Egymásnak teremtve

20. rész (részben 🔞)

-De ugye most nem fogsz kioffolni!?-emelte fel a fejemet az államnál fogva és mélyen a szemeimbe nézett.

Nem mondtam semmit, csak megráztam a fejemet, majd a fülébe súgtam: -Eszem ágában sincs!-puszilgattam meg a nyakát, majd a fülét is.

-Akkor?-vigyorgott mint a vadalma.

-Akkor?-kérdeztem vissza.

-Készen állsz?-simogatta meg az arcomat.

-Ühüm!-bólintottam.

Erre mindkét kezével belemarkolt a fenekembe, aminek következtében a lábaimat átkulcsoltam a derekán és az ölében tartva visszafordult velem az ajtóhoz.

-Most mi a fenét csinálsz!?-ütögettem meg a hátát.

-Nyugi, csak kulcsra zárom az ajtót!-csókolt meg szenvedélyesen, közben pedig elindult velem a hálószobámba.-Ne tudd meg mióta vártam már erre!-tett le az ágyam előtt és megsimogatta, majd megpuszilgatta az arcomat.

-Ezt mikor csináltad!?-pillantottam hátra a vállam fölött az ágyamra, ami tele volt szórva rózsaszírmokkal.

-Ha eddig nem esett volna le, a Veszprémi munka csak egy kitalált ürügy volt, ugyanis amint elmentél itthonról, visszajöttem és akkor szórtam tele az ágyadat.-kezdte el puszilgatni a nyakamat.

-Ezért még kinyírlak!-ütögettem meg a hátát.

-Nem bánom!-vigyorgott rám ellenáhatatlanul, majd megcsókolt.

-De hogy jutottál be!?-toltam el egy kicsit magamtól.

-Mivel szerencsére nem vagy túl kreatív, kapásból megtaláltam az első és "legeldugottabb" helyen a kulcsot!-válaszolt nevetést visszafolytva.-De nem lehetne végre témát váltani!?-súgta egyenként a szavakat a fülembe, amitől természetesen kirázott a hideg.

-Levente!-néztem a szemeibe, majd megfogtam a karját.

-Mi a baj!?-puszilgatta meg a nyakamat.-Meggondoltad magad?-simogatta meg az arcomat.

-Nem dehogy, csak nagyon szomjas vagyok!-nyeltem egyet.

-Akkor miért nem ezzel kezdted?-mosolygott rám.-Ne mozdulj, itt várj meg!-utasított, majd kiment gondolom a konyhába innivalóért.-Itt is vagyok!-sietett vissza egy pohár vízzel a kezében, amit gyorsan meg is ivott, az üres poharat letette az éjjeliszekrényre, majd ismét elém lépett és ott folytatta ahol abbahagyta.

-Ezt most direkt csináltad, ugye!?-markoltam a karjába.

-Persze!-kacsintott rám pimaszul.-De eddig úgy tűnt hogy te is ezt akarod!-puszilgatta meg a nyakamat és onnan haladt végig a dekoltázsomig.

-Csak szólok, hogy még mindig szomjas vagyok, azzal a különbséggel, hogy mostmár dühös is!-toltam el magamtól és kisiettem a konyhába.

-Ne haragudj, csak annyira gyönyörű vagy, hogy rendesen elvetted az eszemet!-lépett mögém amíg én elkezdtem inni.-Hol is nyílik...?-keresgélte a cipzárt a ruhámon.

-Oldalt, itt!-tettem a kezemet a kezére és elvezettem a megfelelő helyre.

Egy mozdulattal lehúzta a cipzárt, majd a derekamnál fogva szembefordított magával és ismét belemarkolt a fenekembe.

-Kapaszkodj!-utasított, én pedig jó kislány módjára szót fogadtam és a dereka köré kulcsoltam a lábaimat a kezeimet pedig a nyakára fontam.-Nagyon féltél?-kérdezte, amíg visszavitt a hálószobámba.

-Igen és ezért még számolunk!-vettem le róla egy gyors mozdulattal a pólót, mikor már ismét az ágyam előtt álltunk egymással szemben.

-Nem baj, nem érdekel semmi, csak ne hagyj el többé!-tolta le a ruhát rólam én pedig gyorsan kiléptem belőle.

Így rajta már csak 1 farmer volt, rajtam pedig a fehérneműim és a tűsarkum.

