Egymásnak teremtve

12. rész

-És hiába elmondtam már neki vagy százszor, mégsem fogja fel, hogy még az esküvőnk előtt teherbe akarok esni!-panaszkodott.

-Jajj, ne is törődj vele és hidd el hogy össze fog jönni a baba, egyszerűen csak nem kell rágörcsölni.-simogattam meg a hátát együttérzően.

-De hiszen te könnyen beszélsz!-nézett rám kisírt szemekkel.-Te, aki világéletedben csak 1 pasival szexeltél!-vetette a szememre, amiért nem sokkal azután, hogy elköltöztem itthonról visszafogadtam az exemet, aki azóta újra az exem, annyi különbséggel hogy ezúttal már végérvényesen.

-Most ezzel azt akarod mondani, hogy nekem azért könnyű, mert nem feküdtem össze minden második szembejövő csávóval!?-szúrtam neki vissza a szavaimmal.

-Szóval szerinted én egy ribanc vagyok!?-hagyta abba hirtelen a sírást és váltott át hisztis hangnembe.

-Nem, egy szóval sem mondtam azt, csak te is beláthatod, hogy te kezdted a beszólogatást!-löktem oldalba.

Fogalmam sincs, hogy meddig beszélgettünk még Rebivel, már csak csak arra eszméltem, hogy nagyon de nagyon közelről csörög a telefonom.

-Ki ne találd, hogy most már meg te akarsz szexelni!-vette fel a telót Rebeka köszönés nélkül.

-Ne bántsd már egyből szerencsétlent, tudod egyáltalán hogy hány óra van!?-néztem fel a kanapén mellettem fekvő barinőmre félkómásan.

-Úúú jaj nem, ne haragudj!-kezdett el szabadkozni.-Igen itt, adom máris!-nyomta a fülemhez a telefont.-Azt hittem hogy az enyém és bocsi!-tátogta felém.-Levi az és veled akar beszélni!-kacsintott rám, majd feltápászkodott mellőlem és besietett a konyhába.

-Levente!?-szóltam bele a készülékbe ásítozva.

-Mi folyik ott Evelin!?-kérdezte nevetgélve.

-Itt?-kérdeztem vissza miközben nagynehezen felültem.-Most még semmi, de ha a megérzésem nem csal, akkor hamarosan kávé, az fog folyni!

-Tudod te, hogy nem így értettem, de ez most mindegy is!-váltott témát.-Egy szívességet szeretnék kérni tőled!

-Szívességet? Tőlem!?-kérdeztem meglepett hangnemben.

-Igen. Szívességet. Tőled!-ismételte el a szavakat.

-Kinyögnéd akkor végre, hogy miről lenne szó!?-türelmetlenkedtem.

-Csak a keresztfiam...de ha nem érsz rá vagy bármi, természetesen azt is megértem.-hadovált össze-vissza.

-Mi milyen keresztfiad!?-kérdezősködtem.-Eddig azt sem tudtam, hogy van keresztfiad!

-Akkor most már tudod. Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy ma délután nem tudnál-e rá vigyázni egy kicsit?-tért végre a lényegre.

-Az attól függ...-mentem be Rebihez a konyhába és öntöttem magamnak egy csésze friss kávét.-Te nem érsz rá?-kérdeztem a kávémat kortyolgatva.

-Ha ráérnék, akkor szerinted kérnék segítséget!?-hallatszott a hangján, hogy egy kicsit ingerült.

-Ebben mondjuk lehet valami.-nyitottam ki a hűtőt.-Csinálsz valami reggelit drágám?-nyomtam Rebi kézbe a tojástartót.

-Akkor? Mit válaszolsz?-türelmetlenkedett Levente a vonal túlsó végén.

-Legyen, nem bánom!-egyeztem bele.-Mikor értek ide kb?

-Angyal vagy!-lett egyből jobb kedve.-Nekem legkésőbb 14 órára oda kell érnem egy megbeszélésre, úgyhogy előtte 1 órával eldobom hozzád a kissrácot, ha neked is oké így.

-Jó, nyitva hagyom az ajtót!-mondtam, majd kinyomtam a telefont.

-Ne hari drágám!-hagyta félbe a reggelijét Rebi és megpuszilt.-De nekem most sürgősen mennem kell!-indult el az előszobába.

-Nem haragszom, de ha lehet akkor próbálj meg egy kicsit több türelmet tanúsítani a vőlegényed iránt!-simogattam meg a hátát, amíg felvette a cipőjét.

