Én vagy Ő? - I. KÖTET

8.

*Jimin pov.*

Reggel nem akartam felkelni. Csak hallgattam az ébresztőmet perceken át. Hallottam egy koppanást az ajtón, majd Taehyung nyitott be hozzám.

- Ha már nem akarsz felkelni, akkor legalább állítsd le azt a rohadt ébresztőt. - odajött hozzám, és leállította az ébresztőmet. Én még csak nem is reagáltam. - Beteg vagy?

- Nem tudom. - motyogtam. A tegnap este óta még mindig a nyakamban volt a fejhallgatóm, de a zene már leállt.

- Baj van? - ült le az ágy szélére.

- Nincs. - motyogtam. - Csak alig aludtam.

- Megint végigjátszottad az éjszakát? - kérdezte mosolyogva.

- Nem. - ráztam meg kicsit a fejem. - Aludni akartam, csak nem ment.

- Szerintem maradj itthon. - simított felkaromra. - Ilyen fáradtan ne menj egyetemre.

- Rendben. - sóhajtottam nagyot.

Elindult kifelé, de megállt az ajtómban. - Megleszel egyedül? Csak mert mennem kell.

- Tae, 22 éves vagyok. - rámosolyogtam. - Ki fogok bírni pár órát egyedül.

- Rendben, akkor szia. - egy intés után kiment a szobámból.

Egyedül maradtam. Megvártam míg becsukódott a bejárati ajtó, majd lementem a földszintre. Hiába nem volt kedvem kimászni az ágyból, meg kellett innom a reggelimet. Nem kéne, hogy ennél is vékonyabb legyek. A konyhában viszont találtam egy nem kívánt személyt.

- Hát te? - kérdeztem álmosan Jungkooktól. - Azt hittem, itt sem vagy.

- Tudom. - bólintott. - Később kezdődik az órám, és a bátyád azt mondta, hogy addig maradjak itt nyugodtan.

- Értem. - egy bólintás után a hűtőhöz léptem.

- És te hogyhogy itt vagy? - kérdezte kicsivel később.

- Taehyung azt mondta, hogy maradjak itthon. - fordultam vissza felé, és inni kezdtem. Jungkook csak bólintott egyet. - Amúgy... A tegnapi...-

- Hagyjuk. - vágott a szavamba, közben a szemembe nézett.

- Csak azt akartam, hogy ha heti egy órában van csak táncóránk, akkor...-

- Jimin, ne most. - vágott megint a szavamba. - Majd holnap, jó?

- Oké. - bólintottam picit. Pár percen át csak ácsorogtam ott. Nem akartam tovább ott lenni, de nem is akartam felmenni.

- Meddig állsz még ott? - nézett fel rám Jungkook. - Akarsz még valamit?

- Csak, hogy bocsánat. - ezzel fel is mentem. Nehezen, de megálltam, hogy ne nézzek vissza.

Miután én befeküdtem az ágyba, Jungkook pár perc múlva elment. Egyedül maradtam. Nem zavart, sokat voltam egyedül. Csak most más volt. Kivételesen nem akartam egyedül lenni. Jólesett volna egy kevés társaság. Bár nem tudtam, hogy pontosan kire is gondoltam társaság alatt.

Az aznap tényleg más volt. Nem volt kedvem játszani, nem volt kedvem programozni. Még az ebédemet sem akartam megcsinálni, legfőképp azért, mert pizzát akartam. Csakhogy azt is össze kell turmixolnom. Egész nap csak feküdtem az ágyban, és zenét hallgattam. Nem hallottam azt sem, mikor Taehyung hazajött. Nem láttam, mikor bejött a szobámba, de ha láttam volna, akkor sem fordultam volna felé. Csak az ablakomon bámultam kifelé. Mintha szerelmi bánatom lett volna.

- Jimin. - ült le mellém Taehyung vacsora időben. Lehúzta a fejemről a fejhallgatót, mire ránéztem. - Rendeltem pizzát, lejössz hozzánk enni?

- Hozzátok? - kérdeztem lehangoltan.

- Jungkook is itt van. - mutatott az ajtó felé. Csak bólintottam egyet. - Gyere, enned kell valamit. Vagyis innod kell valamit. Összeturmixolok neked pár szelet pizzát.

