Egymásnak teremtve

14. rész

-Jajj Evelin!-jött ide hozzám és leguggolt elém, majd megfogta a kezeimet.-Nem muszáj tovább mesélned, ha ennyire mélyen érint még most is.-szipogott.

-Köszönöm, de ha már belekezdtem, akkor elmondom az egészet...-néztem szomorúan a szemeibe.-Levente!-néztem rá meglepetten.-Te sírsz!?

-Nem dehogy!-állt fel és bár háttal állt nekem, szinte biztos voltam benne, hogy a könnyeit törölgeti.

-Jó, akkor ülj le kérlek!-fogtam meg a csuklóját, aminek köszönhetően szembefordult velem és leült mellém a kanapéra.-Olyan boldog voltam és alig vártam, hogy vele is közölhessem a nagy hírt, hogy gondolkozás nélkül hazasiettem.

Aztán a közös lakásunkba lépve a nappaliban megpillantottam ahogy egy fehérneműs csajjal csókolózott.

-A rohadék!-szorította ökölbe a kezét.

-Igen az volt, de ha ez nem lett volna elég, mikor sírva szaladtam ki a lakásból, utánam jött és egyenesen az arcomba nevetett, mondván hogy ne játszam már meg az eszemet, mikor ő nagyon is tisztában van vele, hogy én is megcsaltam már őt. Erre természetesen felpofoztam és bár már kurvára nem érdekelt, hogy mit fog reagálni a bejelentésemre, azért még flegmán közöltem vele, hogy köszönöm a bizalmat és egyébként terhes vagyok, ráadásul tőle. Erre akkor és ott nem mondott semmit, csak jóval később amikor már az egyik Londonban élő barátnőmnél öntöttem ki a lelkemet, felhívott hogy találkozzunk és nem túlzok, ha azt mondom, hogy ordibált velem a telefonban, így úgy döntöttem hogy jobb lesz ha beszélek még vele utoljára, hogy végre pontot tegyünk a kettőnk közti kapcsolat végére.

-Az eszem megáll, hogy lehet valaki ekkora egy pöcs!-mérgelődött amíg én ittam egy korty vizet.-És mit mondott amikor találkoztatok?-nézett rám kíváncsian.-Gondolom mindenfélét beígért csak hogy visszamenj hozzá.

-Aha, az elején azzal próbálkozott, aztán mikor látta hogy részemről már nincs újabb lehetősége, elkezdett erőszakoskodni és emiatt én is hibás vagyok, mert nem lett volna szabad beülnöm hozzá a kocsijába, de ez nekem már csak akkor esett le, mikor egy kihalt erdő szélén leparkolt és erőszakosan elkezdett tapizni.-vettem egy mély levegőt.-Lényeg a lényeg, természetesen nem hagytam magam, ütöttem-rúgtam ahol csak értem és még a kocsiját is elvittem, majd mikor már úgy éreztem hogy a könnyeimtől és a csalódottságtól nem tudok tovább vezetni, leparkoltam egy benzinkúton, ahol nem tudom meddig ülhettem szótlanul és csak zokogtam megállás nélkül, mert már csak arra emlékszem hogy egy benzinkútas srác kopogott be az ablakon és megkérdezte, hogy hívjon-e esetleg segítséget. Megköszöntem és mondtam hogy nem, nem kell, csak be szeretnék menni a mosdóra, így erőtlenül de valahogy kiszálltam a kocsiból és mikor elindultam, se kép se hang...gondolom elájultam. Legközelebb már csak arra eszméltem, hogy egy kórházi ágyban fekszem és egy nővér kiabál az orvosnak, hogy jöjjön be, mert felébredtem.

Jött is az orvos pár perc múlva és tapintatosan bár, de közölte velem a lehető legszörnyűbb hírt, amit valaha is kaptam...-sírtam el magam ahogy nagynehezen elmondtam mindent.

-Jajj te lány!-ölelt magához szorosan.-De ezt eddig miért nem mondtad?-törölgette a könnyeimet a hüvelykujjával.

