Egymásnak teremtve

2. rész

-Helló!-köszöntem meglepetten a számomra ismeretlen pasinak.

-Szia Evelin!-adott két puszit az arcomra mosolyogva.-Lányok!-intett a barátnőimnek.-Elrabolhatom egy kicsit a tanárnőt?

-Pe-persze!-bólogattak a csajok kánonban.

Uram atyám! Mikor a tanárnő jelzőt használta rám, akkor esett le, hogy ez tényleg Levente, mivel már időtlen idők óta nem szólított így senki.

-Levente???-néztem rá miközben elsétáltunk egy nyugisabb részre és leültünk egy üres asztalhoz egymással szemben.

Nem válaszolt, csak mosolyogva bólintott.

-Semmit sem változtál, de gondolom a csapból is ez folyik mióta hazajöttél.-intett le egy pincért.-Még mindig ugyanaz a kedvenc piád?-érdeklődött, miután idejött egy srác felvenni a rendelésünket.-1 pohár édes vörös bort és 1 whiskey-t tisztán!-adta le a rendelést az italokért felelős srácnak, miután bólintottam a kérdésére.

-Te viszont...-alig tudtam hogy mit mondjak. Mintha egy teljesen más ember ült volna velem szemben. Nyoma sem volt az egykor mackós alkatú félénk fiúnak, akit én annyira szerettem.

-Én viszont megvénültem!-nevette el magát.-De mesélj már, mi újság veled és ami a legfontosabb hogy-hogy újra itthon?

-Dehogyis, ne butáskodj! Mennyi is lehetsz?-néztem rá hunyorítva.-18?-nevettem el magam.-Nem, de most komolyan... az én emlékezetemben nagyon másként élsz.-mosolyogtam el magam, ahogy eszembe jutottak a kis külön óráink és ennek köszönhetően egy kicsit könnybe is lábadtak a szemeim.-Pályát váltottam és mivel nagyon honvágyam volt már, hazajöttem.-néztem hátra a csajok irányába.

-Az szuper!-mosolygott.-Egyébként kikérem magamnak, idén töltöm majd be a 23-at!-kacsintott rám.-Köszönjük!-mondta mikor meghozták az italainkat.-És?-nézett mélyen a szemeimbe.-Hogy tetszett a kis meglepim?

-Az te voltál!?-kortyoltam egyet az italomba kikerekedett szemekkel.

Válaszként csak bólintott és ekkor vettem észre, hogy a nyakamat nézegeti mosolyogva.

-Örömmel látom, hogy még azóta is viseled!-célzott az egykor tőle kapott macis nyakláncra.

Erre nem igazán tudtam mit mondani, ugyanis féltem, ha előtörnek a közös emlékeink, akkor sírásba fog fulladni ez a beszélgetés.

-De most már te is mesélj valamit! Mivel foglalkozol? Itt laksz még Pesten vagy elköltöztél esetleg?-néztem rá érdeklődve.

-2 éve alapítottam egy informatikai biztonsági céget, ahol egy az általam fejlesztett telefonos alkalmazással összekapcsolva védjük le az ügyfeleink házait.-emelte fel a poharát és elkezdte kortyolgatni a whisky-t.-És igen, itt lakom még mindig, annyi különbséggel, hogy már külön lakásban.-válaszolt készségesen.

-Azta!-ráztam meg a fejemet elismerően.-Mindig is sejtettem, hogy sokra fogod még vinni.-álltam fel az asztaltól.

-Már mész is!?-nézett fel rám meglepetten.

-Nem, csak gondoltam odamegyek a csajokhoz, neked még biztos lesz feladatod vagy nem tudom mármint énekelni.-magyarázkodtam.

-Szeretnéd, hogy énekeljek még valamit?-lepett meg a kérdésével.

-Persze, ha van kedved, akkor szívesen hallgatjuk!-mosolyogtam.

-Jó, akkor ülj még vissza egy kicsit kérlek!-állt fel és vette ki a poharat a kezemből, majd letette az asztalra.-Család? Férj? Esetleg gyerekek?-szegezte nekem a kérdéseit amitől úgy éreztem magam mintha egy kihallgatás kellős közepébe csöppentem volna.

-Nem, nem és a harmadik kérdésre is nem a válasz.-csóváltam meg a fejemet.-Na és neked?-kérdeztem vissza.

-Nekem is ugyanúgy semmi!-koccintotta a poharát az enyémhez.-Azt csiripelik a madarak, hogy hamarosan megjelenik az első könyved.-lepett meg hogy ilyen jól tájékozott.

-Miféle madarak csiripelnek erre?-kérdeztem nem túl természetes mosollyal az arcomon.

-Az nem fontos!-legyintett egyet.-Engem inkább az érdekelne, hogy mi a műfaja és mikor olvashatom el végre?-hajolt felém közelebb az asztalon keresztül.

-Kezdjük ott, hogy rajtam és a kiadómon kívül senki sem olvashatja el, amíg hivatalosan is meg nem jelenik a könyvesboltok polcain, másrészt pedig nem hiszem hogy érdekelne téged az effajta műfaj.-piszkáltam a kezemben lévő poharat.

-Rendben Ms. Sparks, vettem a lapot!-nevette el magát hátradőlve a székében.

-Milyen Ms. Sparks és milyen lapot vettél!?-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Hosszú, hagyjuk!-tette a kezét az asztalon lévő kezemre.

-Asszem most már tényleg ideje visszamennem a csajokhoz!-álltam fel egy kicsit zavartan, ugyanis nagyon mély emlékeket ébresztett fel bennem az érintése és ettől bármennyire is nem akartam, egy kicsit zavarba jöttem.

-Jó!-állt fel ő is.-Örülök, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni és ami a legfontosabb: üdv újra itthon!-kacsintott rám.

Mondanom sem kell, ahogy visszamentem a csajokhoz, egyből elkezdtek faggatni.

-Mit mondott? Elhívott randira?-rontott nekem a kerdéseivel felváltva Brigi és Rebi.

-Semmit és természetesen nem!-tettem le a poharamat egy határozott mozdulattal az asztalra.

-Akkor el fog!?-tette fel a kérdést Nati.

-Nemmm!-válaszoltam kissé ingerülten.

-Jól van már, majd eljön annak is az ideje, mi meg majd követjük őket!-szőtte a terveket Brigi.

-Na idefigyelj jányom!-emeltem fel egy kicsit a hangomat.-Ha el is megyek még ebben az életben valakivel randizni, az az illető nem Levente lesz és leszel szíves nem követni, ha randira megyek!-fenyegettem meg a mutatóujjammal.

-Ajj már, nem kell egyből a torkomnak esni!-tette fel a kezeit védekezően, majd kivette a matrinijéből az olajbogyót és a számba nyomta.

-Tudod nagyon jól, hogy mennyire utálom ezt a bogyót, ennek ellenére mégis képes vagy a számba tuszkolni!-rágtam össze durcásan.

-Persze hogy tudja, azért is nyomta a szádba, meg hogy amíg eszel, addig se tudj fenyegetőzni!-nevetgélt Rebeka a másik kettővel együtt.