak pár pillanat volt, én a számra fogva hajtottam le a fejemet, ő pedig bement a bátyám szobájába. Egy kicsit fájdalmas sóhaj után én is bementem a saját szobámba.

Úgy éreztem, nem vagyok magamnál. Olyan furcsa érzés volt. Jungkook és én csókolóztunk. Csókolóztam Jungkookkal, és nem csak álmodtam. Mondhatni ez egy valóra vált álom. Sosem hittem, hogy ez valaha meg fog történni. Igaz, hogy még mindig szörnyű érzés volt, hogy Jungkook a bátyámmal járt, de pár percre boldogabb lehettem. Olyan boldog, mint még soha az életben.

***

Éjjel alig bírtam aludni pár órát. Reggel nem is akartam felkelni. Egy darabig még pihentem az ébresztőm leállítása után, gondolkodtam a hajnalban történteken. Végül kicsit összekaptam magam, majd ásítozva elindultam lefelé. A konyhában csak Jungkook volt. Vettem egy nagy levegőt, majd bementem oda. Reméltem magamban, hogy nem vesz észre, de amint betettem a lábamat a konyhába, felkapta a fejét.

- Szia. - köszönt halkan. Én csak integettem kicsit. A hajnalban történtek után meg sem tudnék szólalni. - Ez... kicsit...-

- Pontosan. - szakítottam félbe. Jungkook picit elnevette magát a reakciómon. Egy picit elmosolyodtam én is, majd kiszedtem a hűtőből a reggelimet. - Szerintem... jobb, ha megyek. Taehyung úgyis biztos mindjárt lejön. - elindultam ki a konyhából.

- Ő már elment. - szólt utánam. Nagyot sóhajtva megálltam. - Volt egy kis dolga, így korábban bement. Nem tudjuk elkerülni, hogy együtt legyünk.

- De szépen fogalmazol. - felültem a pultra, hogy ne legyünk olyan közel egymáshoz.

- Jó, bocsánat. - zavartan mosolygott. Hirtelen nem tudtam, hogy ezt mire értette, de azért kedves volt tőle.

Ahogy Jungkookot néztem, láttam rajta, hogy eléggé ideges. Járt a lába, és folyton a kezét piszkálta. Én is ideges voltam, de nem mutattam ki ennyire nyíltan. Én csak picit piszkáltam a számat. Furcsa érzés volt így kettesben lenni Jungkookkal. Akartam mondani valamit, de nem tudtam, mit. Legfőképp azért, mert én akartam még egy csókot. Sőt, nem is egyet, hanem többet is. Ezt persze nem mondhattam el Jungkooknak, mert még hülyének néz.

- Jimin-ah... - szólalt meg halkan. Vettem egy nagyobb levegőt, majd jobban kezdtem figyelni rá. - Tudom, hogy mondani akarsz valamit. - nézett rám lassan. Nyeltem egy nagyobbat. - Mondd ki nyugodtan.

- Inkább nem. - mosolyogtam zavartan. - Csak rontana a helyzeten.

- Ezen? - utalt a hajnalban történtekre. Csak beharaptam ajkaimat, a szemeimet pedig becsuktam. Annyira vágytam egy újabb csókra, hogy bele sem tudtam nézni Jungkook szemébe. - Jól vagy? - hallottam meg halk hangját, amiből úgy tűnt, hogy közel van hozzám. Lassan kinyitottam a szememet.

- Igen. - dadogtam picit, mert megint közel kerültünk egymáshoz.

Egyikünk sem mozdult meg. Jungkook pár pillanatra lepillantott a számra, mire én kicsit beharaptam azokat. Kicsit reménykedtem magamban, hogy az fog történni, amit szeretnék. Egy darabig nem történt semmi, csak néztük egymást. Nekem kicsit nehezemre esett belenézni Jungkook szemébe, így kicsit elfordítottam a fejem. Mikor visszanéztem rá, feltűnt, hogy kicsit közelebb hajolt. Tovább közeledett hozzám, mire én automatikusan hátrébb húztam a fejemet. Nem értettem, miért csináltam, hisz akartam azt a csókot.

Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, pedig én folyamatosan hátráltam. Egy idő után már nem tudtam hátrébb hajolni, Jungkook viszont megtámaszkodott mellettem, és így közeledett tovább. Becsuktam a szememet, mert képtelen voltam ezt nézni, nem bírtam belenézni Jungkook szemébe. Akkor sem néztem rá, mikor megéreztem a leheletét a számon. Az kicsit kiszáradt, így a nyelvemmel megnedvesítettem. Lehet, hiba volt, mert a nyelvem hegyével véletlenül hozzáértem Jungkook szájához. Szerencsére nem reagált semmit, csak picit közelebb hajolt.

- Jungkook. - dadogtam nehezen. Nem mondott semmit. - Ne kínozz tovább. - vettem kicsit nagyobb levegőt.

- Mire célzol ezzel? - suttogta ajkaimra.

- Vagy tedd meg, vagy hagyj itt. - mondtam ki gyorsan, majd lassan kinyitottam a szememet. Jungkook kicsit hátrébb húzódott. Sóhajtottam egy kisebbet. - Nem teszed meg?

- Nem szabad. - mondta halkan. Bólintottam egy kisebbet, közben próbáltam rendezni a légzésemet és a szívverésemet. Ő viszont hirtelen közelebb hajolt, ami kicsit meglepett. - De nem érdekel. - súgta ajkaimra, majd rájuk tapadt.

Megint kaptam egy sokkot. Igaz, most kisebbet, mint hajnalban. Hirtelen azt sem tudtam, hogy viszonozzam-e vagy ne. Végül kicsit meg tudtam nyugodni, és lassan viszonoztam a csókot. Úgy tűnt, ezzel kicsit felbátorítottam Jungkookot, mert egyik kezével elkezdett végigsimítani a combomon. Hiába akartam, képtelen voltam lefogni a kezét, főleg, hogy elvonta a figyelmemet a csókkal. Kisebb szerencsére nem történt semmi komoly, Jungkook csak lassan felsimított az arcomra. Kicsit én is felbátorodtam, mert egyik kezemet Jungkook derekára tettem.

Pár percnyi csókolózás után Jungkook kicsit elvált tőlem. Nagy levegőket véve néztem a szemeibe. Láttam bennük, hogy elejétől kezdve bánta az egészet. Természetesen én is bántam, hisz Jungkook még mindig a bátyámmal járt. De annyira jó érzés volt ez az egész. Talán ezt Jungkook is tudta, mert egy mély levegő után újra ajkaimra tapadt. Kis idő után megint viszonoztam a csókot, közben egyszerre mosolyogtam és könnyeztem picit. Viszont mikor Jungkook a másik combomon kezdett el végigsimítani, hirtelen eltoltam magamtól.