A bátyám, bátyám barátja és én

~IX. rész~

-Na és Budapestnek melyik részéről jöttél?-kezdeményez beszélgetést Lilla.
-Kelenföld környékén laktam.
-És miért is költöztél el?-ez a kérdés váratlanul ért, először nem is tudtam mit felelhetnék. Most mondjam hogy az anyám meghalt, ezért az apámhoz költöztem aki eddigi életem során tojt a fejemre!? Igazán felemelő téma. Kínomban össze vissza néztem.
-Hát.........amm......családi okok miatt-adtam végül egy diplomatikus választ.
-Oh, értem! Elnézést nem akartam faggatózni, csak kissé kíváncsi természet vagyok.
-Csak kissé?-kérdem mindezt felhúzott szemöldökkel és visszafolytott nevetéssel.
-Lehet hogy nem csak kicsit hanem nagyon.-mondja lehajtott fejjel, de pár másodpercen belül mindketten elröhögjük magunkat.
-Na és te mióta laksz Pécsen?
-Nos azt hiszem 6 éves voltam amikor ide költöztünk, de az már olyan régen volt, hogy teljesen pécsinek vallom magam.
-Sziasztok csajok!-hallunk meg Lillával egy kórusnyi dörmögő hangot. Felnézek az érkezőkre, de azt hiszem káprázik a szemem. Ezek A fiúk! Mármint hogy ti is értsétek, a bátyám haverjai. Mi a fasz! Ezek meg hogyan kerültek ide!?
-Mit kerestek itt?-teszem fel nagy sóhaj után az ezer dolláros kérdésemet.
-Naaa! Nem is örülsz hogy látsz minket Tündérke?
-Erre had ne válaszoljak Dominik.-mondom unottan.
-Amúgy csak arra gondoltunk hogy edzés előtt bedobunk egy kávét, és no lám kit látnak szemeim. Hát Tündérkét!
-Bocs hogy megzavarom a bájcsevejt, de Ivett kik ezek?
-Ivett bátyjának a haverjai vagyunk.-szólal meg most kivételesen Ádám, miközben kissé feltűnően legelteti a szemeit Lillán. Innen jut eszembe még nem is említettem Lilla kinézetét! Mellig érő gyönyörű aranybarna haja van, és igéző zöld bociszeme, illetve pisze orra. A testalkata tökéletes mindenfajta szempontból. Tehát igazi természetes szépség.
-Hé!-ragadja meg Lilla Ádám állát- Ne bámulj már ilyen feltűnően!
-Csupán megcsodáltam egy angyalt.-villant egy irtó cuki apró mosolyt Ádám, mire Lilla elengedi és felém fordul enyhén piros arccal.
-Akkor ugye lányok csatlakozhatunk?-ezt azt hiszem Dávid kérdezi.
-Van más választásunk?-kérdezem szenvedve.
-Nincs.-mondja Dominik egy hatalmas és idegesítő mosollyal, majd lehuppan a mellettem lévő székre.

