Sweet nightmare

A titok ami nem titok

-Tom!-ütötte meg a fülem az a vékony hang amit csak egy ember tud kiadni. Riadtan néztünk az ajtó felé ahol a hangot kiadó személy állt.
-Lili!-mondtuk egyszerre. "Bazdmeg" gondoltam. Valószínűleg Tomnak is hasonló juthatott eszébe. Ott állt az ajtóban tátott szájjal azzal a tipikus "has behúz, fenék kitol" állással. Eszembe jutott Hanna. Most már biztos nem marad titok ez az egész. Mért?! Kezdem egyre jobban megbánni hogy eljöttem. Hisz csak gondoljunk bele. Egy szobába vagyok azzal a fiúval akit nem tudom kedvelek-e és csókolózunk meg minden de közben tudom hogy ez nem jó dolog. Mármint. Jó lenne de mivel tudom hogy kinek a kiszemeltje így nagyon gáz. Szörnyű ember vagyok tudom. Tom leszállt rólam és én is felálltam. Ugyanolyan döbbent voltam mint Lili. Meg Tom is.
-Ti mit csináltok?!-sípított.
-Te mit keresel itt?!-rivalt rám Tom. Én csak álltam és figyeltem a jelentet. "Ez jó lesz" jegyeztem meg magamnak. -Délutáni szieszta van!!-folytatta Tom.
-Át akartam jönni mert látni szerettelek volna!!-kiáltozott tovább.
-És nem tudtál volna kopogni?!
-Nem kopogtam mivel arra számítottam hogy minden rendben van!! Honnan tudhattam volna hogy megcsalsz?!
-Megcsalni!?! Mondom hogy együtt sem vagyunk!! Soha a kicseszett életben nem leszünk!!
-Igen mert neked jobb ez a kurva!-mutatott rám.
-Te beszélsz? Nézzél már magadra te ringyó!-mondtam.
-Te maradj ki ebből!!-visított. Kedvem lett volna kitépni a póthaját. Én kurva?! És ezt pont ő mondja nekem?! Ez hülye.
-És ha nem?-léptem hozzá közelebb.-Szólsz apukádnak?-néztem rá.
Ő is közelebb jött hozzám. Tom aztán elém lépett. Gondolom ő is tudja hogy képes lennék verekedni vele és nagyvalószínüséggel én kerülnék ki győztesként. Ott ahol én nőttem fel sokkal nagyobb, erősebb emberekkel kellett verekedjek. Ez a csitri nekem meg se kottyanna. Pedig egyébként én nem Tom miatt vertem volna meg. Nekem aztán teljesen mindegy mit csinálnak meg hogy csinálják de az hogy én kurva legyek. Na ahhoz már kell fantázia.
-Mért véded őt ennyire?!-csattant fel Lili.
-Mert tudja hogy képes lennék letekerni azt a vakolattól ocsmány képed-mondtam.
-Mi?! Na akkor gyere!!-állt be ilyen szörnyű kezdő pózba. Nem azért de ilyen mini szoknyában, topban, magassarkúval én nem verekedtem volna senkivel.
-Itt nem lesz semmilyen fejletekerés!! Mindenki leáll, Lili meg visszamegy a szobájába!-próbálta lezárni Tom. De nem sikerült. Lilivel nehéz.
-Akkor magyarázd meg mi ez az egész!!-sikított.
-Semmi. Mi nem csináltunk semmit csak....
-Csak nyaltátok egymást!-mondta.
-Ez hülye-néztem oldalra és odébb mentem. Leültem és néztem mi történik.
-Nem..mi nem mi csak...izé..
-Hazudsz!!
Láttam Tomon hogy nem bírja és vagy megüti (aminek kisebb az esélye) vagy bevall mindent.
-Jó igen azt csináltuk most örülsz?!-nézett rá. Felalltam. A titok ami mostmár nem titok. Néztem Tomra aki realizálta hogy mit mondott.
-Mi folyik itt?-jött meg az osztályfőnök. "Hála a jó egnek" gondoltam magamban.
-Ők itt...-kezdte volna de félbe szakítottam.
-Mi teljesen elvoltunk mikor Lili csak úgy bejött tanárnő és zargat minket.
-Lili a többi ember is panaszkodik hogy berontasz másokhoz. Menj a szobádba azonnal!
-De..
-MENJ A SZOBÁDBA AZONNAL!-mondta az ofő. Azzal Lili kiballagott az osztályfőnök meg kiment és bezárta az ajtót.