Egymásnak teremtve

11. rész

-Miért?-jött utánam egészen a fürdőszobáig.-Pedig nekem úgy tűnt, hogy minden a terv szerint alakult!-vigyorgott rám a fürdőszoba ajtajának támaszkodva.

-Aha, persze!-nyitottam ki a tükrös szekrényemet.-Ne merészeld azt mondani, hogy tényleg kidobtad a krémjeimet!-emeltem fel a hangomat, ahogy megpillantottam hogy szinte csak az ő férfi bizbaszaival van tele a szekrény.

-Nem mindet, csak amikből duplikáció volt!-kacsintott rám, majd szó nélkül kiment a nappaliba.

-Miféle szöveg ez!?-álltam meg előtte csípőre tett kezekkel.-De tudod mit? Erre ne is válaszolj, inkább add elő a cuccaimat!-örjöngtem.

-Muszáj most?-forgatta meg látványosan a szemeit.

-Igen muszáj, eltaláltad!-toporzékoltam.

-Hát jó!-tápászkodott fel végre a kanapéról.-De neked is annyi lenne kivenni a kukából, mint nekem!-indult el nevetgélve a fürdőszobai kukához.

-Tedd a mosdókagylóba!-utasítottam.

-Tedd oda te!-nyújtotta felém a kiguberált kozmetikumaimat.

-Mondom tedd a mosdóba!!!-emeltem fel a hangomat újra.-Kössz!-bólintottam miután végre valahára azt csinálta amit kértem.

-Nna!-jött ki emelt fővel utánam a nappaliba.-Ez is megvolt.-dobta le magát a kanapéra.-Most már jöhet a süti!

-Oké!-mentem és szedtem neki egy nagy adag tiramisu-t.-Jó éjszakát!-nyomtam a kezébe a becsomagolt desszertet.

-Milyen jó éjszakát!?-nézett fel rám meglepetten.-Én azt hittem, hogy együtt sütizünk.

-Akkor ezt benézted!-nyitottam ki neki a bejárati ajtót.

-Hát akkor jó éjt!-viharzott ki durcásan.-Ezt azért magammal viszem!-lépett vissza a cipőjéért, majd hangosan becsapta maga után az ajtót.

-Ne csapkodd az ajtót!-kiabáltam utána.

-Te meg ne kiabálj!-szólt vissza, miközben beült a kocsijába.

-Ezt nem hiszem el, a pofám leszakad!-zártam be az ajtót, miután végre valahára elment ez a nem normális.

-Halihóóó, itthon vagy!?-dörömbölt az ajtón Rebeka.

-Igen, jövök egy pillanat!-kiabáltam, miközben a zuhany alól kimásztam és gyorsan magamra vettem a köntösömet.

-Na végre már, mi tartott eddig!?-rontott nekem a barinőm, miután kinyitottam neki az ajtót.

-Semmi, csak épp zuhanyoztam amíg "valaki" rám nem rontott!-pusziltam meg látványos szemforgatás közben.-De mizu veled és hogy kerülsz ide?-mentem be a konyhába.

-Ááá, ne is kérdezd!-dobta le magát a kanapéra.-Nekem nem kell semmi, egy üveg borral is megelégszem!-kiabált nekem.

-Pont erre a "semmire" gondoltam én is!-mentem oda hozzá egy üveg borral és két pohárral a kezemben.

-Király!-kapta ki a kezemből az üveget.-Szórakoztatjuk egymást?-nyomta a kezembe a poharat miután töltött mindkettőnknek italt.

-Persze már!-húztam le egyszuszra a poharam tartalmát.-Minek nézel te engem, bohócnak!?-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Akartam is kérdezni, hogy hol van a piros orrod!-nevette el magát.

-Hahaha, nagyon vicces vagy!-vettem el tőle az üveg piát.

-Nem mondod, hogy neked is párkapcsolati gondjaid vannak?-kezdett el méregetni.