-Talán mert nem kérdezted.-nevettem el magam erőltetetten.-Nem, de most komolyan...rajtad kívül így ezt az egészet senkinek sem mondtam még el.-dörzsöltem meg a szemeimet, amiket szinte égettek a nemrég még patakokban hulló könnyeim.

-Köszönöm, hogy megbízol bennem annyira, hogy ebbe a szörnyűséges életszakaszodba is bepillantást engedtél nekem!-puszilgatta meg a homlokomat.-Bárcsak itt maradtál volna és akkor...-túrt a hajába, majd szótlanul rámnézett.

-És akkor?-kérdeztem vissza.

-Akkor talán észrevetted volna, hogy mennyire odáig voltam érted.-lepett meg a válaszával.

-Ami azt illeti sejtettem és ne gondold, hogy nem fájt itt hagyni téged, csak engem elég régimódinak neveltek és az a meggyőződésem, hogy egy kapcsolatban a férfi legyen idősebb, akár csak 1 évvel is.-montdam el őszintén a véleményemet.

-Ne haragudj, de ezzel egyáltalán nem értek egyet!-állt fel és idegesen a hajába túrt.-És kötve hiszem, hogy az a szaros 3 évnyi korkülönbség lett volna az oka, amiért megfutamodtál.

-Pedig ha hiszed, ha nem, tényleg zavart, vagyis...-kerestem a megfelelő szavakat.

-Vagyis féltél, hogy mit szólnának hozzánk az emberek, főleg úgy hogy te voltál aki felkészített az emelt szintű érettségire!-dörzsölte meg az arcát.-Jól mondom?-nézett rám tanácstalanul.

Erre nem mondtam semmit, csak bólintottam egyet.

-Értem!-jött ide hozzám.-De most már fel a fejjel!-simogatta meg a karomat, majd felállt.-Most már tényleg ideje mennünk!-indult el Petiért.

-Rendben!-mentem utána én is.

-Ébresztő te kis hétalvó!-kiabált be a fiúra miután bement hozzá a szobába.

-Ó, keresztapu!-dünnyögött Peti.-Minek jöttél vissza ilyen hamar?-ült fel az ágyban.

-Talán csak mert már hiányzott az én kedvenc keresztfiam!-borzolta össze a haját, majd ölbe kapta.

-De mi még nem fejeztük be a bújócskázást!-veregette meg Levente hátát.

-Akkor majd legközelebb folytatjátok!-indult el vele az előszobába.

-Nem én most akarom folytatni a bújócskát!-makacsolta meg magát.

-Nem, mert Evelinnek van jobb dolga is, mint egész nap veled játszani, de ha jó gyerek leszel, akkor legközelebb én is beszállok majd a játékba!-kacsintott rám.

-Juhééé!-örvendezett a kisfiú tapsikolva, miután az előszobába érve letette Levente.-Leszel a keresztanyám?-jött ide hozzám és megráncigálta a kezemet.

-Nem is tudom.-néztem Leventére válaszra várva, majd miután bólintott, újra Petire néztem.

-Igen, ha szeretnéd!-guggoltam le hozzá.

-Azt ugye tudod, hogy most már te leszel a kedvence?-guggolt le ő is Petikéhez és így néztünk mélyen egymás szemébe.

-Most nyálat fogtok cserélni!?-nézett hol rám, hol a keresztapjára a kisfiú.

-Nem, dehogyis!-álltam fel gyorsan.

-Akkor jó, mert kegyetlen undinak tartom!-könnyebbült meg a gyerek.-Megyünk akkor, vagy mi lesz már!?-veregette meg Levente hátát türelmetlenül.

-Megyünk!-borzolta össze a fiú haját, majd ő is felállt és közelebb hajolt hozzám.-Köszönöm és vigyázz magadra!-súgta a fülembe, majd adott egy puszit az arcomra.

-Jó éjt és gyere máskor is Peti!-integettem nekik az ajtóból.

-Jó éjt keresztanyu!-integetett vissza az újdonsült keresztfiam.

Miután elmentek Leventéék, válaszoltam a fontosabb e-mailekre, aztán vettem egy jó meleg habos fürdőt.