Hogyan alkoss karaktert?

24. Karakterfejlődés

Nos az előző részben visszafelé tekintettünk, úgyhogy most tegyük meg ennek az ellenkezőjét. A karakterfejlődésről sokkal nehezebb beszélni, mert kell hozzá maga a történet is, de megkísérlek összehozni egy-két gondolatot.

A pillanat, amikor létrehozod a karakteredet, az optimális esetben a történeted legeslegelső momentuma. Innentől kezdve folyamatosan hatások fogják őt érni annak a cselekménynek következtében, amin végig akarod őt vezetni. Van esetleg egy célja, amiért küzd vagy a körülmények áldozata... stb. Elengedhetetlen, hogy mindeközben ne alakuljanak ki benne új gondolatok, ne alkalmazkodjon és fejlődjön.

A változásokat felépíteni sosem egyszerű, de többnyire két módszer áll a rendelkezésünkre.

Egyszeri, hirtelen esemény hatására változást elérni sokkal könnyebben bemutatható, ezért szerintem ez a gyakoribb is. Ugyanakkor egy ilyen esemény nem biztos, hogy azonnali hatást tud kifejteni, hiszen általában sokkal, megdöbbenéssel jár. Számomra olyan esetekben működik az ilyen hirtelen változás jól, amikor a karakter rádöbben valamire, amit egészen eddig nem vett észre vagy a hiedelmeivel teljesen ellentétes esemény történik. Nagyobb eséllyel negatív és főleg kapcsolati rendszereket céloz legyen az karakter-karakter, karakter-államrendszer vagy akár karakter-hitrendszer.

Lassú fejlődés szerintem csak tudatosan, sorozatos megtervezett események hatására lehet hitelesen elérni. Ilyenkor lehet sokkal mélyebb dolgokat is megcélozni, ami már hosszabb távon hatnak a személyiségre. Érdemes lehet lépcsőzetesen felépíteni az események sorozatát, mintha csak érvekkel próbálnád meggyőzni a karaktert, hogy gondolkozzon a változáson. 

Személyiség fejlődés felépítésében nem tilos keresni előre olyan pontokat, amiket érdemes vagy érdekes lehet fejleszteni. Ezeket érdemes fókuszba helyezni, a történet elején kidomborítani, hogy később érzékelhető legyen a változás.

Vegyünk példának egy mogorva szereplőt, aki a történet végére egészen szívélyessé válik. Ebben az esetben érdemes végiggondolni, hogy miben nyilvánul meg a szereplő mogorva jellemvonása. Például folyamatosan összefonja a karjait, rövid, tőmondatokban kommunikál és ha nem szólnak hozzá, nem vesz részt a beszélgetésbe. Tehát a testbeszédére érdemes odafigyelni és a párbeszédekre, amiben részt vesz. (Itt még érdemes lehet tudatosítani magunkban azt is, hogy ez a szereplő egy-egy párbeszédes jelenetben ne tűnjön el teljesen és kitalálni azt, hogyan fogod az olvasó tudatában tartani azt, hogy ő jelen van, annak ellenére, hogy ritkán vagy egyáltalán nem fog részt venni magában a beszélgetésben.) A folyamat alatt érdemes utána nézni, milyen egyre kevésbé zárkózott testtartásokat tudsz neki adni és egyre komplexebb mondatokban, sőt saját magától is megszólaltatni.

Arra, hogyan érd el a változás érzékeltetését, szerintem két különböző logikával lehet eljutni, amik igazából egymás ellentétei.

Gondolhatsz arra, hogy mit szeretnél, hova jusson el a karaktered, és ehhez keresel olyan eseményeket, amik a jellembeli változását előidézik. Ez főleg akkor szerencsés, ha nincs egy kész cselekményed, hiszen nem kell beleerőszakolnod a történetbe olyan részeket, amik lehet, kicsit sem illenének bele, csak azért, hogy a főszereplődről elmondhasd: fejlődött. Másfelől pedig segít alakítani magát a cselekményt is.

A másik módszer, ha számba veszed, milyen pillanatai lesznek a szereplődnek és ezek mit fognak rajta alakítani. Itt igazából nincs meg a cél, hogy mivé szeretnéd formálni a karaktered, de már van egy cselekményed, amin végig kell mennie és alkalmazkodnia az adott helyzethez.

Ha már mind a kettőre van ötleted, akkor szerencsés helyzetben ezek (a cselekmény és a jellemfejlődés) alátámasztja egymást. Szerencsétlenebb szituációban találkozhatsz ellentmondásokkal, amik eléggé megnehezítik az életedet.

Azt is figyelembe veheted, hogy nem csak pozitív irányba, hanem negatív irányba is lehet fejlődni. A legjobb szándékú karakternél is betelhet a pohár egyszer, és fejlődhet benne olyan tulajdonság, mint az önzőség vagy közömbösség, hogy végre ne használják ki. A lényeg az, hogy ezt valamilyen módon érzékeltesd. Kivetítheted a gondolatait, még akkor is, ha valami teljesen mást mond, leírhatod a szorongását, vagy fordíthat figyelmet olyan dolgokra, amik azt jelzik, hogy ő valójában egészen máshogy érzi magát, minthogy ökölbe szorul a keze mosolygás közben.

Amikor fejlődésről van szó, az sosem azt jelenti, hogy a karaktered kicserélődik és egy teljesen új személyiséggé válik a történet végére. Elég egy-egy tulajdonságot kiválasztanod és azon picit csiszolni. Még csak az sem fontos, hogy teljes ellentétes tulajdonságot vegyen magára, mert az kicsit úgy fog állni, mint tehénen a gatya. Nem cél, hogy egy egoista karakterből a történet végére olyan embert faragj, aki mindenkit saját maga elé helyez, de már az is fejlődés lehet, ha picikét visszavesz az arcából.

Kérdés: Szereted, ha a karakterek fejlődnek egy történetbe vagy azt preferálod, ha hűek maradnak önmagukhoz?

Feladat: Keress olyan tulajdonságokat a karakteredben, amik a történeted folyamán fejleszthetők!