Sweet nightmare

Hát így érzel?

Csak feküdtem a helyemen és telefonoztam. Nyugodt voltam mostmár de egy valami nem hagyott békén. És nem nem a fúró fülsiketítő hangja hanem ez ami történt. Mármint azt mondja elveszítette az eszét. Bár kötve hiszem hogy neki van olyan. De akkor is. Mármint mért pont ezt csinálta?! Megverhetett volna vagy akár kiabálhatott is volna velem de nem tette. Ehelyett inkább megcsókolt. Miért?! Sosem kedveltük egymást. Vagyis talán. Egyszer. Régen. De erről nem beszélünk. És nem volt több mint barátság. De miért is beszélek erről?! A lényeg az az hogy ez nagyon cringe volt. Most így visszagondolva kidobnám a taccsot ha újra megtenné. Na de dolgoztak a munkások és a takarítók és mikor végeztek kimentek. Még mindig tartott a délutáni szieszta ezért nem mehettem át senkihez. Sajnos. És amíg a munkások bent voltak nem is szólt hozzám a tudjuk ki. De kimentek rögtön megszólalt.
-Timi-mondta.
"Most mi a faszt akarsz?! Örülj annak hogy nem basztalak ki az ablakon" gondoltam. Nem szóltam hozzá. Csak néztem a készülékbe.
-Timi-mondta újra.
Továbbra is tartottam a szerepem.
-Timi-mondta de óvatosan meglökött. És hát azt nem nagyon bírom. Megrúgtam amitől felkiátott.
-Bazdmeg!
-Mit akarsz!??-rivaltam rá.
-Beszélni-nyúlt a bokajához.
-Ugyan miről?!
-Arról ami az előbb történt..
-Mit akarsz azon megbeszélni?!
-Figyelj én....én....
-Te te?!
-Én....azért viselkedtem így mert....mert...izé....
Kezdett felcseszni.
-Bögd már ki!!
-Mert....mert....
-Ha nem...-kezdtem volna de félbe szakított.
-Szeretlek!
Hát abban a pillanatban lepergett előttem az életem. Lesokkolódtam és csak néztem rá hold sápadtan. Aztán realizáltam. Ő Tom. Nem szerethet engem. Hisz gyűlől. És én is őt. Ez csak egy vicc. Nevetni kezdtem.
-Ja persze...jó vicc-néztem rá. Ő olyan komoly pillantást vetett rám hogy lassan átjutott hozzám is....ez nem vicc volt. Lassan abbahagytam a nevetést és összezavarodtam. Akkor ezért nem ütött meg soha...meg egy csomó minden...és akkor ezért viselkedett úgy régen mikor.....a faszomba...
-Most tényleg?-kérdeztem és éreztem ahogy minden vér megáll bennem. Ő csak nézett rám. Aztán elfordult és az arckifejezéséből rájöttem. Ez halálosan komoly. Felültem.
-Akkor ezért nem ütöttél meg soha?-néztem rá. Félve visszanézett rám.
-Igen...-mondta lassan. A szemében valami furát láttam. Mintha...összetört volna. Megrettentem. Soha nem láttam ilyennek.
-És azért...
-Igen..
Olyanná vált a levegő mintha megállt volna. Túl sok volt ez nekem. Ez durva. Nagyon durva. Azt a kurva.
-És tudom most biztos százszor jobban utálsz mint mielőtt idejöttünk. De szerettem volna ha tudod. Nem tudom tovább titkolni.
Most sikítani támadt volna kedvem. És nem nem azért mert örülök neki. Bár mondjuk annyira nem is haragszom rá. Ilyen is-is. Be akartam menni a fürdőszobába de nem lett volna szívem otthagyni. Nem tudom mi lett velem. Én nekem egyáltalán nem tetszik. De mondjuk az előbbi nem is volt olyan rossz. Csak kavarogtak bennem az érzelmek. De elfordult. Gondolom azért neki sem lehetett könnyű ezt elmondani pont nekem.
-Tudtam hogy rossz ötlet elmondani-mondta.
-Nem...nem az..-nem tudtam mit is mondhatnék. Mert azért azt se felejtettem el hogy ő nem csak egy random srác hanem az elméletbeli ellenségem. De nem volt szívem ahhoz hogy bunkó legyek vele. És így visszagondolva nem is tudom mért voltam vele az. Ha visszamehetnék az időbe jól felpofoznam magamat. Visszanézett rám és láttam a reményt a szemében.
-Nem az....-mondtam volna de felült. Egyre nehezebben vettem levegőt. Nem tudtam mi lesz. Úgy éreztem mintha az arcom égne. Aggódtam hogy nem vörös-e a fejem.
-Nem az?..-reménykedett.
-Nem..-kezdtem de az egyik kezét rátette az arcomra. "Ne sikíts" mondogattam magamnak. Elcsuklott a hangom. Elállt a szavam. Egyre csak azon koncentráltam hogy ne sikítsak. Mélyen belenézett a szemembe de nem úgy mint az előbb. Most nagyon is más volt. Gyengéden közelebb húzta az arcomat. "NE SIKÍTS" mondogattam magamnak. Közelebb jött. És újra megcsókolt. De nem úgy mint az előbb. Nem volt durva és erőszakos. Nyilván nem álltam ellen. Most teljesen normális volt. Most újra lenyomott az ágyra de nem úgy ahogy tette. Feljebb mászott az ölembe. Újra smároltuk de hangsúlyozom NEM ÚGY MINT AZ ELŐBB. Nem markolászta a derekam és nem fogott le. Teljesen nyugodtan voltunk. Mikor hallottam ahogy nyílik az ajtó.