Egymásnak teremtve

16. rész

-Mit szólnál egy kávéhoz?-lépett mellém és megnyomta a lift hívó gombját.

-Ölni tudnék egy kávéért!-nevettem el magam miközben beléptem a liftbe.

-Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen gyilkos kijelentésnek valaha is ennyire örülni fogok!-lépett be ő is.

-Egy pillanat!-kotortam elő a telómat a táskámból, mikor kisétáltunk a liftből a mélygarázsban, hogy megnézzem ki hív.-Mondd gyorsan Levente!-szóltam bele ingerülten.

-Végeztél már?-suttogott.

-Igen, de te mi a fészkes fenéért suttogsz!?-indultam el a kocsim felé.

-Evelin!-kocogtatta meg a vállamat valaki.

-Mi van!?-kérdeztem vissza bunkón és már csak mikor megfordultam, akkor vettem észre, hogy Robi az.-Jaj, elnézést ne haragudj!-kezdtem el magyarázkodni.

-Nem értem hogy miért kellene rád haragudnom, de ha ettől megnyugszol, akkor nem haragszom!-nevetgélt Levente a vonal túlsó végéről.

-Nem neked beszéltem te majom!, hanem Robinak-kiabáltam bele a telefonba.

-Intézd csak el, addig én itt megvárlak!-sétált egy kicsit arrébb.-Csak azt akartam mondani, hogy menjünk az én autómmal.

-Rendben!-bólintottam felé.-Mondjad már, hogy mit akarsz!?-sürgettem a telefon túloldalán várakozó Leventét.

-Ki az a Robi!? Csak nem az a rohadék ex...-nem hagytam hogy végigmondja.

-Nem, nem az a rohadék exem, Robit most ismertem meg az irodában a folyosón!-hadartam el gyorsan.-Még valamit? Vagy befejeztük a vallatásomat?-kérdeztem idegesen.

-Szóval te az ilyen irodák folyosóin szoktál pasizni!-mondta flegmán.

-Na idefigyelj Levente!-kezdtem el suttogva beszélni.-Nem pasizni jöttem, de rólad ugyanezt nem mondhatjuk el!-buktak ki belőlem a szavak.

-Na de Evelin!-nevette el magát.-Miből gondolod, hogy én bárhol bármikor is pasiznék?

-Tudod, hogy nem így értettem!-forgattam meg a szemeimet.-Akarsz még valamit? Mert ha nem, akkor mennék végre kávézni!

-Nem, jó kávézgatást!-bontotta a vonalat.

-Itt is vagyok!-sétáltam oda Robihoz, miután betettem az irataimat a kocsimba az anyósülésre és lezártam az autót.

-Örülök!-indult el miután rám mosolygott, én pedig elsétáltam vele a kb. 10 méterrel arrébb parkoló terepjárójához.

-Köszönöm!-mosolyogtam rá halványan, ahogy kinyitotta nekem a kocsiajtót.

-Én köszönöm!-ült be a volán mögé miután helyet foglaltam az anyósülésen.

-Nincs mit, de mit is?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Hogy egy ilyen szép nő szán rám egy kis időt a szabadidejéből!-inditotta be a motort.

Alig hogy megérkeztünk a kávézóba, szinte azonnal üzenetet jelzett a telóm.

-Nézd csak meg nyugodtan!-biccentett a fejével a táskám iranyába, mivel gondolom ő is hallotta, hogy pittyegett a telóm.

-Oké és elnézést!-kotortam elő a telefonomat.-Igérem kikapcsolom, pláne ha megint Levente "zakltat"!

-Csak nem a párod!?-nézett rám kíváncsian.

-A fenébe is!-csaptam egyet a homlokomra, ahogy elolvastam az üzenetet:

•Rebeka üzenetet küldött neked•

"-Na hali jányom! Remélem nem felejtetted el, hogy ma lesz a világon a legjobb és legcukibb barinőd lánybúcsúja!? Legkésőbb este 8-ra told oda a megbeszélt helyszínre azt a csinos kis popódat! Pusz-pusz"

-Nem, vagy hogy mit? Ne haragudj, csak most írt a barátnőm, aki hamarosan férjhez megy, hogy ma este lesz a lánybúcsúja.

-Ezt örömmel hallom!-lepett meg a kijelentése, aminek köszönhetően elég bambán nézhettem rá.-Vagyis hogy még nem te mész férjhez!-javította ki magát és közben megfogta az asztalon lévő kezemet.

-Ööö, ha nem haragszol!-húztam el a kezemet.-Nekem most muszáj lenne hazamennem készülni!-álltam fel az asztaltól miután egyszuszra lehúztam a kávémat.

-Nem dehogy, akkor visszaviszlek az autódhoz!-állt fel ő is miután kifizette a kávékat.

A mélygarázsban miután leállította a kocsit, épp mikor ki akartam szállni, megint megfogta a kezemet.

-Ne haragudj!-adott egy puszit a kézfejemre.-Csak nagyon vonzó vagy a számomra!-mosolygott rám sejtelmesen.

-Öö köszönöm vagyis izé, köszönöm a kávét!-pattantam ki gyorsan mellőle miután kihúztam a kezemet az övéből.

Szinte futva mentem el az autómig és természetesen eszem ágában sem volt hátranézni, pedig biztos vagyok benne, hogy még nem indult el.

-Jajj, remélem nem egy perverz alakot sikerült kifognom és nem akar hazáig követni!-ültem be a volán mögé fohászkodva.

A házam elé érve meglepetten vettem észre, hogy Levente autója az utca túloldalán parkol.

-Egy szerencséd van!-mentem oda hozzá azonnal!

-És mi lenne az!?-nézett rám semleges arckifejezéssel miután lezárta a központi zárral a kocsiját.

-Hogyha követett is, akkor biztos meglátott téged is és így legalább azt hiszi, hogy a pasim vagy!-indultam el a házam felé.-Gyere már!-néztem vissza.

-Jó, de ki követett és miért?-jött utánam értetlenkedve.

-Az most mindegy!-nyitottam ki az ajtót.-De te miért is jöttél!?-néztem fel rá amíg levettem a szandámat, ő pedig a cipőjét az előszobában.

-Beszerelni, ezeket!-emelte fel a kezében lévő dobozokat, majd elindult a nappaliba.

-Mit akarsz beszerelni!?-mentem utána.

-Csak egy pár kamerát, hogy védve legyen a házad.-pakolt ki a szerszámos ládájából egy csomó mindent az étkezőasztalra.

-Jó, de erre semmi szükség.-ültem le a kanapéra.

-De van, mivel ha jól sejtem nem most vigyáztál utoljára a keresztfiunkra.-kacsintott rám.

-Ja persze, ha ráérek szívesen vigyázok rá máskor is, de természetesen csak akkor kezdhetsz neki a beszerelésnek, ha kifizethetem.

-Megbeszéltük!-vigyorgott.-Vigyázz mit jelentesz ki, mert megeshet, hogy természetben kell majd fizetned nekem!-nevette el magát.

-Hallatlan!-álltam fel dühösen a kanapéról.-Hogy lehet valaki ekkora BUNKÓ!?-haladtam el mellette a konyhába.

-Tudod, hogy csak vicceltem, na!-szólt utánam nevetgélve.

-Jó egy pocsék humorérzéked van!-öntöttem magamnak egy pohár vizet, majd besiettem a szobámba kiválasztani estére a ruhámat és fel-alá rohangáltam a házban.