Egymásnak teremtve

15. rész

A nap hátralevő részében még gyorsan rákerestem a Bálinttól kapott e-mailben szereplő ügynökség weboldalára és miután lementettem az elérhetőségüket, úgy döntöttem hogy holnap reggel majd tiszta fejjel felhívom őket és kérek egy időpontot hozzájuk, ahol majd remélhetőleg kiválasztjuk végre a könyvem borítójához a megfelelő embereket.

Másnap reggel miután rendbeszedtem magam (zuhanyzás, fogmosás, felöltöztem, stb) megreggeliztem, természetesen magamba öntöttem vagy 1 liter kávét és felhívtam az ügynökséget.

Elég hamar, ma délelőtt 10:30-ra kaptam is hozzájuk időpontot, úgyhogy egy rövid keresgélés után a gardróbomban kiválasztottam egy erre az alkalomra tökéletesen megfelelő sötétkék alkalmi nadrágot, egy világos zöld nőies inget, amikhez majd a tűsarkú szandimat veszem fel. Enyhén kisminkeltem magam, a hajamat egy laza lófarokba fogtam össze és miután minden fontos előzőleg már összekészített iratomat a táskámba tettem, felvettem a szandálomat és a slusszkulcsommal a kezemben kimentem a házból és beültem a kocsimba.

A helyszínre érve leparkoltam a mélygarázsban és bár nem igazán szeretem a liftezést, úgy döntöttem hogy mégis inkább azzal megyek fel az irodába.

-Jó napot kívánok!-köszöntem a recepciós szőke hajú csajnak.-Csáki Evelin vagyok és 10:30-ra beszéltem meg találkozót Egresi Mártával.

-Üdvözlöm! Foglaljon helyet!-biccentett kedvesen mosolyogva a recepciós pulttal szemben lévő fotelek egyikére.-Egresi asszony pillanatnyilag elfoglalt, ezért szíves türelmét kérem! Egy kávét esetleg?

-Nem, köszönöm!-foglaltam helyet mosolyogva a fotelben és várakoztam, pedig kevés dolgot utálok jobban mint várni.

-Kamilla!-sietett a recepciós pulthoz egy 40 év körüli elegáns hölgy.-Szólj légyszíves, amint megérkezik Csáki kisasszony!-álltam fel azonnal ahogy meghallottam a nevemet.

-Itt is van!-pillantott rám mosolyogva, majd a főnökasszonyára.

-Á, remek!-fordult felém.-Egresi Márta!-nyújtotta felém a kezét.-Örvendek!-nézett végig rajtam elég látványosan.

-Részemről a szerencse!-ráztam meg a kezét.-Csáki Evelin!

-Menjünk és beszéljük is meg akkor a részleteket!-indult el egy folyosón.

-Rendben!-siettem utána.

-Elnézést, hirtelen ki is ment a fejemből!-torpant meg egy ajtó előtt.-Jelenleg egy biztonsági szakember dolgozik az irodámban, úgyhogy keresnünk kell egy másik irodát!-indult el a folyosón a másik irányba én pedig nem győztem követni.

-Gyere már egy kicsit Márta!-hallottam meg egy ismerős férfi hangot, ahogy az irodavezető után kiabál.

-Elnézést, azonnal visszajövök!-fordult meg és hagyott faképnél.

Nem tudom mióta ácsorgok a folyosón, de már kezdem egyre jobban azt érezni, hogy engem most vagy nagyon leszarnak, vagy csak szimplán elfelejtettek.

Majd egyszercsak nevetgélést hallottam egyre közelebbről.

-Hát igen, így már sokkal nyugodtabb leszek én is és a társam is!-jött ki az irodájából a nő, egy pasival jókedvűen beszélgetve.

-Ha engem kérdezel, ez a rendszer feltörhetetlen, egyszóval egy zseni volt aki kitalálta!-nevetgélt.

-Levente!?-döbbentem le ahogy közelebb jöttek hozzám.

-Hát ez most már valóban csak és kizárólag a sors keze lehet!-puszilt meg mosolyogva.

-Nem mondjátok, hogy ti ismeritek egymást!?-nézett Márta hol Leventére, hol rám.

