Sweet nightmare

Nem tudom

Amint kimentek Tommal értetlenül néztünk az ajtóra. Újra észbe kaptam miszerint az amit nem akartam kiderüljön kiderült. Fejem fogtam és elkezdtem fel-alá járkálni a szobában. "Hanna ezt megtudja nagyon mérges lesz. Talán már......most mi lesz?...." idegeskedtem. Csak kavarogtak a gondolataim és nem tudtam mit csináljak. Nem hallottam semmit és semmire sem figyeltem. A szívem elkezdett hevesen verni. Csak arra gondoltam hogy Hanna milyen lesz. Ideges voltam. Tudom nagyon nagyon NAGYON rossz ember vagyok. Hogy lehettem ilyen....bazdmeg. Már eluralkodott rajtam az idegesség. Mikor Tom magragadt a két karomnál közelebb húzott magához és a szemembe nézett.
-TIMI-mondta.
-M-mi van?-néztem rá.
-Mi bajod van?
-Én..nekem..semmi-léptem ki a kezei közül.
-Pedig láttom hogy van valami.
-Nem tényleg sem..
-Hanna?-nézett rám. "Mi a fasz? Ezt meg honnan tudja?? Hanna elmondta neki??? Nem az lehetetlen...." ilyen gondolatok cikáztak a fejembe.
-Miii?! Nemm dehogyis..-tagadtam. Nem fogom elárulni a legjobb barátnőm.
-Nem vagyok hülye.
-Tényleg?-néztem rá. Megforgatta a szemeit és hozzátette:
-Nem kell falaznod neki már amúgy is tudok mindent. Túl egyértelmű.
-Nem falazok senkinek...
-Mondom hogy tudok mindent. Ne aggódj szerintem. Majd megemészti vagy valami ilyesmi-jött újra közelebb.
-Nem tudom miről beszélsz mert én nem falazok senkinek...-magyaráztam volna de lehajolt hozzám és megcsókolt. Nem toltam el pedig el kellett volna. "Ez nem jó dolog" gondoltam. Aztán kapcsoltam. Otthagytam. Kinéztem az ablakon. "Szar ügy" gondoltam.
-Hülyeség az egész-mondtam félhangosan.
-Mi hülyeség?-jött mögém.
-Semmi..-mondtam és leültem az ágyra.
Leült mellém.
-Figyelj...-kezdte volna de kopogtak.
Felálltam és kinyitottam az ajtót. Az ofő volt kezdődik valami rendezvény az udvaron. Hívtam Tomot és elindultunk.

Kint sorakoztak az osztálytársaim. Rögtön Vikiékhez mentem. Már nagyjából kitaláltam mit fogok mondani Hannának. Amint odajöttek minden normális volt. Normálisan jöttek oda. Még Hanna is tök normális volt.
-Szia mizu?-jött oda.
-M-m..semmi.
-Ertem-mosolygott.
-Nem is haragszol?-kérdeztem óvatosan.
-Nem miért haragudnék?
-Őő Timi úgy érti hogy haragszol-e még a reggeli miatt-szállt be Viki. Nem tudtam miért csinálja ezt. Nem kell nekem falazni. Hanna már biztos tudja.
-Ja. Nem. Miért haragudnék? Tudom hogy nem kedvelik egymást. Ezen pedig nem tudok mit változtatni.
-Látod Timi Hanna azt mondja MINDEN RENDBEN VAN-mondta nagyon furcsán.
-Ja..izé..király.
-Amúgy hallottad mit terjeszt rólatok Lili?-kérdezte Hanna. Itt úgy éreztem elnyel a föld.
-Nem...mit?
-Azt hogy Tommal csókolóztatok..persze senki sem hisz neki. Ez lehetetlen. -nevetett. Én is elkezdtem nevetni. De nem őszintén. Csak azért hogy úgy tegyek mintha tényleg hazugság lenne.
Na de elindultunk és kimentünk sz udvarra.

Ott kint egy pasi tartott nekünk beszámolót asszem az ottani környezetről mert holnap túrázni megyünk. Nem mondom hogy érdekes volt. Végig hallgattuk. Aztán mentünk fel a szobába. Mentem volna be a sajátomba mikor valaki megragadta a kezem. Lili volt az.
-Mit akarsz szörnyella?-löktem el.
-Csak hogy tudd Tom az enyém!-mondta.
-Felőlem-mondtam és indultam volna be a szobába de újra megragadt a karomnál fogva.
-Nem hagyom hogy elvedd tőlem!
-Akkor ne hagyd-mondtam és megjobban ellöktem. Most viszont bementem a szobába.
-Ez hülye-mondtam amint beléptem.
-Kicsoda?-kérdezte Tom.
-Senki.
-Nem aggódsz már?-újra odajött.
-Nem.
Újra meg akart csókolni viszont most hátrébb léptem.
-Nem szeretnéd?-kérdezte és csábítóan nézett.
-Nem tudom...-mondtam.