-Olyasmi és még mielőtt nekem állnál, hogy miért nem számoltam be róla, előre le szeretném szögezni, hogy nincs senkim, csak ez a majom tisztára kikészített.-hadartam el gyorsan.

-Állj, ne mondj semmit!-állt fel és szembefordított magával, majd kicibálta a kezemből a piás üveget.-Fogadjunk hogy tudom ki az a szerencsés majom!-vigyorgott.

-Fogadhatunk, de úgyse fogsz rájönni!-csóváltam meg a fejemet újra lecsüccsenve a kanapéra.-De várjunk csak egy kicsit!-kaptam ki az üveget a kezéből.-Csak nem összevesztetek Csabival!?-húztam meg a kezemben lévő piás üveget.

-De de igen, de add már vissza!-nyúlt az üvegért.-Jó, akkor tartsd csak meg magadnak!-nyújtotta ki rám a nyelvét.-Inkább beszéljünk rólad meg Leventéről!-váltott gyorsan témát.

-Már miért kellene rólam meg arról a majomról beszélnünk!?-néztem rá gyanakodva.

-Hát épp azért, mert az imént is egy bizonyos csimpánzt emlegettél és most, mikor felmerült Levente neve, újra ugyanazt a jelzőt használtad.-csípett egyet az arcomba.-Úgyhogy ki vele!

-Jó, de előre kijelentem, hogy a srác full nem normális...-kezdtem el a pár nappal ezelőtti történéseket mesélni, hogyan is jutottunk el a mai napig...-szóval amíg Bálint itt volt, egész végig úgy viselkedett velem, mintha legalábbis halálosan szerelmes lenne belém, most meg mint akit kicseréltek, bunkón és csapkodva távozott.

-Nem mondod komolyan, hogy előadta a pasi előtt, hogy ő főzött!?-ragadta ki a story lényegét.

-De igen, csak ha nem esett volna le, nem ez a legnagyobb bajom vele.-jutattam eszébe, hogy a pasimnak adta ki magát.

-Jó én ezt értem meg minden, de azt nem, hogy mi ezzel a probléma!?-tette fel a lábait a dohányzóasztalra.

-Nem sok, talán csak annyi, hogy ő nem is a pasim!-lökdöstem le a patáit az asztalról.

-Akarod mondani még!-tette ezúttal az ölembe a lábait.-Masszírozd már meg egy kicsit a mancsaimat légyszi!-rúgkapált egyenesen bele a képembe.

-Oké, de akkor ne izegj-mozogj, mert még a végén kirúgod a fogaimat!-szóltam rá eréjesen.

-A sarkamat is, aha ott, csináld!-utasított.-De ha engem kérdezel, full beléd zúgott a srác!-nevetgélt.

-Rebeka!-nyomtam meg erősen a sarkát.-Ez nem egy kibaszott romis film, Levente pedig minden csak nem szerelmes, pláne nem belém.-adtam a barinőm tudtára, hogy nem vagyok vak és nem most jöttem le a falvédőről.

-Hát jó, ha te mondod, legyen neked igazad!-vette le a lábait végre rólam, majd bizalmasan megfogta a vállamat.-De azért nem bánnád, ha szerelmes lenne beléd, ugye?

-Mi az hogy nem bánnám!?-kaptam fel a fejemet.-Egy ilyen bunkó ne zúgjon csak belém!-keltem ki magamból egy kicsit jobban a kelleténél.

-Nem akart szexelni.-lepett meg a kijelentésével.

-Ki? Velem? Vagy veled? Vagy most kiről beszélünk!?-néztem rá értetlenkedve.

-Hát a Csabi és nem veled, hanem velem, te buta!-nyögte ki végre.

-Hát de miért? Csak nem...van valakije?-érdeklődtem.

-Nem, dehogy!-temette a tenyerébe az arcát.-Csak szóltam neki, hogy épp peteérésem van, ő meg besokallt és az arcomba mondta, hogy nem hajlandó menetrend szerűen szexelni.-kezdett el pityeregni.