Sweet nightmare

El ne felejtsd ki ő!

/Timi szemszöge/
Miután Viki elment visszamentem a szobába. Amint beléptem Tom felállt és felém közeledett. Hirtelen felcsendült a fülemben amit Viki mondott:
"Jó de ezalatt a kis románc alatt el ne felejsd ki ő"
Észbe kaptam. Már majdnem újra elkapott mikor kiléptem a kezei közül. Eltávolodtam tőle.
-Nem akarod folytatni?mosolyodott el.
Erre a kérdésre én sem tudtam mit mondjak. Igen is meg nem is. Csak néztem rá ő meg közeledett. Én hátráltam. Fogalmam sem volt mit akarok. Szerettem volna újra de egyben a hányinger kerülgetett ha rá gondoltam. Egyre csak mentem hátra mikor a falnak ütköztem. "Nincs menekvés" gondoltam. Már újra ott volt előttem és a keze újra a derekamat támasztotta. Elkezdett újra felém hajolni hogy megcsókoljon. Eltoltam magamtól. Meglepődött egy pillanatra de újra átváltott a feje őrülté.
-Nem akarsz megcsókolni?-mondta. A hangja csábító volt de egyre csak Viki szavai jártak a fejemben. "El ne felejsd ki ő". -Szeretnéd hogy eljátszuk újra?-mondta és éreztem ahogy újra a falnak készül nyomni. Most viszont időbe kapcsoltam. Ellöktem és elléptem a faltól.
-Szóval nem. Értem én. Akkor csináljuk máshogy-mondta. A hangja őrült volt. Megrettentem. "Most mi lesz?" gondoltam. Gyors léptekkel jött felém. Hiába akartam kikerülni nem tudtam. Felkapott az ölébe és így nyomott neki a falnak.
-Így jobb?-nézett őrjítően.
-Te bolond vagy!-mondtam.
-Igen. Megbolondulok érted- és azzal újra nekiállt engem falni. Az előző próbálkozásomból tanulva nem rángatóztam hogy abbahagyja. Úgy sem fogja. "Inkább ezt benyelem" gondoltam. Teljesen nyugodt voltam addig a pillanatig amíg a kezét végig nem sikította a fenekemen. Bekapcsolta a "Most szétverlek te tapló paraszt" üzemmódot. Mivel a kezemet nem szorította le mint az előbb így megfogtam és agyonütöttem. Mármint. Na jó tényleg agyonütöttem. Leesett a földre én meg lábra érkeztem. Olyan volt mint valami szuperhősös filmbe mikor a rosszfiú a padlón van és a hős pedig diadalmasan áll felette. Odébmentem.
-Ez meg mi a fasz volt?-nézett rám bosszúsan.
-Csak hogy tudd hol a helyed-mondtam.
-Tudod hol a helyem?-állt fel. Egy kocsit meginogott de megállt.-A szádban-mondta és újra elkezdett jönni felém. Az ajtóhoz rohantam. Kinyitottam és futottam volna kifelé mikor az ofő fejével találtam szembe magam. Megtorpantam és ahogy hallottam Tom is.
-Maguk mit csinálnak?-nézett ránk szigorúan.
-Ja izé...pont mentem volna Vikiékhez-színészkedtem.
-Na mindegy, legyenek szívesek lefáradni az ebédlőbe.
Ezután hátat fordított és elindult. Én is kiléptem mikor éreztem hogy valaki megall mögöttem. Lehajolt hozzám és a fülembe azt súgta:
-Ezért majd számolunk-és felgyorsította a lépteit és elhaladt mellettem. "Te utolsó rohadék tapló" gondoltam.

Leértem az ebédlőbe. Nagyon mérges voltam. Leültem Vikiékhez és nem volt elég hogy Tom így is kikészített Hanna is beszólt.
-Na jobban vagy már?-kérdezte.
-Sokkal-mondtam bosszúsan és Tomra néztem aki egy pillanatig engem nézett és elfordította a fejét. Viki látva hogy nem vagyok jó passzban elterelte a témát. Ha Hanna megegyszer beszólt volna lehet dühömben kitálalok mindent és hát ugye azt mindenki tudja hogy az nem lenne valami jó dolog. Szóval tovább (sőt egész ebéd alatt) valamiféle új szájfémyről beszélt. Nem azért mondom de most hogy mérges voltam sokkal jobban figyeltem rá. És egész érdekes volt amit mondott. Ebéd után mikor visszamentünk a szobába Vikivel lemaradtunk a sorból és mindent elmondtam neki. Ő azt mondta jól tettem hogy kiáltam magamért. Át akartam menni hozzájuk de az ofő azt mondta lesz egy kis délutáni szieszta és mindenki a SAJÁT szobájába köteles lenni. "Bazdmeg" gondoltam.

Belépve hallottam egy nagy ajtó csukódást. Mint egy horror filmbe mikor egyedül vagy otthon és becsukódik mögötted az ajtó. Csak hogy ez nem szellem volt. Nem is sororzatgyilkos hanem Tom. Hátranéztem. Tom újra felém közeledett.
-Most maradni fogsz-mondta.
-Honnan veszed te ezt?-mondtam neki.
-Mert most nem fogsz szabadulni. Elkaptalak-mondta és felkapott újra viszont lenyomott az ágyra. Felettem volt és újra teljes testsúlyával nyomott. El akartam lökni. Ki akartam venni a kezem alóla de nem tudtam. Így nyüglődtem mikor újra megcsókolt. Átdugta a nyelvét a számba. Olyan volt mintha azzal akarna megfojtani. Harcoltam.
-Ne harcolj-nyögött fel.-Add fel!
-Nem!-kiáltottam.
Kezei a derekamat markorlászták. Pillangók táncoltak a hasamba. De egyben rosszul is voltam. Pedig nem lett volna rossz. De Viki szavai csak úgy viszhangoztak a fejembe:
"El ne felejsd ki ő"
-Tom!-kiáltottam.