A bátyám, bátyám barátja és én

~I. rész~

Éppen a kocsiban ülök, és kifelé nézek, a tájat csodálom. Vagyis csak csodálnám, ha az autópálya mellett nem lenne ott az a hangtompító fal. Mindegy, legalább a zene lefoglal ami a fejhalgatómból szól. Na de hogy miért is ülök egy autóban? Ez igazán egyszerű. Az anyukám két hete meghalt egy autóbalesetben, és most értem jött az apukám hogy magával vigyen Pécsre. Igazából ennyi. Éppen oda tartunk. Elvileg a bátyám otthon "vár". Nos ezt nem igazán hiszem, mivel 5 éve nem láttuk egymást, csak az ünnepek alkalmával, és születésnapokkor köszöntöttük fel egymást messengeren. Mondjuk követjük egymást instán, szóval az utcán felismerném, meg így tudom hogy kosárlabdázik, és hogy melyik egyetemre jár és ennyi. Ennyit tudok a saját testvéremről. Hát nem nagyszerű!? Pár szót azért ejtenék magamról, meg a mellettem ülő apámról. Szóval én 18 éves vagyok végzős gimnazista, és művész. Legalábbis az szeretnék majd lenni, mivel imádok szobrászkodni. Az apámról annyit, hogy ugyanolyan sötétbarna haja, és szinte már fekete szeme van mint nekem és a bátyámnak, mivel tőle örököltük. Más hasonlóság nem igazán van köztünk. Van egy eléggé jól működő étterme Pécsen. Meg amúgy Molnár Péternek hívják. Hát igazából ennyi. Őt sem ismerem igazán, ugyanis szart a fejemre 5 éven keresztül. Küldte a kötelező ajándékokat és ennyi. Igazán szoros a kapcsolatunk (remélem feltűnt az irónia)! És amíg én ezeken gondolkodtam meg is érkeztünk. Fel sem tűnt. Igazán szép ház. Legalábbis kívülről, amit eddig láttam. Emeletes, nagy ablakokkal, halvány sárga falakkal. Olyan tengerparti villa feelingje van. Amikor kiszállunk, hátra megy a két bőröndömért. Ez még nem az összes holmim, a többit egy költöztető furgon hozza majd. Én még mindig házat tanulmányozom és a kertet(legalábbis ami innen látszik), amikor meghallom apum felém intéző szavait.
-Nyugodtan menj be, szerintem nyitva van az ajtó.
-Oké-felelem, és nagy levegőt véve elindulok az ajtó felé.
Apunak igaza volt, az ajtó tényleg nyitva van. Amikor belélepek meghallom a..... azt a valamit. Igazából nem tudom mi ez. Talán valami játék hangja lehet. A bejárati ajtó egy kisebb előtér féleségbe vezet. A bal oldalamon egy fogast, és egy cipősszekrény található. A jobb oldalamon pedig egy ajtó van. Azt nem tudom mi lehet mögötte, de nem akarok kutakodni, olyan illetlennek érzem. Végülis ha vendégségben vagy ott sem kutakodsz, én meg itt még vendégnek érzem magam. Nem tudom még otthonomnak nevezni ezt a házat. Miután ezen elgondolkodtam, tovább indultam a házban. Egy hatalmas térbe jutottam. Balra fordulva meglátom a konyhát. Modern tágas amerikai konyha. Jobbra fordulva pedig észre veszem a nappaliként funkcionáló szobarészt. Egy hatalmas, kényelmesnek tűnő kanapé, és egy szintén hatalmas képernyőjű tévé. Ennyi a nappali. Amikor jobban körülnézek, akkor fogja fel az agyam, hogy a tv be van kapcsolva. Ráadásul a kanapén is ül valaki. Nem is akárki. A testvérem.