Egymásnak teremtve

3. rész

Hajnali 1-ig megállás nélkül csacsogtunk a csajokkal és miután nagynehezen mindannyian beláttuk, hogy lesz még időnk bőven hasonló csajos estéket tartani, mindenki hazaindult.

Hulla fáradtan és cseppet sem józanul másztam ki a házam előtt leparkoló taxiból, majd nehezen bár, de bevonszoltam magam a házamba.

Hiába ittam meg egy nagy adag gyógynövényes teát és vettem egy jó meleg habos fürdőt, egyszerűen nem jött álom a szememre, ezért kimásztam az ágyamból és magamhoz vettem a laptopomat és elkezdtem újra olvasni a hamarosan megjelenő könyvem gépen lévő vázlatát.

-Bármi történjék is, ezt Levente soha nem olvashatja el!-határoztam el magam a könyv utolsó mondtának elolvasását követően.

Reggel kegyetlen fejfájással ébredtem és újra rá kellett jönnöm, hogy nekem tényleg nem szabad kevernem a piákat.

Aztán mikor már annyit nyújtózkodtam, hogy rendesen izomlázam kezdett tőle lenni, bementem a konyhába főzni egy jó erős kávét és miután megittam a forró élénkítő löttyöt, bevánszorogatam a fürdőszobába és egy kicsit rendbe szedtem magam.

Fogmosás után felöltöztem, (farmer, fehér poló, sportcipő) és egy laza lófarokba összefogtam a hajamat, a pénztárcámmal a kezemben kimentem az ajtón, beültem a kocsimba és elindultam a szokásos heti bevásráló körutamra.

Jó pár rég nem látott ismerőssel találkoztam vásárolgatás közben, az utolsó boltban pedig már épp a pénztárnál ácsorogtam a sor végén, amikor is valaki hátulról megkocogtatta a vállamat.

-Micsoda szerencse, hogy ilyen hamar sikerült újra összefutnunk!-nyomott mindkét arcomra egy-egy puszit Levente.

-Kezdem azt hinni, hogy ez követ engem!-gondoltam magamban, majd én is megpusziltam.

-És?-tolakodott mellém.-Sikerült már visszarázódni a Pesti pörgésbe!?-emelte fel a futószalagon lévő görcsoldó teát és elkezdte nézegetni.

-Ugye ezt a kérdést te sem gondoltad komolyan?-vettem el tőle a menstruációs görcseimre való csodaszert és visszatettem a mellettem lévő pénztár futoszalagára.-Londonhoz képest ez a hely csak egy belassult kisváros.-léptem egyet előre, ugyanis lassan elkezdett végre haladni az előttünk álló sor.

-Ahogy látom a hangulatingadozásaid is változatlanul megmaradtak!-nevette el magát.

-Ahogy meg én látom, még mindig ugyanolyan szemtelen vagy!-pillantottam rá durcásan a szemem sarkából.

-És?-lépkedett mellettem továbbra is, ahogy csigalassan vánszorgott előttünk a sor.-Mik a terveid mára?-tolakodott elém bunkó paraszt módon, ahogy rám került a sor a pénztárnál.

-Például kifizetni ezeket!-toltam volna el magam elől, de mivel ő sokkal erősebb, így esélyem sem volt.

-Együtt vagyunk, én fizetek!-mosolygott a pénztáros nénire, előkapta a nadrágzsebéből a tárcáját és rámkacsintott.

-Ezért még számolunk!-sziszegtem összeszorított fogakkal, miközben a csuklómnál fogva finoman maga elé tessékelt.

-Ez meg micsoda!?-vette ki a bevásárló kocsiból a covid tesztet, majd hol a hasamra, hol a tesztre pillantott miközben elindultunk a parkolóba.-Csak nem!?-nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Nem, nem vagyok terhes, ha arra akartál célozni!-cibáltam ki a kezéből a dobozt.-Ez csak egy egyszerű koronavírus teszt!-dobtam vissza mérgelődve a dobozt a többi cucc közé a halom tetejére.-Ne legyen rá szükség, de úgy gondolom, hogy jó ha mindig van otthon...De ha már itt tartunk!-kezdtem el turkálni a bevásárló kocsiban, miután megálltunk a kocsim mögött.-Mi célból vettél magadnak női gyantát?-himbáltam meg a rózsaszín dobozkát az arca előtt.

-Talán azért, mert ezzel kevésbé fájdalmas a mellkasom szőrtelnítése, mint a hagyományos patronos változattal!-húzta ki magát büszkén és úgy vigyorogott rám.

-Oké, akkor add ide légyszíves a blokkot!-néztem rá csípőre tett kézzel a másik kezemben a pénztárcámat szorongatva.

-Dehogy adom!-vette elő a blokkot és egy mozdulattal összegyűrte, majd kidobta a közelben lévő kukába.-Régi ismerősök között az ilyen tök normális dolog szerintem.-dörzsölte össze a tenyereit.-Akkor?-nézett rám érdeklődve.-Kinyitnád végre a csomagtartót? Mert segítenék bepakolni.

-Köszönöm, és a vásárlást is!-nyitottam ki egy gombnyomással a csomagtartót.

-Ugyan, semmiség!-pakolta be a zsugor ásványvizet, üditőt és a többi apróságot, majd mikor végzett, egy mozdulattal lecsukta az ajtót, és elégedetten összedörzsölte a tenyereit és ismét rám nézett.-Mit szólnál ma egy közös ebédhez?-mosolygott.

-Ezek után, hogy helyettem is te fizettél, erre természetesen nem mondhatok nem-et.-mondtam erőltetett mosolyt varázsolva az arcomra.

-Szuper, ennek örülök!-nyomott egy puszit az arcomra, majd elindult a kocsijához.

-Jó de még meg sem beszéltük a részleteket!-kiabáltam utána.-Nálad vagy nálam?-álltam meg a kocsim mellett a válaszát várva.

-Hááát nem is tudom...-jött vissza a tarkóját vakargatva.

-Az ebédre céloztam, te buta!-löktem oldalba.

-Ha neked is megfelel, akkor gyere át most te, úgyse láttad még a lakásomat és legalább megkóstolhatod a specialitásomat is!-nyitotta ki nekem a kocsim ajtaját, amivel rendesen meglepett, majd visszasétált a saját autójához.