Sweet nightmare

Ez meg mi volt?

/Tom szemszöge/
-Tom!-kiáltotta Timi.
Olyan volt mintha fejbe ütött volna. De nem tette mivel lefogtam mindkét kezét. Ráeszméltem arra hogy mit csinálok. "Nem vagyok normális.....mit tettem?..." gondoltam. Csak néztem az alattam fekvő lányra aki a kezét próbálta kivenni alólam. Kétségbeestem. Most elárultam saját magam. De nem bírtam tovább. Egyszerűen minden érzés ami volt bennem kiszabadult. De így?! Erőszakos voltam....meg durva....azzal a lánnyal akit....szeretek. Legszívesebben felálltam volna és teljes erőmmel belebasztam volna a fejem a falba. "Te tapló paraszt...mi a faszt művelsz??" Gondoltam. Egyre csak kavarogtak a gondolataim és elfeletkeztem arról hogy alattam van valaki. Leszálltam róla. Egy pillanatig még feküdt és rémültem. Felállt és fejbe ütött. Olyan erősen hogy a csattanás hangjától megsüketültem. Egy ideig. Megérdemeltem.
-Te bunkó paraszt! Ez mi volt? Hogy volt képed??...-szidott engem. De nem csak ő szidott engem. Én is szidtam magamat. Dühös voltam és feszült. Felálltam és bementem a fürdőszobába. Valószínűleg ha kint maradok ordítanék vele pedig nem rá vagyok mérges. Saját magamra. A fürdőszobában megálltam a csapnál a tükör előtt. Szembe néztem magammal.
-Te rohadék!-mondtam és belecsaptam a mellettem lévő szekrénybe. Nem érdekelt hogy fájt a kezem. Abban a pillanatban nem az fájt a legjobban. Hanem az hogy elvesztettem az eszem. A szememre tettem kezzem. Így álltam és azon gondolkodtam ez hogy történhetett. Amíg bent voltam hallottam valami nagy csattanást. Kinéztem és Timit láttam ahogy nagyon dühös.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem tőle. Rám se nézett és kicsantatott a szobából. Olyan hangosan csapta be az ajtót hogy valószínűleg az egész folyosó hallotta. Nem tudtam hova mehet. Meg lett mondva hogy délutáni szieszta. Leültem az ágyra. Megláttam aztán hirtelen az ablakot. Be volt törve. Felálltam hogy megnezzem tényleg jól láttom e. Hát nagyon is jól láttam. De néhány üvegszilánk véres is volt. Megrémültem. Mi van ha kárt tett magában? És azért ment ki hogy ne lássam? Idegállapotban ültem le az ágyra és a fejemet fogtam.

/Timi szemszöge/
Mintha valami olyasmit mondtam volna ami nagy hatással lett volna Tomra. Levette a száját az enyémről és rémültem nézett rám. Csak bámult maga elé. Ki akartam szabadulni. Megpróbáltam a kezemet kivenni alóla. Így feküdtünk mikor leszállt rólam. Felültem és felpofoztam. Nem sajnáltam.
-Te bunkó paraszt! Ez mi volt? Hogy volt képed?!-még cifrább dolgokat is mondtam. Úgy tűnt mint aki nem is figyel rám. Felállt és bement a mosdóba. Felalltam az ágyból. Fogtam a fejem és próbáltam megnyugodni. Nagyon ideges voltam. Ilyet még sosem éreztem. Soha senki a kibaszott életben nem cseszett fel engem ennyire mint ő most. Ideges voltam. És az idegességtől remegtem. Meg akartam ütni valakit. Legszívesebben Tomot vertem volna halálra de ő nem volt ott. Nem tudtam uralkodni magamon. Megfordultam és belütöttem az ablakba. A szilánkok szanaszét repültek. Nem akartam az ablakot kitörni de egyszerűen ideges voltam mint a szar. Elvettem az öklöm ami vérben úszott. Ránéztem néhány üvegre amik a véremtől voltak pirosak. Hallottam ahogy nyílik a fürdőszobaajtó.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Tom.
Nem néztem rá. Mert valszeg megvertem volna. Tudtam hogy ha ott maradok akkor biztos kárt teszek benne. De ugyebár nem akartam. Pedig megérdemelte volna. Be akartam menni a fürdőszobába de mivel tudjuk ki ott állt az ajtóban nem tudtam bemenni. Aztán nem volt más választásom. Kimentem a szobából. Tudtam hogy délutáni szieszta van. De mivel az ofő biztos a buszsöfőrrel trécselt így nem volt som veszteni valóm. Így is hallottam ahogy mások is átjárkáltak. Elmentem Vikiékhez. A karomból csöpögött a vér. Viki nyitotta ki. Meglepődött de amint meglátta a véres karom egyből beengedett. Bementem a fürdőszobába és lemostam a sebet.
-Veled mi történt?-kérdezte.
-Tom történt.
-Ezt ő csinálta?!
-Nem.
-Akkor ki?
-Elmesélem...
Elmodtam neki.
-Timi én tudtam hogy dühproblémáid vannak de hogy ennyire...
-Tudom és most fogalmam sincs mit csináljak. Hiszen nem rejtegethetek egy betört ablakot.
-Szerintem találj ki valamit és mond el az ofőnek.
Így mostam a kezem mikor Hanna is bettopant. Aggódóan állt mellém és a kezem figyelte.
-Ez hogy történt?-kérdezte.
-Ja megvágtam.
-Timi ez nem csak egy vágás! Ez egy hatalmas nagy seb!
-Mondom hogy jól vagyok! Ez egy vágás semmi több.
-Gyere bekötözöm-mondta.
Kaptam rá kötszert (mivel Hannánal mindig van) és tudtam hogy vissza kell mennem.

Így hát elindultam. Nyugodt voltam. Bár a kezem fájt mint a szar. Nem érdekelt. Visszamentem a szobába. Amint beléptem az osztályfőnökkel találtam magam szembe.
-Maga meg hol volt ha szabad kérdeznem?!-rivalt rám rögtön.
-Izé..magát kerestem-hazudtam.
-Mi az a kötés a kezeden??
-Hannáék megláttak és elláttak....
-És mi történt az ablakkal? Hát nem hiszem el hogy 15 éves létére nem lehet itthagyni egy szobába...
-Berobbant...tudja itt bent hűvösebb van mint kint ezért...
-Jó nem kell magyarázni..a kezével mi történt?
-Ahogy repültek a szilankok megvágtak..
-Nos mivel nem hinném hogy maga lenne a felelős és nem is Kaulitz úr és a természetet nem büntethetem meg ezért hívjuk az ablakosokat és kijavítjak. Viszont legyenek szívesek vigyázni.
Azzal kiment.
-Még volt pofád rám hívni a tanárnőt?!-rivaltam Tomra.
-Csak aggódtam..
-Mi a faszért?? Pár percel ezelőtt teljesen leszartad hogy vagyok!!
-Nem....csak...nem tudom hova raktam az eszem...és...nem tudtam mit is csinálok....bocsánat...
Nem tudtam mi volt sokkolóbb. Az hogy bocsánatot kért vagy az hogy van esze. Csak néztem rá dühösen. "Apád faszát" gondoltam. Nem érdekelt. Lefeküdtem az ágyra és a mobilomat bámultam. Ki voltam az élettől. Mivel érdemeltem én ezt ki?? Miért?? Lefeküdt mellém. Most nem ért hozzám. Akkor valóban nem csak pofon vágtam volna. Hamarosan megérkeztek a takarítók és az ablakosok. Elkezdték csinálni az ablakot. Én továbbra is a telefonomba néztem. Leszartam mindent