The criminal (bkdk ff.)

4.rész -A démon mágia

Katsuki szemszöge:

A tegnapi napon nem nagyon csináltam már semmit. Igazán lefárasztott Eijirou, úgyhogy szinte azonnal az ágyba döltem, miután hazaértem.

Jelenleg reggel 7 óra van és kurvára nem tudok vissza aludni. A plafont bámulom, az apróbb és nagyobb repedéseket nézve gondolkoztam.Jogy min? Úgy mindenen. Eijiroun,anyámon,a testvéreimen és az életemen,amin sürgősen javítanom kell.

Bár az, hogy Eijirou is az életem része tegnap óta, az is nagy összezavarodást okozott a buksimban. Nagyon örülök neki, de sok kétségem van felőle, nagyrészt a múltam miatt.

Mostanság nagyon sokat stresszelek és aggódok.

Tegnap mikor hazaértem, bementem nővérem szobájába. Nem volt a legjobb állapotban, nagy láza volt és rettenetesen lesápadt.

Anyámmal egyre rosszabb a kapcsolatunk. Folyton veszekszik velem, mindig belém köt, ami nagyon is zavar. Nem mellesleg a legtöbb vita odáig fajul, hogy megüt. Ez pedig nagyon nem jó így.

Az ikrek meg valamiért rohadtul természetesnek tartják, hogy minden helyzetben anyám mellé állnak. Ők is folyton ellenem vannak, ami azt jelenti, hogy a családból csakis a nővérem, Kaen maradt nekem.

Ez így négy nulla a stressznek.

El kéne költöznöm, de nem tudok.

Kellene szereznem még barátokat, de rám sem néznek.

Javítani kéne a kapcsolatom a családdal, de elfordulnak tőlem.

Segítenem kéne a Kaennek, de nem tudom hogyan.

Ilyenkor gondolkozik el az ember magán, és a körülötte levőkről.

Kirishima szemszöge:

Boldog vagyok. Tegnap mikor találkoztam Katsukival egy furcsa érzés fogott el. Vannak barátaim, de sosem éreztem ilyet. Nem szerelem, hisz van barátnőm. Nem vagyok meleg. De mikor megláttam azt a fiút, egy ismeretlen érzés járta át a mellkasom. Olyan megmagyarázhatatlan volt. Sosem voltam egy ismeretlen emberrel ennyire barátságos. De róla egyszerűen lerítt, hogy semmit sem tenne. Pedig rettentően erőszakos volt, kiabált én pedig  -akár mennyire sem férfias- megijedtem tőle. Ott volt a szemében az az ellenszenv, amit sosem akartam látni egy ember szemében sem.

Aztán mikor elmosolyodott,az a széles mosoly nagyon sokat jelentett. Megmelengette a szívem, hisz segíthettem neki. Márha lehet ezt segítségnek nevezni. Inkább kedvesség volt. Igen, ez a megfelelő. Kedvesség.Amikor oda adtam neki, azt a kis semmiséget. Hála volt a szemében, amit nem tudtam hová rakni. Nagyon szimpatikus lett abban a pillanatban, pedig mikor bementem a boltba elszántan magad. Úgy gondoltam hiba volt vele lennem, és el akartam menni a boltban egy másik kijáratán. Viszont mikor visszanéztem megláttam, hogy milyen védtelenül áll ott.

Engem várt, csakis engem.

Nem akartam ezt tenni, új esély akartam adni. Akkor ütött fejbe a valóság. Komolyan ott akarom hagyni azt a fiút akit ezidáig én követtem, és én zavartam meg? Teljesen megörültem. Odaszaladtam az aprócska polchoz, és egy papírba csomagolt szendvicset felkapok.Gondoltam el rakom a tarisznyámba, és majd megeszem. Megint ránéztem, és felkaptam még egyet. Nem leszek olyan, mint amilyenek az emberek voltak velem. Sok olyan barátom volt,akik nem voltak igaziak. De ők már szerintem azt sem tudják ki is vagyok.

Ki fizetem a két szendvicset és kimegyek a boltocskából. Ott állt sápadt arccal, amelyen terror ül. Megijedtem. Nem tudtam mire gondolhat.