- Rendben. - sóhajtottam nagyot. Taehyunggal együtt lementem a konyhába. - Szia. - intettem oda Jungkooknak, mire ő csak visszaintett. Csak leültem az asztalhoz, és bámultam magam elé.

- Öcsi, hány szeletet akarsz? - fordult felém Taehyung lágy mosollyal az arcán.

- Egy elég. - mosolyogtam én is egy picit.

- És tegyek bele valamit pluszba? - elkezdte felszeletelni a pizzát.

- Csak egy kis tejet. - motyogtam. Taehyung bólintott egyet, majd egy szelet pizzával odament a turmixgéphez.

Mindhárman csendben voltunk. Én csak magam elé bámultam. Egyszer-kétszer ránéztem Jungkookra, ő olyankor elkapta a tekintetét. Próbálta úgy csinálni, hogy nekem ne tűnjön fel, de végig láttam, hogy engem nézett. Csak akkor fejezte be, mikor Taehyung letette elém a turmixot. Egy pillanatra rámosolyogtam, majd csak inni kezdtem. A bátyám leült Jungkook mellé, és vele együtt enni kezdtek. Csak jobban elszomorított, hogy ők ettek, én pedig csak ittam. Nem tehettem róla, de attól még nem volt jó érzés.

- Na, én végeztem. - szólalt meg Taehyung pár perc múlva. - Felmegyek, jössz majd? - fordult Jungkookhoz.

- Persze. - mosolygott rá. Taehyung még utoljára rám mosolygott, majd felment. Én csak tovább iszogattam a turmixomat. Jungkook viszont hirtelen felém tolta a pizzás dobozban lévő utolsó szeletet.

- Mi az? - kérdeztem halkan.

- Edd meg. - nézett rám érzelemmentesen, de a szemében csak kavarogtak az érzések. Csak beharaptam ajkaimat. - Nagyon vékony vagy, valamit enned kell. Ettél ma egyáltalán? - kérdezte, és lehetett hallani a hangjában egy kevés aggodalmat. Nem reagáltam semmit. - Edd meg, jó?

Belenéztem Jungkook szemébe. Sok mindent láttam benne. Nem tudtam neki mit mondani, csak megfogtam a kulacsomat, és felsiettem a szobámba. Becsuktam az ajtómat, és nekidőlve lecsúsztam a padlóra. Nem akartam elmondani Jungkooknak, hogy képtelen vagyok megenni azt az egy szelet pizzát. Nem tehettem róla, de nem tudtam megenni. De így, hogy ez megtörtént, már a turmixomat sem tudtam meginni.

Még hosszú ideig ültem az ajtóm előtt. Egy idő után sikerült meginnom a turmixomat. Visszamásztam az ágyra, és fel akartam venni a fejhallgatómat, de kopogtak. Gondoltam, hogy Jungkook az, ezért csak felvettem a fejhallgatómat, és elkezdtem zenét hallgatni. A tekintetem sokszor tévedt az ajtóra. Az nem nyílt ki. Végül is ez nem is volt akkora baj.

***

Éjjel most sikerült aludnom. A fejhallgató lecsúszott a fejemről, mire felébredtem. Inkább kikapcsoltam a fejhallgatót, és lementem a konyhába. A maradék egy szelet pizza még ott volt az asztalon. Csak nagyot sóhajtottam. Átettem a szeletet egy tányérra, és betettem a hűtőbe. Engedtem magamnak a csapból egy pohár vizet, majd elindultam felfelé. Nem jutottam el a lépcsőig, mert Jungkook szembejött velem.

- Miért nem etted meg? - kérdezte halkan.

- Nem akarok beszélni róla. - hajtottam le a fejem.

- Miért? - faggatózott. - Ne mondd, hogy nem szereted a pizzát, mert pizzaturmixot ittál.

- Jungkook, ez magánügy. - fel akartam menni, de Jungkook nem hagyta. - Engedj fel, légy szíves.

- Csak tudni szeretném. - vonta meg picit a vállát.

- De én nem akarom, hogy tudd. - arrébb toltam, és felmentem a szobámba. Nem akarom megosztani Jungkookkal ezt az egészet. Talán, ha majd olyan lesz kettőnk közt a kapcsolatunk. De az még jó messze van. Talán sosem érjük el.