A MÓDSZER - egy karakterem példáján át

32 5 1
                                    


Azt javaslom, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyük számba, hogy mit csináltunk eddig. Kicsit felkészültünk a személyiségalkotásra, elképzeltünk egy fizikai vázat, és alkottunk neki egy kapcsolati rendszert. De azt még mindig nem tudjuk, hogy ki is a karakterünk pontosan, ugye?

Itt szeretném bemutatni a módszeremet egy példán keresztül (hátha könnyebb megérteni). Az alábbi családmodell lesz a segítségünkre:

(Mielőtt a szívedhez kapnál, hogy "Ó KENYÉR! SPOILER KÖVETKEZIK!" szeretnélek megnyugtatni, hogy ezzel a történettel és karakterrel igencsak kis eséllyel fogsz találkozni, de ha mégis, jó ha tudod, hogy ez a karakterrajz nem teljes és csak olyan i...

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

(Mielőtt a szívedhez kapnál, hogy "Ó KENYÉR! SPOILER KÖVETKEZIK!" szeretnélek megnyugtatni, hogy ezzel a történettel és karakterrel igencsak kis eséllyel fogsz találkozni, de ha mégis, jó ha tudod, hogy ez a karakterrajz nem teljes és csak olyan információt tartalmaz, ami az első fejezetből amúgy is kiderül.) 

Nem szoktam ennyire kisarkítani a dolgot, de a módszer lényege igazából az, hogy megállapítok egy tényt egy kapcsolat természetéről. Pozitív vagy inkább negatív (esetleg semleges), és érvelek mellette, hogy ez miért alakult így. Majd következtetést vonok le, hogy ez a kapcsolat miként volt/van hatással a karakteremre. Lássuk a gyakorlatban!

A főszereplőnk Dóra, középső gyermek egy olyan családban, aminek apai ága vámpírok gyilkolásából tartja fenn magát, őriz bizonyos tradíciókat, és fontos a születési előjog. Ugyanakkor anyai ágról általános, hétköznapi életet tapasztalhat meg.

Vagyis eleve adott egy kulturális keveredés, amit Dóra személyiségének kialakításakor fontos szemmel tartani. Akaratlanul is fel lehet venni bizonyos szokásokat (már csak a hovatartozás vágya és a beilleszkedés miatt is), ha a sajátunktól eltérő szokásrendszerbe csöppenünk. Esetünkben Dórát erősebb szálak fűzik vámpírgyilkoló őseihez.

Ezért induljunk is el az apai oldal felől. Dóra viszonya az apjához jellemzően pozitív. Elfogadta az általa felállított szabályokat, korlátokat és kihívásokat, amiket mindig igyekezett teljesíteni. Az apa karaktere egy szabályokon alapuló, egyértelmű világképet mutat, amihez, ha felnő a saját társadalmában, jól megbecsült helye lesz a lánynak. Igyekszik magáévá tenni azt az értékrendet, amit az apja képvisel. Az apja elvesztését nem dolgozta fel, még mindig a gyász harag fázisában van leragadva.

Dóra ennek következtében magához is nagyon szigorú, hajlamos túlhajtani magát, maximalistán hozzáállni a saját teljesítményéhez. Mivel teljesen tisztában vele, hogy kivé fog válni, elvár egy bizonyos tiszteletet még fiatal kora ellenére is. Ismeri a kötelességét, és nem habozik eleget tenni neki, számára ez elégedettség érzetet ad. Az apja elvesztése után érzett harag miatt hajlamos elveszteni a türelmét, és dühkitörései is vannak időnként.

A második legfontosabb személy apai ágról Dóra nagynénje. Ő a példakép Dóra életében. Ritkán bukkan fel, de akkor mindig nagy hatással van a lány életére. Temperamentumát tekintve nyugodt, mindig mindenkihez van egy jó szava, megfontolt, olyan hatást kelt, mint aki akárkivel jóban van.

Dóra automatikusan húz egy párhuzamot önmaga és Nóra közt, hiszen generációjukban mind a ketten a második szülöttek, azonban idealizálja a nagynénjét. Próbálja felvenni a nyugalmát, a kedves mosolygását, független elvonulását, de nem látja még át, hogy e mögött egy tudatos elfojtás lappang.

Henrik az a típusú ember, aki ösztönösen ügyes minden fizikai tevékenységben, viszont nem mutat sok érdeklődést a dolog iránt. Akaratlanul is kihívást állít a húga elé, viszont sosem rest segíteni, magyarázni és bátorítani. Konfliktuskerülő ember, ami gyakran okoz súrlódást közte és az apja közt.