-Egész életemben eltudnám viselni ezt a látványt!-nyelt egy nagyot.-Annyira gyönyörű vagy!-tette a kezeit a derekamra és vadul megcsókolt, én pedig a mellkasát simogattam.

A forró és szenvedélyes csókunk után áttért a nyakamra a kezeivel pedig pár másodpercnyi matatás után kikapcsolta a melltartómat, ami mivel pánt nélküli, magától leestett a padlóra.

Adott egy puszit a számra, majd egy kicsit eltávolodott és úgy vette szemügyre a melleimet.

-Életemben nem láttam még ilyen tökéletes testet...-kezdte el simogatni a kezeivel a cicimet, majd a szájával is lekövette ugyanazt az útvonalat.

-Hmm!-nyöszörögtem a jóleső érintése közben.

Majd ahogy elkezdte a nyelvével is felfedezni a melleimet, olyan forróság öntötte el az egész testemet, amit soha ezelőtt nem tapasztaltam még.

-Igyekezz! Kérlek!-suttogtam a fülébe.

-Kérj...tőlem bármit...csak...ezt ne!-ejtette ki vontatottan a szavakat, ugyanis egy percre sem távolodott el tőlem, folyamatosan simogatta, puszilgatta a melleimet, majd ha mindez nem lett volna elég, elkezdte szívni is és már nem tudom mióta csinálhatja, de ha így haladunk, akkor előbb elmegyek, mint ahogy lefeküdnénk egymással.

-Várj...egy kicsit kér-lek!-emeltem fel a fejét a hajába markolva.

-Itt várj meg, ne mozdulj!-vigyorgott rám miután már annyira megharapdálta és szívta a melleimet, hogy kénytelen volt abbahagyni, mivel egyértelműen a tudtára adtam, hogy egy kicsit kezd fájni, amit csinál.

-Jó, de hova mész?-szóltam utána kétségbeesetten.

-Türelem kicsim, türelem!-jelent meg a telóját nyomkodva.

-Ha most arra készülsz, amire gondolom, akkor búcsúzz el a telefonodtól, mert elveszem és kilököm az ablakon!-szóltam rá ingerülten.

-Csak zenét akarok kap...-akadtak a torkán a szavak...-A fene enné már meg!-tette a farzsebébe a telóját, majd visszajött hozzám és a melleim közé nyomta a fejét.

-Mi az!?-emeltem fel a fejét a hajánál fogva.

-Petike, tudod a keresztfiam, vagyis most már a keresztfiunk anyja, aki egyben az uncsim is, most viszi be a férje a kórházba.-dünnyögte a melleimbe.

-Úristen!-toltam el magamtól.-Mi történt!?-ültem le az ágyamra miközben a hajamba túrtam.

-Semmi, csak úgy néz ki hogy beindult nála a szülés és nekem írt, hogy menjek át a gyerekhez, hogy addig se legyen egyedül, mivel az apás szülés hívei.-ölelt magához szorosan.

-Ó, de hát ez szuper!-könnyebbültem meg a jó hír hallatán.

-Az, persze!-szippantott egyet a nyakamba.-Főleg most!-mérgelődött az orra alatt.

-Ne foglalkozz most ezzel, mi ráérünk!-markoltam a hajába, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Menj csak nyugodtan!-mosolygtam rá.

-És ha nem akarok? Akkor mi lesz?-csókolt meg szenvedélyesen.

-Olyan nincs hogy nem akarsz, mész és kész!-toltam el magamtól és felvettem a pólóját a padlóról, majd a kezébe adtam.

-Aha és így aludjak nyugodtan, nélküled!-indult el logó orral a nappaliba.

-Akkor gyertek át és aludjatok itt, ha Petikének is megfelel!-sétáltam mögé miközben visszavette magára a pólóját.

-Ez most komoly!?-fordult velem szembe és lesmárolt.

Nem mondtam semmit, csak mosolyogva bólintottam egyet.

-Ne aggódj, biztos vagyok benne hogy a kissrác is szívesen átjön, de ha mégsem, akkor hajlandó vagyok fizetni is neki!-nézett végig rajtam boldogan.

-Te nem vagy teljesen 100-as!-forgattam meg a szemeimet nevetgélve.-De most már nyomás!-nyomtam egy puszit a szájára.

-Jó, de ne öltözz fel!-kacsintott rám, majd elindult az előszobába.-És el ne aludj!-jött vissza és újra szorosan magához ölelt és megcsókolt.