Sweet nightmare

Az lehetetlen

Szóval lassan megnyugodtunk. Nehezen de sikerült. Viszont kopogtak. Azt hittem Lili az újra. Felvont szemöldökkel mentem az ajtóhoz. Kinyitottam és Viki kétségbeesett arcával álltam szemben.
-Hát te?-néztem rá de megfogta a karom kihúzott a szobából és bevágta az ajtót.
-Mond te megőrültél?!-mondta.
-Mire fel?!
-Te képes voltál elmondani Hannának?!
-Mit? Nem mondtam meg neki hogy te ölted meg az aranyhalát.
-Shhh!! Nem ez...
-Akkor?
-Hogy te meg Tom.....tudod....
-Azt mondta nem érdekli...
-Faszt nem érdekli. Ott sír bent a szobában!
-Az lehetetlen-mondtam. Tudtam hogy Viki igazat mond de egyszerűen nem akartam elhinni. Bár van benne realitás. Végülis neki tetszett. Nem nekem. De majd úgy is rendben lesz nem? Nem? Remélem.
-Pedig de. Timi nem tudom mi járt abban a pillanatban a fejedben de ez szar döntés volt.
-Ugyan....majd megemészti....vagy valami....
-Jó az lehet de az nem most lesz az biztos.
-Akkor most mit csináljak. Vonjam vissza?
-Már nem hiszem sok értelme lenne. Összetört a szíve. Komolyan.
-Jó igen szar döntés volt. De most meg mi lesz?
-Nem tudom....
Ezután csak bámultunk egymásra értetlenül.
-Figyelj....én visszamegyek Hannához. Majd lesz valami nem?
-Ja lesz....
Azzal visszament. Én még mindig a folyosón álltam és csak arra tudtam gondolni milyen rossz ember vagyok. De most tényleg. Mi lesz? Majd kiderül. Viszont hirtelen Lili visítását hallottam és gyorsan bementem a szobába. Még csak az kéne hogy odajöjjön hozzám. Belépve Tomot sehol se láttam. Becsuktam az ajtót és körbe néztem. Aztán hirtelen valaki hangját hallottam:
-Csak itt vagy....
Megfordultam és Tomot láttam aki az ajtó mögött állt gondolom. Mire észbe kaphattam volna már felkapott az ölébe és az ágyhoz vitt.
-Tom tegyél le!-mondtam neki remélve hogy letesz. Azzal levetett az ágyra és újra fölöttem volt.
-Tom ne most. Nem vagyok abban a hangulatban.
-Majd leszel-mondta és a fejét a nyakam ívébe hajtotta. Olyan közel volt hogy éreztem ahogy levegőt vesz. -Majd leszel-mondta újra.
-Nem mondom.....
-Ne legyél már ilyen-mondta.
-Figye...-kezdtem volna de újra érezni kezdtem azt a dolgot a combomon. -Nem fogsz elcsábítani ezzel dologgal-mondtam.
-Igen?
-Igen képzeld.
-Mert még nem érezted máshonnan-mondta és feljebb kúszott. Ezáltal a dolog is feljebb került. Még nem egészen oda. De feljebb.
-Nem akarom máshonnan is megérezni-mondtam neki.
-Majd akarod-mondta. Már feljebb tolta újra. Lassan. Még nem ért el odáig.
-Tom én nem aka...-mondtam de felgyorsította. A dolog nagyon gyorsan ért el ahhoz a helyhez amire elakart. Az érintesétől felnyögtem. Nem hangosan.
-Tetszett?-mondta önelégülten.
-Az erős túlzás.
Azzal halkan felnevetett.
-Nagyon nevetséges-mondtam és próbáltam kikúszni alóla. De hirtelen elkezdett mozogni. "Mi a fasz?". Tom gyors légzésétől mégjobban ideges lettem. Megpróbáltam kikerülni alóla de hirtelen erősebben nyomta hozzá a dolgot és felnyögött:
-Maradj baby-ezt persze úgy ahogy Lili mondta neki. Jó erotikus hangon.
-Tom...te..nem vagy....normális-mondtam akadozva mert egyre nehezebben vettem levegőt.  Aztán az ofő hangját hallottuk:
-Molnár, Kaulitz vacsora!-azzal Tom megállt. Kivette a fejét a nyakam ívéből és gyengéden megcsókolt. Leszállt rólam és gyorsan megbizonyosodtam arról hogy volt e rajta fehérnemű. De szerencsére volt. Azzal felálltam odamentem az ajtóhoz és kimentem. De Tom elment mellettem és belemarkolt a fenekembe. Csak néztem utána és éreztem hogy vigyorog.