Fél órát beszélgethetünk, amikor Lillát felhívta az anyukája hogy haza kellene mennie egy fontos dolog miatt. Úgy voltunk vele ha Lilla megy, akkor már mi sem maradunk tovább, ráadásul ugye a srácoknak még edzésük van. Én indultam a buszmegálló felé, Lilla gyalog indult el a másik irányba, mert elvileg a közelben lakik, a fiúk pedig csapatostul indultak el az edzésükre. Legalábbis azt hittem, de egyszer csak Dominik futott utánam a nevemet kiabálva.
-Várj! Ivett! Haza kísérlek!-jé! Nem is emlékszem hogy hívott-e valaha a rendes nevemen.
-Neked nem edzésre kellene menned a haverjaiddal együtt?
-De, azonban az edző az előbb hívott hogy eltört a karja és a kórházban ül kivizsgáláson.
-Sajnálatos.
-Hát igen! Így előreláthatólag egy hétig nem lesz edzés. Viszont így most haza kísérhetlek.-vigyorgott a képembe.
-Ez nagyszerű hír Dominik!-mondtam tettetett lelkesedéssel és tapsikolva.
-Szerintem is!-kacsintott.
Követni akartam a félistent, de mielőtt megfordulhattam volna, a sarkon még éppen láttam ahogy Lilla és Ádám kézenfogva befordul a sarkon. Mi az isten! Lesokkolva fordultam tovább Dominik felé, aki már elindult, de néhány lépés után rájöhetett hogy nem követem, mert visszanézett rám.
-Nem jössz?
-D..de p..p..persze.
-Mi történt?-kérdi furcsálva engem.
-Lehet olyat láttam amit nem kellett volna.
-Még is mit?
-Ádámot és Lillát ahogyan kézen fogva sétálnak.
-Az nem meglepő. Együtt vannak. Bár titkolják, de mi rájöttünk a fiúkkal.-legyint egyet.
-De miért titkolják?
-Nos, azt nem tudom.
-De nem értem. Akkor ha ti ismeritek Lillát mi volt az a bemutatkozás?-mutatok a kávézó irányába.
-Igazából mi nem ismerjük, csak képeken láttuk, meg néhányszor együtt ugye Ádival, de azt is csak távolból.
-Miért néztetek Lilláról képet? Mik vagytok ti pedofilok!?
-Jézusom! Nem, dehogy is. Egyszerűen csak egyszer Dávid észrevette ahogyan Ádám a csaj képeit nézegeti és szívezi ezerrel, ez pedig nekünk furcsa volt, úgyhogy rákerestünk az ismerősei között Lillára. Ennyi a híres neves pedofil sztori.-meséli Dominik, az utolsó mondatot pedig szarkasztikusan említi.
-A fiúk is szoktak emberek után nyomozni a neten?
-Igen. Legalábbis én szoktam. Volt már dolgom igazán őrült csajjal amit nem szeretnék megismételni. Így próbálom kiszűrni őket.
-Ahaaam.-motyogom magam elé elhúzva kissé a második A betűt.

Az út további része csöndben telt, én magamban gondolkodtam az élet nagy dolgain, a félisten mellettem meg...... Nos nem tudom mit csinált. Bizonyára ő is gondolkodott valamin.

Egyszer csak azon kaptam magam hogy a kapunk előtt ácsorgunk. Várjunk csak! Egészen hazáig sétáltunk? De hát én busszal akartam jönni. Elég durván elkalandozhattam.
Lenyomom az ajtó kilincsét, és szerencsére nyitva van. Kulcsom még nincs szóval elég nagy szívás lenne ha zárva találtam volna az ajtót.
-Akkor szia Dominik!
-Nem is hívsz be? Nem vagy valami jó házigazda.-néz rám tettetett sértődöttséggel.
-Hívjalak be egy kávéra tán? Egy kávézóból jöttünk. Vagy esetleg sütivel kínáljalak? Emlékeztetnélek hogy a Starbucks-ban azt is ettél.
-Jó ez igaz.-durciz tovább. Ilyenkor olyan cuki képet vág! Mármint! Fúj nem! Ilyen még csak eszembe se jutott soha!
-Na szia Domi!
-Jó éjt Tündérke!-enged mostmár fel a tökéletesen alakított sértődöttségből.
Odabent aput láttam csak aki a kanapén ült és híreket nézett a tv-ben. Az ajtó zörgésére hátra nézett és intett egyet nekem.
-Szia Ivett! Milyen volt az első napod?
-Igazából egész jó! Rosszabbra számítottam.
-Ennek örülök.-mosolyog kedvesen-Éhes vagy? Hoztam az étteremből kaját.
-Nem köszi.
-Oké szívem.-azzal visszafordul a tv felé.
Én a szobám felé veszem az irányt. Házit nem kaptunk, szóval azt nem kell csinálnom. A délután további részét tölthetném a sorozat befejezésével és tervezhetnék végre egy új szobrot. Anya halála óta nem szobrászkodtam. Igen, ezek jó tervek. Így is teszek, döntöm el.

Az este pedig a szokásos rutinom után bedoptam magam az ágyamba.

Éjszaka megint anyuval álmodtam és emiatt tudom, hogy holnap könny áztatott szemekkel fogok kelni. De nem bánom. Így legalább újra láthatom őt.

×××××××××××××××××××××××××××××××××××
Egy hosszabb rész a legkedvesebb olvasómnak.

(Remélem Lina rájöttél hogy rólad van szó!)