-De igen, Evelin nagyon jó barátom!-lepett meg a "barátom" jelzővel amit rám használt.

-Igen.-mosolyogtam zavartan.

-Jó, akkor nekünk most meg kell beszélnünk egy pár fontos dolgot, úgyhogy...-fordult Levente felé.-Este?-nyomott egy puszit az arcára és közben még a karját is megfogta.

-Nem igazán jó este.-vakarta meg a tarkóját.-Maradjunk annyiban, hogy majd inkább napközben összefutnunk valami kis kávézóban!-viszonozta a puszit, majd idejött hozzám és a hátamra tette a kezét majd engem is megpuszilt.-Hívj fel, ha itt végeztél!-súgta a fülembe.

-Én is örültem!-mosolyogtam erőltetetten.-Minden jót, szia!

-Akkor most már be is mehetünk az irodámba!-invitált be a helyiségbe.-Tetszel neki!-lepett meg a kijelentésével, miután leült az asztalához.-Foglalj helyet!-mutatott a vele szemben lévő ügyfeleknek elhelyezett fotelra.-Remélem nem zavar, hogy letegeztelek?-vett elő egy nagy könyvet vagy mit az íróasztala fiókjából.

-Nem, dehogy csak nyugodtan!-mosolyogtam zavartan.

-Ne mondd, hogy nem vetted észre!-szólalt meg újra miközben elkezdte lapozni a most már láthatóan fotóalbumot.

-Nem, vagyis nem tudom hogy miről is van szó pontosan.-nézegettem a falon lévő bekeretezett céges elismeréseket.

-Ezeket nézd át kérlek!-tolta elém az óriási fotóalbumot, amiben rengeteg női és férfi modell referencia képei voltak igényesen felsorakoztatva.

-Rendben!-kezdtem el nézegetni a képeket.

-Levente lehetne akár a könyved férfi "főszereplője"!-dőlt hátra a karos székében.

-Öhm, öhm!-akadtak a torkomon a szavak.-Neem, én vagyis a könyv története szerint a férfi egy fiatalabb fiú.-magyarázkodtam.

-Aha, vagy úgy!-állt fel a székéből.-Ha engem kérdezel, már most túl nőtt az apján, pedig az apja is megér egy misét...-sóhajtott egyet.

-Ismeri Virányi urat is?-néztem fel rá meglepetten.

-Hogy ismerem-e?-nevette el magát.-De az ég szerelmére, nem vagyok ám olyan öreg, tegezz csak te is!-utasított.-Éveken keresztül az "élettársa" voltam, igaz Levente akkor még egy esetlen dagi kisfiú volt.

-É-értem és rendben.-lapoztam tovább a képeket tartalmazó albumot.-Őt szeretném!-mutattam egy nagyon szép fiatal lányt ábrázoló képre elégedetten, ugyanakkor megkönnyebbülten is.

-Enikőt választottad.-mondta miután vetett egy pillantást a fotóra.-Meg kell hagyni, nagyszerű ízlésre vall ez a választás és ha jobban megnézlek téged, még hasonlóságot is látni vélek köztetek!

-Köszönöm, akkor már csak egy fiú kell mellé.-lapozgattam tovább kíváncsian.

Végre valahára sikerült a lány mellé egy fiú "szereplőt" is találni, úgyhogy gyorsan elköszöntem Mártától és annyira siettem, hogy nem néztem a lábaim elé, így sikeresen megbotlottam és kiestek a kezemből az iratok.

-Csak nem Márta!?-állt meg előttem két férfi láb a következő pillanatban meg már a kezeit láttam.

-Nem, én Evelin vagyok!-szedtem össze sietve a papírokat, majd ahogy az utolsó papírért nyúltam, véletlenül összeért a kezünk, mivel a férfi is épp azért a lapért nyúlt.-Köszönöm!-álltam fel és vettem el tőle az általa összeszedett iratokat.

-Nincs mit Evelin!-mosolygott rám a 30 év körüli öltönyös pasi.-Hajdú Róbert!-nyújtotta felém a kezét.

-Örvendek és mégegyszer köszönöm a segítséget!-indultam el a lift felé.