Dóra viszonya a bátyához sokszor volt gyerekként stresszes, mivel magát is hozzá hasonlította. Egyfajta versengés és némi irigység vegyül a kapcsolatukba Dóra részéről, amiért ő nem „született zseni", de ezt sosem veszi fel a bátya. Ő tanít Dórának kitartást, azt, hogy néha más szempontból kell nézni a dolgokat, hogy sikerüljenek. A halálával Dóra a védelmi bástyáját vesztette el, emiatt bizonytalanság alakult ki benne.

Regina egy életet élvező, ugyanakkor befelé forduló, elvonuló ember, aki szívesen tölt egyedül időt akár egy kiállításon, színházban vagy bármilyen kulturális eseményen. Sokáig kerül a dolgok hatása alá érzelmileg, ugyanakkor maga nem egy alkotó természet. Kissé elveszett, célt vesztett ember, aki a műveltséget fontosnak tartja. Kellemesen eléldegél a férje mellett, aki mindig is hagyta a feleségét, hogy hadd menjen és élje az életét, amíg nem szól bele, hogyan intézi a saját dolgait.

Dóra nem igazán képes megérteni az édesanyját. Elutasítja az életstílusát, az érdeklődési körét. Nem látja át a műveltségben rejlő értelmet, lehetőségeket, így egy idő után Dórában kialakul az a nézet, hogy az édesanyja csak naplopó, gyakran érzi kívülállónak. Ugyanakkor imponál neki, hogy mindig azt csinálja, amihez kedve van, átvette tőle azt is, hogy nem szereti, ha beleszólnak a dolgaiba. A gyász feldolgozásában kicsit sem tudott Dóra segítségére lenni, számára az volt a természetes, hogy magában elfojtja, így a gyerekei is ezt tették. Felelősségtudata miatt Dóra némileg az anyja helyébe lépett a család életében.

Ella egész életében ki volt rekesztve az apai figyelem köréből, így egyfajta távolságtartással kezeli Dóra is. Sosem volt nyíltan kimondva a családban, de Ella csak féltestvére Henriknek és Dórának. A lány emiatt egy általános meg nem értettségbe, elveszettségbe cseppent, aki folyamatosan bajba keveri magát, hogy felhívja magára a figyelmet.

Dóra kívülállóként tekintett mindig is Ellára, de apjuk halála után megváltozott a viszonyuk. Dóra úgy érezte, hogy felelős Elláért, így gyakran ő vigasztalta. A korábbi távolságtartás miatt nincs a testvérek között maradéktalan bizalmi viszony, de gyakran falaznak egymásnak, kezdenek cinkostársakká válni, ugyanakkor Dóra képtelen elengedni már-már anyáskodó hozzáállását a húga felé. Sok szempontból nem érti meg a lányt, egészen másképpen tapasztalták meg a gyerekkorukat, de Dóra a húgától is sok türelmet tanul.

Huh, ez elég tömény volt, de most jön az utolsó lépés. Most akkor milyen ember Dóra? Szedjük össze a jellemzőit!

Szereti az egyértelmű helyzeteket, akkor könnyen nyeregben érzi magát. Van egy elég erőteljes éntudata. Kötelességtudó, sikereket hajszoló, maximalista, megbízható. Kimondottan nehezen viseli a tétlenséget. Ha nem tud megoldani egy problémát, mindig a megoldásra koncentrál. Elvárja, hogy tiszteletet mutassanak felé, habár ezt még nem egészen érdemelte ki, és ez gyakran okoz neki problémát a hétköznapi életében. Sokszor érez dühöt, keserűséget, amit elfojt saját magában, mert nem tudja, hogyan dolgozza fel az apja és a bátyja elvesztését. Saját személyiségét megerőszakolva próbál mindenkivel kedvesen eltársalogni, de minél idősebb lesz, annál kevésbé érzi magáénak a szerepet. Szeret elvonulni, egyedül érzi magát a legnagyobb biztonságban, a világra egy bizonytalan, kiszámíthatatlan helyként tekint, ahova nehezen illeszkedik be katonás, karcos stílusa miatt. Nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit csináljon, a saját feje és elképzelései után megy, inkább a saját hibáiból tanul és von le következtetést később. Azokhoz türelmes, akik közel állnak hozzá. Van egy gondoskodó oldala, amit leginkább édesapjáról mintázott, kedvesen és határozottan irányít, szab határokat.

Nos, így sikerült Dóra fő jellemzőit felépíteni a környezete alapján. Természetesen ezen kívül még vannak árnyalatok, és más emberek, akik hatottak a karakterre, de talán így is hosszú és tömény lett a magyarázat.

Kérdés: Érthetően tudtam leírni a magyarázatot? Hogy tetszett a módszer?

Feladat: Próbáld levezetni a karaktered jellemét a környezetéből!

Hogyan alkoss karaktert?Where stories live. Discover now