-Meglesz, de neki meg leszel szíves megmondani akkor, hogy ne ellenkezzen, amikor itt az idő!-lépett ki a házamból mindenre elszánt tekintettel az arcán.

-Oké és egy kalappal!-kiabáltam utána.

Amíg Leventééket vártam kitakarítottam a házat, főleg a konyhát, mivel a drágalátos barátnőm elég jól főz, viszont irtó nagy kupit csinál közben.

Aztán még gyorsan lezuhanyoztam és megnéztem az e-mailjeimet.

-Hahó! Megjöttünk!-kiabált be az előszobából Levente.-Köszönj szépen a néninek!-adott utasításokat gondolom a keresztfiának.-De előbb vegyük le ügyesen a csukádat!

-Itt vagyok, gyertek be nyugodtan!-zártam le a laptopomat, letettem a dohányzóasztalra, felálltam a kanapéról és kimentem eléjük az előszobába.

-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.

-Szia Evelin!-jött ide hozzám a kisfiú kezét fogva.

-Csókolom!-Kovács Péter vagyok, de a barátaimnak csak Peti!-nyújtotta felém a kis kezét illedelmesen.

-Szia Péter!-mosolyogtam rá miközben kezet fogtunk.-De ha gondolod, akkor tegezz csak nyugodtan!

-Jó, akkor szia!-nézett fel Leventére.-Keresztapu!

-Mondd csak Petya!-simogatta meg a fejét.

-Nem azt mondtad, hogy sürgős elintéznivalód van?-rángatta meg a kezét.

-De igen, csak én is köszönök gyorsan a néninek és már itt sem vagyok!-nyomott 1 puszit az arcomra.

-Milyen néni, Levente!?-vetettem rá gyilkos pillantást.

-Hát Evelin néni!-nevette el magát.

-Ó hogy az a...-indultam el ajtót nyitni.

-Jó nyugi már, csak vicceltem!-kacsintott rám, majd mielőtt kilépett volna az ajtón, ölbe kapta Petit és megpuszilgatta, majd felém fordult.-Jól el lesztek és ugye nem gáz, hogy átpasszoltam a kissrácot?

-Menj csak nyugodtan és ne aggódj, szerintem jól ki fogunk jönni.-fogtam meg Peti kezét, miután a keresztapja letette az öléből.-Ugye Peti?-mosolyogtam rá.

-Naná!-csapott egyet Levente lábára, mivel csak azt érte fel.-Pápá!-integetett neki.

-Jó, megyek már, vettem a lapot!-csóvalta meg a fejét.-Amint végzek a megbeszélésen, azonnal jövök vissza!-nyomott még egy puszit az arcomra.-Jók legyetek!-viharzott ki a házból jókedvűen.

-Te itt laksz?-nézett szét kikerekedett szemekkel a nappaliban.

-Igen, nemrég költöztem haza.-mentem be gyorsan a konyhába.-Mit kérsz inni?

-Egy kis narancslevet ha van, köszönöm!-válaszolt illedelmesen.

-Viszem egy pillanat!-öntöttem neki egy pohár gyümölcslevet.-csüccs le!-húztam ki neki egy széket az étkező asztalnál miután a kezébe adtam az innivalót.

-Köszönöm szépen!-foglalt helyet.

-Egészségedre!-tettem rá gyorsan a telefonomat a töltőre.-Ebédeltél már?

-Igen, de a keresztapám nem egy profi szakács, úgyhogy tudnék még enni!-vakarta meg a fejét.

-Ezzel én is tisztában vagyok!-mondtam nevetést visszafolytva.-Mit ennél?-guggoltam le hozzá.

-Nem vagyok válogatós, mindent megeszek.-itta ki a pohara tartalmát.

-Akkor mit szólnál, ha rendelnénk egy pizzát?-nyúltam a telómért.

-Az szuper lenne!-mosolygott.

Miután megrendeltem a pizzát, leültem én is az asztalhoz és nekiláttunk társasjátékozni.

-Ezt nem hiszem el!-emeltem fel a kezeimet, jelezve hogy feladom.-Inkább játszunk valami mást, mert így az 5. vesztes kör után nem igazán mernék egy újabb visszavágóba belekezdeni.

-Jó, akkor most én választok!-állt fel az asztaltól.

-Rendben. Mi legyen a következő játék?-álltam fel én is az asztaltól.