A következő pillanatban feleszmélt, és oda adtam az ételt. A bolt előtti kis padocskán beszélgettünk. Sokat meséltünk a másiknak, egymás szavába vágva mondtuk és mondtuk. Ami csak az időbe belefért.

Hazakísértem őt, és mikor már én jó magam is otthonom felé indultam sokat gondolkodtam rajta. Esetleg bemutathatnám őt a többieknek is. Amilyen vadócnak tűnik biztos vagyok benne, hogy nem ijedne meg tőlük. Igen ez jó ötlet!

Mire hazaértem már be is sötétedett. Mivel 17 vagyok, és hamarosan 18 leszek (hogy ne történjék semmiféle félreértés Eijirou nem idősebb Katsukinál) már külön élek a szüleimtől, akiket nem nagyon lehet annak nevezni. Anyám elhagyott minket amikor 5 éves voltam, apám talált magának egy új nőt, akit természetesen ki nem állhatok, így igyekeztem minél hamarabb új életet kezdeni nélkülük. Úgyhogy jelenleg a barátnőmmel élek egy házban, de szerencsére jól elvagyunk.

Kaen szemszöge:

Nagyon rosszul vagyok. Nem bírom mozgatni a testrészeim. Ma hajnalban pedig a karomon kezdett el egy fekete mágia elterjedni. Már csak nyolc centi választja el a könyökömtől. Szinte az egész alkaromat be takarja ez a fekete dolog. Semmivel sem összetéveszthető démon mágia. Félek, hiszen amint elér a vállamig biztosan kómába esek.

Ami nagy baj. Nem akarom egyedül hagyni Katsukit. Midenki ellene van ebben a házban. Nem akarom, hogy valami baja legyen.

Oldalra nézve bámulok ki az ablakon, hiszen nem tudok mást csinálni. A napokban teljesen átvette az irányítást a mágia a testem felett. Ez pedig még csak azt sem engedi, hogy megmozduljak.Tehetetlen vagyok.

Ez nagyon nem jó.

Bár ki ne jött volna erre rá. Nem akarom elmondani Katsukinak, hisz csak anyám tudja rajtam kívül. Gyengének érzem magam. Képes voltam harc közben annyira elengedni magam, -mintha csak egy befejezett harc lenne ami már meg is nyertem- hogy egy haldokló mágus átkot is olvasott rám. Én pedig ezt észre sem vettem.

Annyira ártatlan érzés volt. Egy kis borzongás, amely végig futott a gerincemen, egy ártatlan érzés, mely hamarosan megöl. Mindenki ugrott volna, de már késő volt. A hátam mögött magában elmormolt egy átkot  az a rohadék.

Felszisszenek és végtagjaim megmerevednek.Mintha játszana velem ez az átok. Teljesen váratlan helyzetekben erősödik fel, aztán pedig mintha ezer kis tűvel szúrkálnának egyszerre.

Pár másodperc múlva elhagyott ez a borzalmas érzés, de egy kis része a karomban van. Ott van és nem megy el. Mintha egy lidérc kísértene, egyszerűen szörnyű és nem megy el. Egy borzalmas történés, amelyet nem tudom miképp érdemeltem ki. Vajon mit tettem?

Azt sem tudom hol vagyok. Ránézek a kezemre, és mintha gyorsabban terjedne a mágia. A szemeim fátyolossá válnak, teljesen elvesztem testem felett az irányítást.Szédülök.Nagyon szédülök és ez nem jó.

Próbálom a szemeimet nyitva tartani, de egyszerűen, mintha a testemből kiszívnák az energiát. Lassan lehunyom szemhéjamat,és mély álomba merülök. Talán örökre...

______________________________________

Heyyo! Ez a fejezetet most kissé érzelgősebb lett véleményem szerint, és most egy új szereplő is a képbe lépett, szemszög nézetéből.

Vajon Kaennel mi történhetett? Katsuki, hogy fogja megélni ezeket az új történéseket? Eijirou mégis hogyan fog viszonynulni Katsukihoz? A süninek lesznek barátai?

Hát ezek a kérdések a következő fejezetekben fognak kiderülni.

Ha tetszett akkor nyomj egy vote-ot és írd meg a véleményed kommentben! Hamarosan új fejezetet rakok ki. Addig is sok-sok yaoi-t és Plus Ultra! 🧡💚